Október 28,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Magyarországon mindenki maradjon kussban

A magyarokról szokás azt mondani, hogy állandóan panaszkodnak, nekik soha, semmi nem elég jó. Ez persze általánosítás, de nem jár túlságosan távol a valóságtól. Ha az ember otthon él, talán már megszokta, ő maga is ilyenné vált, ezért problémát sem okoz számára. Az lenne a nem normális, ha nem panaszkodnának állandóan és megelégednének valamivel. Külföldön azonban, egy addig ismeretlen kulturális közegbe kerülve gyorsan kiderül, hogy bizony sokan valóban ilyenek vagyunk. Ha néhanapján magyar szavakat hallok Granada utcáin, a legtöbbször panasz az apropója. Ez az étel nem finom, otthon sokkal jobb, mennyi ember van itt, te jó isten, és még lehetne sorolni. Sokan egyszerűen képtelenek élvezni azt, ami körülveszi őket. Hogy mégis miért kezdtem el erről beszélni?

Biciklizni tilos. Rollerezni tilos. Gördeszkázni tilos. Görkorizni tilos. Kutyát a parkba vinni tilos. Tényleg már csak a zajongás betiltása hiányzik ahhoz, hogy Újlipótváros legnépszerűbb és legnagyobb zöld területe szigorú némasági fogadalmat tett szerzetesek kolostorának képét mutassa, ahol a legkisebb pisszenés sem megengedett. – Index

Egy XXII. kerületi játszótérről kitiltanák a hangoskodó, kiabáló gyerekeket a közelben lakók. Szerintük a játszótéren csak játszani lehet. – Babaszoba

A Teve Ház lakóparkjának egyik társasházához tartozik egy játszótér, amit a környékbeliek a 2003-as átadása óta szabadon használhattak. Az ott lakók elmondása szerint a gyerekek itt biztonságos környezetben tudtak szórakozni, egészen egy évvel ezelőttig, amikor a tulajdonosi kör úgy döntött, körbekeríti a területet. – 24.hu

Az ilyen és ehhez hasonló beszámolókat sorolhatnám még naphosszat, akkor sem érnénk a végére. Odahaz egyszerűen mindenkinek problémája van valamivel. Hangosak a gyerekek, zavarja a parkban gördeszkázó, vagy kerékpározó fiatal, esetleg elege van abból, hogy kutyákat sétáltatnak Budapest még egyik létező zöld területén. Mindenki dögöljön meg, neki nyugalomra és csendre van szüksége, ha lehet, a nap minden egyes percében. Ezek a panaszok – ez persze nem Magyarország-specifikus – a legtöbb esetben unatkozó emberektől érkeznek, akiknek nincs jobb dolguk annál, mint hogy bemószeroljanak mindenkit, aki csak egy percig is szeretné élvezni az életet.

Vajon mi vezetett oda, hogy egy ennyire búvalbaszott – nehéz jobb szót találni erre – nemzetté váltunk? Esetleg mindig is ilyenek voltunk? Tudom, magyarázták ezt már korábban sokmindennel. A rossz szociális helyzet, az állandó napról-napra élés, a folyamatos stressz egyszerűen ilyenné teszi az embert. Ezt még akár el is lehetne fogadni, ha nem gondolna bele az ember komolyabban. Afrikában az emberek nem arról híresek, hogy gazdag körülmények között élnék le az életüket, sem arról, hogy olyan megynugtatóak lennének az életkörülményeik, mégis jóval boldogabbnak tűnnek, mint a legtöbb magyar. Vajon miért?

Idehaza ma már létezni is csak csendesen lehet, hiszen Mari néni a tizediken épp a Szulejmánt nézi és feldühödik, ha valaki a kelleténél hangosabban játszik a parkban. A más öröme sokak bánata, ezért inkább legyen mindenki élete nyomorult. Tiltsunk be mindent országosan, ami akár egy kis jókedvet is hozhat a mindennapokba. Futóversenyek Budapesten? Tiltsuk be! Hát, hogy lehet így keresztül autózni a városon, felháborító. Red Bull Air Race? Tiltsuk be! Olyan elviselhetetlen a repülőgépek hangja – ugyan csak két napig, de az mindegy is -, hogy azonnal be kell tiltani. Magyar honban mindenki kussoljon, mert erre van igény.

Persze nem csodálom egyébként, hogy a legtöbbször csak panaszos magyarokkal találkoztam Spanyolországban, itt ugyanis a hangoskodás a kultúra része. Még olyan, otthon elképzelhetetlen dolgok is megtörténnek itt, hogy a gyerekek egészen éjfélig kint vannak az utcán és néha még akár arra is vetemednek, hogy játszanak. A parkokban lehet gördeszkázni, sőt még focizni is, és akkor sem nézik ki az embert, ha oda kutyát visz. Spanyolország a földi pokol lehet sokak számára.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!