Június 7,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Megfeledkeztünk arról, hogy őseink egykor mindannyian migránsok voltak?

A kormánypropaganda nem túl boldog attól, hogy Matteo Salvini kísérlete az olasz hatalomátvételre kudarcot vallott. Noha senki nem kényszerítette arra, hogy megpróbálkozzon az egyébként elsőre talán logikusnak tűnő lépéssel, a propagandisták mégis krokodilkönnyeket hullatnak az elvesztett pozíciójáért. Úgy tesznek, mintha törvénytelen módszerekkel, galád módon fosztották volna meg Salvinit attól, hogy kormányt alakítson, miközben nem történt más, mint hogy nem vált be a volt belügyminiszter terve, és két szék között a földre huppant. Ilyen előfordult már korábban is más országokban, ezért olyan nagy feneket kerekíteni ennek az egésznek teljesen értelmetlen. Ha Salvini nem Orbán jó barátja lenne és nem ő lenne az, aki a magyar miniszterelnök mellett Európában talán a leginkább migránsellenes, akkor vélhetően nem lett volna a történetből több napos vezető hír.

A kormány propagandalapjai a mai napig képtelenek elfogadni, hogy Salvini veszített. Mindenféle értelmetlen magyarázatokkal és összeesküvés-elméletekkel állnak elő, noha ezek egyikére sincs semmiféle bizonyíték. Salvini szinte örömmel ítélt volna halálra százakat a Földközi-tenger vizein, arra hivatkozva, hogy Olaszország nem kér a migránsokból. Számára teljesen mindegy volt, hogy férfiak, nők vagy gyermekek kérnek segítséget, hiszen mindannyian csak élősködő migránsok, akiknek Olaszország nem köteles segítséget nyújtani. Abban igaza van, hogy törvényileg nem kötelezhető arra egyetlen ország sem, hogy bajbajutottakon segítsen, azonban az ember nem is feltételezné azt, hogy erre szükség van, hiszen a józan ész azt diktálja, hogy segítünk a bajbajutottakon, érkezzenek is bárhonnan.

Salvini nem így gondolta, és ezzel emberek százezreinek szimpátiáját, valamint ezzel egyidőben haragját vívta ki. Megtagadta a civil hajók kikötését az olasz partoknál, sőt, bűncselekménynek nyilvánította. Hogy ezzel hány ember halálát okozta, nem tudni. Ez azonban már a múlt, hiszen nemrégiben sikertelenül próbálta meg átvenni a hatalmat Olaszországban. Ennek eredményeként egy olyan kormány alakult, amely kész arra, hogy segítséget – ezzel kikötési lehetőséget – nyújtson azon hajók számára, amelyek a líbiai partoktól nem messze emberek százait mentik meg a szinte biztos haláltól. Hogy ez nem tetszik sem Salvininek, sem pedig az ő támogatóinak? Ilyen az élet. Korábban az ő belügyminisztersége idején azon emberek tömegének, akik most örülnek az új kormány döntésének, pont az ő viselkedése nem tetszett, mégsem tudtak ellene tenni semmit.

A Magyar Nemzet a következő cikket jelentette meg a minap:

Új erőre kaptak az NGO-k

NYOMÁST HELYEZ RÓMÁRA A MIGRÁNSOKKAL ZSÚFOLT OCEAN VIKING

A cikkben a szerző kifejti, hogy az NGO hajó annak ellenére sem tette Líbiában partra a kimentett menekülteket, hogy arra engedélyt adtak Khoms kikötőjében. Ennek igen egyszerű magyarázata van, mégpedig az, hogy Líbiában a fekete bőrű menekültekkel úgy kereskednek, mint pár évszázaddal korábban a gyarmatosítás idején. Ezek nem mendemondák vagy városi legendák, hanem dokumentált tények. Rabszolgákkánt veszik és adják az afrikai országokból érkezőket – vagy épp elraboltakat, hiszen nem mindenki megy oda saját önszántából -, ami egyértelműen életveszélyessé teszi számukra az ottlétet. Sokan nem azért ülnek hajóra a líbiai partoknál, mert Európa felé szeretnék venni az irányt, hanem nem látnak más kiutat a rabszolgakereskedelem, kizsákmányolás, szexuális erőszak és kínzás elől.

Afrikai menekültek ezrei teszik kockára az életüket, mert úgy hiszik, még a tengeri halál is jobb annál, minthogy rabszolgákként éljék le hátralévő életüket Líbia valamelyik városában.

Ezt csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert sokan úgy hiszik, a civil szervezetek által Líbiától nem messze kimentett menekülteket akár az Észak-afrikai országba is visszavihetnék, semmi szükség nincs arra, hogy több száz kilométeren keresztül utaztassák őket a legközelebbi európai országba. Ezek az emberek azt hiszik, hogy az állásainkért, a pénzünkért jönnek a kontinensünkre, ezzel szemben sokszor egyszerűen a szinte biztos kínzás és halál elől menekülnek. Az őket kimentő civil szervezetek sokszor az Európai Unió feladatait végzik el akkor, amikor pénzt és időt nem kímélve a líbiai partoknál várazkonak arra, hogy mikor érkezik be egy segélyhívás.

Hogy mi lenne akkor, ha ezek a hajók nem lennének ott? Talán kevesebben vágnának neki a halálos útnak, talán ugyanennyien, viszont sokkal többen halnának meg. Lehet, hogy nem lenne hír belőle, hisz nincs ott senki, aki szemtanúja lenne annak, ahogy több száz emberrel a fedélzetén a hullámsírba süllyed egy házi készítésű kishajó. Nem kötelező segíteni, viszont legalább nem kellene azokat megakadályozni a segítségnyújtásban, akik fontosnak érzik azt, hogy ne hagyjunk ártatlanokat meghalni Európától pár száz kilométerre. Vagy ennyire könyörtelenekké váltunk az elmúlt pár évtizedben, elfeledve mindazt, amit a környező és távoli országok tettek értünk? Megfeledkeztünk arról, hogy őseink egykor mindannyian migránsok voltak?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.