NEHAZUGGY

Kezdetét veheti végre a demokrácia Spanyolországban?

Lázár Gergő | 2019. Szeptember 25, Szerda | 10:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A spanyol legfelsőbb bíróság tegnapi döntése alapján hamarosan exhumálhatják az egykori spanyol diktátor, Francisco Franco földi maradványait. A jelenleg hatalmon lévő szocialista PSOE párt már jó ideje próbálkozik azzal, hogy a Madridtól nem messze található Elesettek Völgyéből eltávolítsa a sírt, ahova spanyolok százezrei érkeznek évente, hogy ott leróják tiszteletüket. Fiatalok és idősek egyaránt elzarándokolnak a hatalmas emlékhelyre, amely eredeti funkciója szerint 30 000, a polgárháborúban elesett katonának és civilnek nyújt végső nyughelyet. A valóság ezzel szemben azonban az, hogy ezeket az embereket jelöletlen sírokba helyezték, míg a falangista, a spanyol fasiszta párt alapítója, José Antonio Primo de Rivera, valamint Francisco Franco is jelölt sírokban fekszik.

Ezt az elmékhelyet közpénzből tartják fenn, ami végső soron azt jelenti, hogy Spanyolország diktátorának nyughelyét többek közt azok is kénytelenek pénzügyileg támogatni, akik rokonaikat, sokszor teljes családjukat vesztették el a spanyol polgárháborúban. Ennek akar a Pedro Sanchez vezette PSOE véget vetni egyszer és mindenkorra. A hírt, miszerint exhumálni fogják Francot, természetesen nem mindenki fogadta kitörő örömmel, de ez nem is meglepő, hiszen a világtörténelem során nem volt még egyetlen olyan diktátor sem, akiért ne rajongtak volna még haláluk után is milliók. Sokan voltak ugyanis olyanok, akik Franco diktatúrájának haszonélvezői voltak, ezért úgy gondolnak vissza arra az időszakra, mint a történelem dicső napjaira.

Én soha nem voltam igazán képes megérteni ezt a felfogást, de tisztában vagyok azzal, hogy sokan a mai napig hősnek tartják azt a Franco tábornokot, akinek a lelkén százezrek halála szárad. Hogy a polgárháborút követő időszakban a magyarországihoz hasonló – gulyáskommunizmust – puha diktatúrát hozott létre, nem változtat azon a tényen, hogy azt megelőzően emberek ezreinek meggyilkolására adott ki parancsot. Jóvátenni egyetlen ember halálát sem lehet, pláne nem százezrekét. Ezért az a vita – ami egyébként Spanyolországban a mai napig dúl –, miszerint foglalkozni kellene Franco pozitív cselekedeteivel is, számomra értelmezhetetlen.

Hamarosan, egészen pontosan november 10-én, az elmúlt négy év viszonylatában immár negyedszerre tartanak választásokat Spanyolországban. Emiatt is sokan vannak, akik úgy érzik, hogy ez csak kampányfogás Pedro Sanchez részéről, noha ő már évekkel ezelőtt is megpróbálkozott Franco exhumáltatásával. Hogy amennyiben nem gördítenek újabb akadályokat a sír áthelyezése elé, ennek milyen hatása lehet a választásokra, azt egyelőre még megjósolni is nehéz. A mai döntés hírére mindenesetre milliók nyilvánították ki nemtetszésüket, amellett, hogy milliók közben fellélegeztek. A döntést megelőzően még arra is lehetőség volt, hogy a Franco-család kriptájába, a madridi Almudenába helyezik át a diktátor maradványait, azonban ezt a legfelsőbb bíróság nem engedélyezte. Ez hatalmas arculcsapás lett volna azok számára, akik nem hősükként, hanem családjuk gyilkosaként tekintenek az egykori diktátorra, az Almudena ugyanis a királyi palota szomszédságában, Madrid belvárosában található.

A véglegesnek tűnő döntés felbolygatta a helyi, valamint a külföldi sajtót is. Politikai vezetők szóltaltak meg az egész országot lázba hozó üggyel kapcsolatban. Leginkább a VOX vezetője, Orbán Viktor nagy tisztelője, Santiago Abascal háborodott fel a döntést követően, aki ellenzi a legfelsőbb bíróság döntését,

mert csakis a VOX-nak van bátorsága ahhoz, hogy megvédje a szabadságot és józan észt a totalitarizmussal és a választási propaganda trükkökkel szemben.

Igen szép gondolatok ezek a Franco tábornokot éltető szélsőjobboldali vezetőtől. Noha soha nem merte kimondani, hogy nagy tisztelője a diktatáronak, szinte minden lehetőséget megragad arra, hogy megakadályozza Franco exhumálását. Azt hiszem, nem igazán kérdéses, vajon miért is. De hogy legyen valami móka is a történetben, idézni vagyok kénytelen a 888 témában született cikkét, amelynek végéről már csak a Franco tábornokot éltető ¡Viva Franco! felkiáltás hiányzik.

Jól halad a baloldal a múlt végső eltörlésével: exhumálják Franco tábornokot

Majd így folytatódik a cikk:

A spanyol legfelsőbb bíróság jóváhagyta Franco tábornok sírjának áthelyezését, zöld utat kapott tehát a kegyeletsértés.

Azonban itt még mindig nincs vége a vicces soroknak:

A Franco elleni hadjárat a 2000-es évek közepén indult, a baloldal azóta próbálja a múltat végképp eltörölni Spanyolországban. Számos Francót ábrázoló köztéri szobrot távolítottak el, illetve több utcát is átneveztek.

Mindjárt sírva fakadok! Szegény Franco tábornok. A szerzőtől már csak annyit kérdeznék, akkor is ennyire zaklatott volt, amikor Lenin és Sztálin szobrokat távolítottak el Budapest utcáiról? Vagy az rendben volt, mert azok a mocskos komcsik voltak, nem pedig fasiszta diktátorok? Több kérdésem nincs is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!