November 20,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Hova lett az oly nagyon hiányolt egymás iránti tolerancia?

Napok óta szerettem volna megírni a reakciómat a városvezetés azon ötletére, hogy futókört adnak át a Fiumei úti sírkertben. Ezt a tervem Szonja írása prioritássá léptette elő vasárnap délután. Gyanítom, nem leszek túl népszerű a véleményemmel, mert a társadalom néhány napja lefagyott, majd felhördült erre a hírre (még a futótársadalom egy része is). Mégis leírom, és vállalom azt, amit gondolok, mert szeretném, ha esetleg másik oldalról is láttatva lenne ez a helyzet (ha csak öt ember elgondolkodik rajta, akkor már nem volt hiába az idő, amit rászántam).

Nem tudom, ki járt közületek a Fiumei úti sírkertben, én Luca temetése óta többször is voltam ott. Az a hely maga a csoda. Mintha valami varázslat folytán oda koncentrálódott volna ennek a városnak minden nyugalma, békéje. Többször is kimentem azóta egy könyvvel, kávéval, sőt találkozót is beszéltem meg kimondottan oda olyan emberrel, akiről úgy gondoltam, hogy szüksége van arra az atmoszférára. Sétáltunk, leültünk egy padra és beszélgettünk. Élveztük a furcsa, megmagyarázhatatlan, nagyon tömény nyugalmat. Többször láttam ott futót is, ami semmiféle megütközést nem váltott ki belőlem, csak átfutott az agyamon, hogy de jó lenne egyszer kijönni ide futni.

Ne úgy képzeljétek el a Fiumei sírkertet, mint egy hagyományos temetőt. Ez egy óriási, tökéletesen rendezett, tágas, ősfás park, csodálatos szobrokkal, régi sírokkal, széles utakkal. Nem tudom, hogy hova tervezik a futó utat, de biztosan arra az útvonalra, ahol a százéves sírok vannak.

Többször futottam már én is temetőkben külföldön. Például Görögországban, ahol mélyen vallásosak az emberek és nem álkeresztény, csiribiri kereszteket dobálnak magukra a magukat ettől konzervatívnak érzők és láttatók. Megkérdeztem a helyieket, hogy befuthatok-e a temető parkjába és az volt a válasz, hogy: „Természetesen. Miért ne tehetném?” Futottam a bécsi temetőben is, ahol az idén tavasszal, futókört adtak át egy verseny keretében. (Lásd: ITT és ITT.)

Nemigen volt a Fidesznek olyan döntése az elmúlt tíz évben, amit üdvözöltem volna, de ezt az ötletet igen. Persze sok példával lehet illusztrálni, hogy nem a saját agyukból pattant ki ez sem, de legalább a megfelelő sírkertet választották. Ez nem „hullagyalázás”, ahogy több kommentben is olvastam (számomra inkább az sértő, hogy „hullának” nevezik valaki halottját). Nem játszóteret vagy élményparkot fognak nyitni a temető közepén.

Nem tudom például ki látott már hangoskodó futót. Nem edzéseket fognak tartani az ezer méteres gumiszőnyegen. Nem atlétikai pálya lesz, startpisztollyal és sípoló, ordibáló edzővel. Eddig is futottak ott futók, most ezt egy kijelölt úton tehetik. Eddig sem a sírokat gyalázva futott senki, valószínűleg ezután sem úgy fog. Eddig sem ártott ezzel egy futó sem senkinek, ahogy ezután sem fog. Nem is tudott róla senki, egyszerűen nem volt téma, hogy átfutnak emberek a parkon. Most leginkább azért hány epét mindenki, mert a Fidesz ötlete volt a futókör, valamint azért, mert sokan nem tudják, hogy milyen a Fiumei úti sírkert. Majd lefotózom, ha ott futok például én, aki a kommentek alapján a szarházi, kegyeletsértő, nagy keresztény, fideszes tégla, fasiszta agytrösztök halmazába sorolódtam.

Azt pedig csak igen halkan kérdezem, hogy hova is lett a néhány nappal korábban oly nagyon hiányolt egymás iránti tolerancia?

rb

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.