Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Lassan annyian jönnek vissza, hogy el kell mennünk, mert nem férünk egymástól

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Megint az a helyzet, hogy többen jönnek haza a már kivándoroltak közül, mint ahányan útra keltek. Ezt onnan lehet tudni, hogy a kormánypropaganda ezt állítja. Amúgy élő ember nincs, aki pontosan, de legalább megközelítőleg meg tudná mondani, hányan mentek el. Azt éppen ennyire precízen lehet tudni, hogy hányan jöttek haza. Az elmenés azért nem tudható, mert a legtöbben nem jelentik be sehol (nem is kell, Unión belül oda megy mindenki, ahová akar és tud), nem adják le a személyit, nem jelentkeznek ki. Miért is tennék, ha itt van lakásuk. Szóval nincs igazán nyilvántartás arról, mennyien húzták el a csíkot. Külföldi adatokból lehet valamennyire tippelni, de ott is leginkább csak annak alapján, hogy hányan váltottak ki a tartózkodáshoz és munkához szükséges papírokat. Ez a ténylegesen ott tartózkodók számának a többszöröse is lehet elméletileg, hiszen olyanok is váltottak ki ilyen okmányokat, akik csak néhány hónapig maradtak.

Ha jól emlékszem, az utolsó információk 500-700 ezer közé tették a külföldön élő és dolgozó magyarok számát. Na, ebből kellene kikalkulálni, mennyien vannak úton odafelé (a statisztikai adatok többnyire 1,5-2 évesek szoktak lenni), és visszafelé. Azonban ezen tudás birtokában senki nincs, csak a propagandaportálok betanított munkásai. De ők legalább nagyon. Most éppen a PestiSrácok néven futó faliújság egyik – számomra, de én műveletlen tahó vagyok – ismeretlen költője mesélt erről.

Megbukott a nagy kivándorlásmítosz is: hazatérnek a fiatalok. Ez a visszafogott cím vezeti fel az örömtől duzzadó cikket.

Örök ellenzéki toposz a kormánypolitikával szemben, hogy mit sem ér példátlan megbecsülésnek örvendő családpolitika és a rendszerváltás óta sohasem látott gazdasági fellendülést hozó gazdaságpolitika, mert magyarok százezrei pakolják ebben a pillanatban is bőröndjeiket, hogy magyarországi elnyomatásukból kiutat találhassanak a nyugat tejjel-mézzel folyó Kánaánjában.

Cuki ez a habzó nyállal alákent rajongásba csomagolt, iróniának szánt szerencsétlenkedés. Egyrészt pontosan tudható, hogy már régen nem csak fiatalok mennek, hanem középkorúak és idősebbek is. A példátlan megbecsülést leginkább a kormánypárt érzi önmaga iránt, a soha nem látott gazdasági fellendülés is főként néhány kivételezett család életmódján látható, nem mondanám országos örömünnepnek a dolgot. Sehol nincsen tejjel-mézzel folyó Kánaán, nem is kéri ezt senki számon a magyar kormányon. Azt viszont nem lenne baj, ha lehetne tervezni, sőt, esetleg meg lehetne élni normálisan a fizetésekből. Ezt azonban nem lehet. És főleg nem a munkavállalókon múlik sem a család életszínvonala, sem az előrejutás lehetősége. Amit a gúnyos felhanggal emlegetett Nyugat nyújtani tud a példátlan, és sosem látott fejlődéstől bugyborékoló Magyarországgal szemben, az a biztos megélhetés, a tervezhető jövő és annak a tudata, hogy nem a politikai hovatartozástól, nem a születési helytől, nem a kivételezett kör által le nem tarolt, egyre szűkülő piaci réstől függ az ember jövője, hanem a saját tudásától, szorgalmától, kitartásától.

A G7 gazdasági szakportál friss közléseszerint azonban a Magyarországról történő kivándorlást elsődlegesen a balliberális kormányzás évei alatt elszabadult devizahitelezés gerjeszthette. Ezt a feltevést pedig igazolni látszanak a KSH közzétett adatai, amelyek értelmében trendfordulón vagyunk túl, vagyis többen térnek haza, mint ahányan elhagyva az országot, külföldön próbálnak szerencsét.

Nohátakkor. Pontosítsunk egy picit. A devizahitel lehetőségét az első Orbán-kormány vezette be. Ez természetesen nem mentesíti a következő kormányokat, amiért nem tettek semmit az ilyen hitelek elterjedése ellen. Főleg, hogy nem szabtak gátat a bankok korlátlan élősködésének, nem szabályozták megfelelően a hitelezés feltételeit.


CHF/HUF árfolyam grafikon, 10 év

Itt látható a svájci frank árfolyamának a változása. Nagy ész nem kell a felismeréshez, hogy a Fidesz hatalomrakerülése óta mekkorát ugrott a svájci frank (vagy zuhant a forint, ahogy jobban tetszik). Íme, az euró árfolyamának változása a forinthoz viszonyítva:


EUR/HUF árfolyam grafikon, 10 év

Pontosan ugyanaz a helyzet. Ha ilyen grafikonokat lát az ember, akkor nem élteti a kormány csodálatos gazdaságpolitikáját, hanem megérdeklődi, hogy a Nemzeti Bank elnöke mi a retkes lópikulát csinál. Mármint azon túl, hogy alapítványokba harácsol, és műtárgyakat vásárolgat.

A kormányváltás óta a Fidesz az égvilágon semmit nem tett az elszabadult árfolyam stabilizálása érdekében. A Jegybank nagyot kaszált, az előtörlesztés lehetőségét kihasználták azok, akiknek amúgy is volt elég pénzük – a parlamenti képviselők például örömmel ragadták meg a lehetőséget -, akik nem voltak ilyen szerencsések, azokat jelenleg is kilakoltatják. A Fidesz tizedik éve nem tesz semmit az érdekükben, néhány sikertelen, de nagy dérrel-durral beharangozott próbálkozáson túl.

Biztos, hogy a bedőlő hitelek is közrejátszottak az elvándorlásban. De biztos, hogy nem ez volt az egyetlen, de még csak nem is ez volt az elsődleges ok. 2010 óta az elvándorlás folyamatosan növekszik, nagyjából megduplázódott az eltelt kilenc év alatt. Ez igazán nem jogalap a büszkeségre, bár ha képesek vagyunk kilépni a kerítéssel körbetekert nemzetállami szerepből, akkor rájövünk, hogy semmi baj nincs ezzel. Unión belül megy a jövés-menés, ez teljesen normális. Az a nem normális, hogy innen csak a menés megy, a jövés nem. Nem vágyik itt élni és dolgozni néhány évig sem holland, sem német, sem francia, sem olasz, sem spanyol, sem litván, sem szlovák fiatal. Ez önmagában sokkal többet elmond erről az országról és az itteni lehetőségekről, mint ezer elszánt propagandista.

Az előző kormányok is iszonyúan távol voltak a tökéletestől. A mostani kormány azonban nem a tökéletestől áll távol, hanem az elviselhetőtől, az elfogadhatótól, a tűrhetőtől. Amellett, hogy az elvándorlás nem állt meg, konkrét népirtás folyik. Ugyanis nem csak az elvándorlás duplázódott meg Orbán uralkodásának kezdete óta, hanem a halálozás is. Mégpedig úgy, hogy egyre kevesebben vagyunk, logikusan kevesebb halálozásnak kellene lennie. Ha majd lehull a hályog és a kovács elég sok ember szeméről, akkor ezekkel a halottakkal és az elvándorló generációkkal el kell számolnia Orbánnak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.