Június 7,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A kend Zágoni hét szilvafája már valószínűleg a mi pénzünkből a magyarhoni konkvisztádor kezén van

[email protected]

Tárgy: misszionárius póz

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Gondolom kend is megkapta a migránsüldöző főkeresztényünk levelét, benne a 9 ezres bűnbánó cédulával, ami csak a tatának majd százezrébe került. Nem tudom kend hogy van vele, de a tata szerint a sikeres köpönyegforgatás rányomja a bélyegét a bélyegtelen levél írójára, mert a szövege alapján nála a demencia láthatóan egyre jobban teljesít.

Bár az ő baja igazán csak nekünk teher, kár a szót vesztegetni, amikor roppant nehéz feladat előtt állok; írnom kell kendnek! Mert a nagyival a Lekváros Juli néninél voltunk szilvalekvárfőzés ügyben. (Egyébként igazából mindketten mindent tudnak a szóban forgó műveletről. Ez a konzultáció inkább csak olyan programfrissítés féle abból az alkalomból, hogy hazahozzuk a keverőt. Az ő kamrájuk klímája tudniillik ideális a tata által műgonddal faragott keverőlapát tárolásához, vagyis nem szárad/repedezik szét, de nem is penészedik). 

Na, most azt tudni kell, hogy a nagyi többszintű és egyben többrétegű beszélgetést folytat mindig a Juli nénivel, amelyben az ecet szerepe a lekvárkészítésében és Pizzaro, a Jani cigány Imola unokahúga és a keresztényüldözés egy mondaton belül olyan természetes egyvelegben tör felszínre, mint az újzélandi gejzírben az ásványi anyagok. A hőfok is azonos. Viszont a tata szövegszerkesztője a feltartóztathatatlan szóáradat elegyből képes számomra nem mindig érthető, de legalább leírható mondatokat fabrikálni. Gejzírt még nem elemzett. 

Amit vissza tudtam otthon mondani, abból tata megalkotta a megírandót. Valami továbbra sem világos. A beszámolóm során ahányszor a misszionárius pózt kimondtam, a bátyám annyiszor felröhögött, de úgy ám, hogy majd kiesett a száján. Mindegy. Két dolog van hátra. Nekem leírni, amit a tata kibogozott, kendnek meg kimazsolázni a leírtakból, amit használni tud, egyébként meg ne vesszünk el a részletekben. A bátyám lökött. Fiú.

Tehát az Imola beköszönt, hogy a fák alól felszedhetné-e a szilvát. Ő a Kutyus unokája, a Jani (a pej lovas) unokahúga. A szilva meg kék. Magbaváló. Tényleg. Írtam már? Ismeri kend? „ Anyúúú! Ez milyen gyümölcs? Kék szilva. De akkor miért piros? Mert még zöld.”

A nagyi mondta, hogy vihet a fáról is, de az nem jó lekvárnak az Imola szerint, mert éretlen, amit a mama is helyeselt. Nagy volt az egyetértés, még a pálinkafőzés alattomos megdrágítását is kitárgyalták. Kapaszkodjon kend! Az Imola feszegetni kezdte a cigányok itteni jogfosztását. Hogy a gazdáink piszkálják az ukránokat, románokat stb. a magyar autonómiával, amibe ilyenkor az ottani cigány is magyar, de mi lesz majd, ha India a magyarországi milliós cigány népességnek kér autonómiát? Indiában is elkezdi majd a magyar kormány a templomokat építeni és a magyar keresztény misszionáriusok beleüldözik az őslakos buddhistákat, hindukat? Ez volt az egyik szál, ami kendre nézvést elsőre, látszólag és felületesen szemlélve indifferens (Hoppá! Én a papa révén tudom is mit jelent), de ha ide biggyesztem, hogy Trianon, meg tankvásárlás? Na, ugye, hogy mégse közömbös!

Ott folytatom, hogy a Juli néni szerint a kend Zágoni hét szilvafája már valószínűleg a mi pénzünkből a magyarhoni konkvisztádor kezén van, de ez smafu. A néne olvasta, hogy a misszionáriusok hittérítés ürügyével több őslakost pusztítottak el Amerikában, mint az európai kultúrát fegyverrel exportáló és a bennszülöttek vagyonát importáló Pizzaro és rablótársai együttvéve. Pedig ők is elég sajátságosan értelmezték/alkalmazták a hajléktalan törvényt. És határozottan állítja a Juli néni, hogy a hittérítő pózban tetszelgők hamis próféták. A nagyi csak azt ismételgette váltig, hogy a hitbéli meggyőződés magánügy, a Juli néni meg, hogy értse már meg a nagyi, hogy itten most közpénzből ál-keresztények aljas indokból, hatalmi eszközökkel üldözik csakúgy a keresztényeket, mint a más vallásúakat! A saját hatalmuk alá. És ezért keresztény magyar emberként ő most ki van akadva.

„Álmodik a nyomor”! Így a nagyi. Kereszténynemzeti öntudat! Persze. Néhány évtized alatt az emberi öntudatuktól is megfosztották, alattvalóvá alázták a népet. Most éppen a vallás ürügyén, misszionárius pózban szemérmetlenül tetszelegve a világ előtt. Ott a 98%-os páratartalomban és 40 fokos melegben felöltöztették a bennszülötteket, napok alatt lerohadt róluk a gönc és elvitte őket a tüdővész, itt meg le- és kivetkőztetik és szeptemberben kihűléssel már kezdetét is veszi az alattvalók szelekciója.

Ami a lekvár főzés témát illeti? Most figyeljen: Konszenzus! Be kell érnie a fán a szilvának. A kocsányfelőli végén olyan ráncosnak kell lennie, mint a vénasszony luka (bocsi anyu, a nagyi mondta), mert akkor megfelelő a cukortartalma. Több vízben jól megmosni, válogatni. Nem csak a rosszakat, hanem az eltérő állagúakat is eltávolítani. Kimagozás után üstbe vele. 1 kg szilva, 1 evőkanál ecet, hogy meginduljon az erjedés. Így aludják át az éjszakát. Hajnalban, a légy és darázsmentes hűvösön, katlanban, saját fájával tüzelve 5, de inkább 6 órán át kavarva, pötyögtetve főzzük. Közben a szilkék már áznak. Nem cibere készül! Lekvár! (csak a puhány, pancser amatőrök és elfajzott kalandor elemek használnak gázt, villanymotoros keverőt és egyéb a szilvalekvárhoz méltatlan és illetlen installációt). A szilvalekvár műalkotás, egyben közösségi termék, mert megmozgatja valamennyi családtag felsőtestét és erősíti az állóképességét, vagyis a fegyencedzés ősanyja. (A laikusok kedvéért: amíg a légy képes beleesni, addig az nem lekvár, csak ha az illattól kábultan rázuhanva a lábát töri.)

A nagyi által lekvárnak meózott forró termékkel púposra töltjük a szilkéket és kisütőzzük. Legalább 1, de inkább 2 centit még tovább töpped az alkotás, viszont saját anyagából olyan kemény védőréteg keletkezik, hogy a pici gyerekek és a gyengébb fizikumú háztartásbeliek légkalapács nélkül meg se próbáljanak belőle torkoskodni. Ennyi. Lásson hozzá.

Csak azt tudnám, hogy miért volt vicces a bátyámnak, ha a pózoló hittérítő szóba került? 

Bütyökfalva, 2019. szeptember 14.                  

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.