NEHAZUGGY

Vajon miféle tekintélye lehet egy boszorkányüldözött országnak?

Molnár Bálint | 2019. Szeptember 17, Kedd | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarország teljesen más helyzetben van, mint 2010 előtt, az elmúlt kilenc évben emelkedett az életszínvonal, erőssé és stabillá vált a gazdaság, Európában is tekintélyes nemzetté emelkedett fel a magyar.

Magyarországnak mára olyan tekintélye és tisztelete lett Európában és a világban, amilyen száz éve nem volt.

Elismerik az ország vízióját és vezetőjét és azt, hogy az ország sokkal fontosabb szerepet játszik Európában, mint ami például a méretéből, lakosságszámából vagy gazdasági erejéből adódna.

Szuverénné vált az ország, azaz már a saját útját járja, ebbe senkinek nem engedünk beleszólást.

Van pénz a kasszában.

Olyan vezetők legyenek a települések élén, akik jó kapcsolatban vannak és együttműködnek a kormánnyal.

Ahhoz képest, hogy Kövér László két napja a Fidesz politikai ellenségeivel (magyarul: ellenzék) összefüggésben vietkongot, gerillaakciókat, erdei bunkereket és polgárháborút vizionálva közveszéllyel riogatta a szavazókorú lakosságot, Szijjártó alkalmazottja a parlamenti államtitkárságban, egészen visszafogottan kampányolt az ország egyik legnyomorúságosabb felén. Biztos szép látvány lehetett, ahogyan Magyar Levente nyakkendős beszélő fej Szabolcsban Magyarország tekintélyéről és a hasító életszínvonalról lamentált. De a látványnál sokkal fontosabb a tartalom. Arra pedig panasz nem lehet. Kövér is elbújhat az európai világóráival, amelyeket már a fél világ a magyar időhöz igazít.

Igaz, hogy kissé összezavarodtam eme soros melldöngetéstől, de mentségemre szolgáljon, hogy nem először fordul elő velem. Egyetlen dolgot szeretnék megérteni: miféle tekintélye lehet egy boszorkányüldözött országnak, amelyet emberemlékezet óta, de legkésőbb 2015 óta folyamatosan támadnak? Miféle tisztelet ez, amihez fogható száz éve nem volt? Nem kellene szerintem ennyire összezavarni a fideszes választókat, van így is elég bajuk a kognitív disszonancia nevű betegség elleni reménytelen küzdelemben.

Tehát egyfelől. Tegnap Varga Judit igazságügyi miniszter meghallgatáson járt Brüsszelben – ahova egyáltalán nem azért ment, hogy megdicsérjék, amiért Mészáros Lőrinc Forbes-listás milliárdos lett pár év alatt, vagy mert Polt Péter legfőbb elsikáló ügyész tíz éve az úristennek nem találja a világszínvonalon korrupt közpénzbűnözőket -, majd ahogy kijött az ajtón, elmondta, hogy mi a helyzet:

Amit ma végignézhettünk, az a bevándorláspártiak bosszúhadjáratának egy újabb állomása volt. Ez egy több mint egy éve indult politikai támadásnak a hosszú árnyéka, amely ma kivetült Brüsszelre. Ugye emlékezzünk, hogy mikor kezdődtek ezek a támadások. Amikor 2015-ben Magyarország határozott nemet mondott a bevándorlásra, és egyértelmű, hogy azért támadják Magyarországot, mert a magyar emberek többször is nemet mondtak a migrációra.

Ezzel párhuzamosan, szintént tegnap, Magyar Levente leereszkedik Fehérgyarmatra, és azzal kampányol a nyomorúság kellős közepén (úgy értem: 2018-ban az összesen 7 magyar régióból 4 került fel arra a listára, ami az Európai Unió 20 legalacsonyabb egy főre jutó GDP-t termelő térségét összegzi; egyetlen magyar régió van, amely eléri az uniós átlagot, ez pedig Közép-Magyarország), hogy erős, stabil a gazdaság, és Magyarország egy évszázada nem volt ilyen tekintélyes, tiszteletet parancsoló ország.

Nem hiszem, hogy a gyenge elmém okozza, hogy nem értem. Bár ha jobban belegondolok, ezzel a 100 évvel lehet, hogy sikerült a valóság szálait akaratlanul is belecsempészni a nagyotmondásba. Mert 100 évvel ezelőtt pont 1919-et írtunk, az idő tájt rohantunk eszünk nélkül a trianoni békeszerződés aláírása felé, akarom mondani, akkoriban nyertük meg schmidtmáriául az első világháborút. Vagyis igen, már akkor is hatalmas tekintélynek és tiszteletnek örvendtünk, akkor is kizárólag mások tehettek róla, mi ott sem voltunk. Ha innen nézzük, stimmel a hasonlat, és ha hozzávesszük a nagy magyar pusztában piros-fehér-zöld szalaggal és pappal megszentelve átadott poros földutakat, vagy a szegénység, a pusztulat, a világtól elszigetelt nyomorúság közepén felhúzott különféle emlékműveket, akkor igen jó hír, hogy ebbe senkinek nem engedünk beleszólást.

Időnként persze kimegyünk egy-egy meghallgatásra Brüsszelbe, mert ez a mániánk, két bosszúhadjárat és háború lebegtetése között pedig azzal etetjük a híveket, hogy ez mind azért van, mert soha nem voltunk még ennyire népszerűek, fontosak, és megkerülhetetlenek, mint most. Azért kell folyton magyarázkodni az autokratikus, félfeudális viszonyaink miatt azoknak ott, mert csak azt ültetik kispadra, akit tisztelnek. Valóban sajátos magyar észjárás szükségeltetik ahhoz, hogy ettől a lázas önámítástól, ettől a kóros önbecsapástól, ettől a hamis, eltorzult nemzeti önértékeléstől valaki ne menjen a falnak, de arra láthatóan elég, hogy tíz éve hatalomban tartsa a Fideszt. Mert zene füleinknek ez a fenenagy tisztelet és tekintély, még ha korog is a gyomor ott a városszéli, összkomfortos nyomorban, ahonnan Hegyeshalom behozhatatlanul távolinak tűnik.

Igen, az ország sokkal fontosabb szerepet játszik Európában, mint ami például a méretéből, lakosságszámából vagy gazdasági erejéből adódna, gondolom Dániában, Luxemburgban és Hollandiában is ezzel kampányolnának a politikusok, dehát hiába: sehol nincsenek a Lőrinc nevére íratott Magyarországhoz képest, nem nagyon ugrálhatnak. Igen, nincs is jobb bizonyíték a 9 éve beköszöntött aranykorra a választási zsák krumpliknál, a különféle utalványoknál, az ideig-óráig enyhet adó kormányzati nagyvonalúságoknál. Semmi más nem igazolja a hasító jólétet, mint az, hogy közel tíz év megállíthatatlan dübörgés után pár ezer forintos szavazatokat kell vásárolnia a hatalomnak, és azzal kell zsarolnia a választókat, hogy ha nem ők nyernek, ha nem csak a Fidesz, akkor kitör a polgárháború.

Nem tudom, hogy pontosan hány évet sikerült 9 év alatt visszafejlődni történelmi léptékben mérve, de ha most vagyunk a csúcson, akkor nem lehetne abbahagyni? Mert ha tényleg most vagyunk a százéves csúcson, már nem kell újabb kilenc ilyen év, és Magyarország helyén valóban egy fehér folt lesz. Vagy az sem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!