Ha lenne már magyar fordításban a jutyúbon, akkor úgy gyömöszöltem volna be ezt a videót, de itt megtekinthető honosítva. Alkalomadtán ezt a részt majd netalántán frissítem.
Greta Thunberg egy 16 éves svéd lány, akinek a nevét szerintem már majdnem az egész világ ismeri a klímaaktivista tevékenysége miatt. Nem volt egyszerű gyerekkora, szerintem most sem egyszerű neki, hiszen egyik oldalról támadják, másik oldalról hőst látnak benne, és az ilyesmi még azoknak a lelkivilágán is nyomot tud hagyni, akik soha nem szenvedtek Asperger-szindrómában. Greta viszont abban szenved, nade akkor vegyük szépen sorra az emberi történelem jelentősebb alakítóinak (hadvezéreinek, politikusainak, művészeinek etc.) ilyen-olyan lelki bajait, és máris árnyaltabban nézhetünk a mentális zavarokra.
Greta esetében nem a zavar a lényeg, nagyon nem.
Vannak, akik azt mondják, hogy ezt a lányt csak kihasználják bizonyos szervezetek, tolják maguk elé pajzsként, és az ő akaratuk szerint nyilatkozik, és persze háttérhatalom meg gyíkemberek meg minden. Hátööö… Szóval én messze nem ismerhetek minden részletet, de ezen a videón egy kétségbeeséstől dühös embert láttam, aki tett annyi szívességet a közönségének, hogy magára erőltesse az angol nyelvet, és úgy küldjön el mindenkit a picsába. Mert amúgy ezt csinálta, ha tetszik, ha nem.
Greta Thunberg nem fárasztja magát protokolláris baromságokkal, nem udvariaskodik, és magasról szarik az esetlegesen vérig sértett hallgatóságra. Érdekes kiegészítés: azt sem akarja megmondani, hogy mit csináljunk, mindössze annyit közöl, hogy valamit kurvára csinálnunk kéne. Végül is, mi lennénk a felnőttek, vagymi. De emellé ez a lány ÉL, és HISZ, hiszi minden egyes szavát, a dühét, a tehetetlenség érzését, és érezhetően sokan hajlandóak vagy foglalkozni vele, vagy egyenesen hinni benne, hiszen sem a szülei, sem a biztonságiak nem cibálják le a színpadról, nem fojtják belé a szót, még csak a hangosítás kismegszakítóját se kapcsolják le nála, mint az egyes, jobbára a sötét középkorban dagonyázó országokban megtörténik. Nem. Semmi. Csak ott van egy 16 éves lány, akit meghallgatnak az ENSZ aktuális közgyűlésén.
Tudod, Dezső úr, hogy miért hallgatják meg…? Azok miatt, akik már figyelnek rá. Azok miatt. Mert ők már tömeg, és a sok semmirevaló politikus megszokta, hogy a tömegekkel foglalkozni kell. Úgy szoktak foglalkozni a tömegekkel, hogy ígérgetnek neki. Na, ez lassan rém sovány lesz.
Azt ígértem az elején, hogy megmondom, mi lesz.
Az lesz, kedveskéim, hogy Greta Thunberg egy az emberiség azon szellemei közül, melyeket (akiket) a felbukkanásuk után már nem lehet visszagyömöszölni a palackba. Merőben szokatlan, hogy a fiatalok szemszögéből beszél ekkora nyilvánosság mellett, de hát basszameg, törvénybe van-e írva, hogy a fiataloknak kuss van? Még ha törvénybe lenne írva, akkor is tévedés lenne. Greta öt év múlva talán már sehol nem lesz, de ma ő a mai fiatalok hangja.
És ezek a fiatalok nem fogják beérni annyival, hogy egyszer hangjuk is volt.
Az lesz, hogy módszeresen és dühösen neki fognak menni mindennek, amit gátjuknak éreznek. Nem fognak udvariaskodni, nem fognak alkudozni, alkalmasint még szépen sem fognak fogalmazni, hanem inkább eltapossák azt a klasszikus felállást, miszerint vénemberek és vénasszonyok akarnak Világot formálni. Mi majd esetleg lesújtóan sóhajtunk a kockás pokrócunk alatt, amikor ők újabb szénerőművet robbantanak fel, ők meg szarnak a mi véleményünkre, hiszen volt időnk máshogy csinálni, de nem tettük, inkább kellett az új autó, a korlátlan net, meg a hetvenkilencedik semmirevaló dísznövény a térkövezett udvar sarkába.
Az lesz, hogy amikor már az olasz oktatási miniszter is egyszerre buzdít és beismer, Greta pedig az ENSZ közgyűlésén küld el mindenkit a picsába, akkor már csak idő kérdése, hogy a mai fiatalok felrúgják ezt az egész, egészen jól megszokott világrendet a saját jövőjükre hivatkozva. És persze nem biztos, hogy egyből jól fogják csinálni, de nekünk, véneknek, nem is akarnak majd lapot osztani közben, mert egyszerűen utálni fognak minket azért, amit elrontottunk nekik: a jövőjükért fognak minket utálni, és nekem muszáj ilyenkor szégyenkezni még a saját „életszínvonalam” ismeretében is.
Álladat csukjad vissza, Dezső úr. Kesztyűk azóta se seholsenem? Hát, akkor ez így marad.
