Vonat… élmények kimeríthetetlen tárháza…
Jók ezek az újfajta szerelvények, az ajtók mellett egymással szemben van néhány ülés, mint a metrón. Csak két megállót mész, arra ez pont jó. Lerogysz az egyikre, teli szatyrodat leteszed a földre. Veled szemben ül egy család. Egyszerű, jóravalónak látszó, bár kicsit gyűrött arcú, középkorú apuka, lábai közt egy műanyag szatyor, benne üdítők, néhány zacskó rágcsálni való… mellette a táskája, nyilván az iratai, kulcsai, telefonja van benne.
A másik ülésen anyuka ül, ölében egy kisfiú. Anyuka talán harminc éves lehet, természetes szépség: sűrű barna haj, lófarokba fogva, hatalmas fekete szemek, fekete szempillák. Semmi smink, semmi „mű”. Egy jó szemű „sztájliszt” akár világsztárt is csinálhatna belőle… Ölében egy nyolc-tíz éves kisfiú. Szemmel láthatóan értelmi fogyatékos. Kicsi arcán festék, nyilván valamilyen rendezvényen voltak, ahol megpróbáltak bohóc arcot festeni rá. Összegömbölyödve ül édesanyja ölében, és nevetve énekli: Pál, Kata, Péter, jó reggelt… Anyukája vele nevet, átöleli, dajkálja, mint egy csecsemőt, majd megkérdezi, jó lesz-e, ha másnap rakott kelt készít ebédre. A kisfiú boldogan nevet: Igen, az a kedvence! Apuka fáradt arcán is megjelenik a mosoly… A kisfiú boldogan énekli tovább: Pál, Kata, Péter, jó reggelt!
Összekapod a cuccaidat, leszállsz… és nem érted, miért bőgöd végig azt a 382 métert hazáig…
Sági Zsuzsanna
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!