Október 28,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Könyvajánló: Menekültek, csicskák, közmunkások – Nemzeti konzultáció hét tételben 

MEGHÍVÓ

A Dodeskaden Kiadó tisztelettel meghívja

2019. szeptember 10-én, kedden 18 órára a MÚOSZ-ba (Budapest, Vörösmarty utca 47/a)                    

Tódor János Pulitzer-emlékdíjas újságíró, szociográfus

Menekültek, csicskák, közmunkások – Nemzeti konzultáció hét tételben 

című kötetének   bemutatójára. 

A szerzővel Tóth Ákos, a 168 óra főszerkesztője beszélget.

A kétezres évek első két évtizede magyar valóságának súlyos konliktusokat hordozó jelenségeit villantja fel a riport-szociográfia.

Az Egy intézménylakó halála egy speciálisan magyar Száll a kakukk fészkére történet a gánti szociális otthonból. A Hajtóvadászat adósokra egy alkalmi pénzbehajtó  feljegyzéseit adja közre. A Felszabadíthatatlan rabszolgák a csicskák és rabtartartóik együttélését, ezt a sajátos Stockholm szindrómát ábrázolja. A Cigánypénzek, káoszprojektek című riport a roma integráció  abszurditását láttatja. A kizsákmányolt és megalázott  közmunkások, no meg rasszista uraik világába ad bepillantást a Szappant kéne főzni belőletek. Az Egy Szálasi-hívő polgármester ámokfutása  egy  hazug szociális faluprogramot, az újhungarista „érpataki modellt” vizsgálja. A szerző a terepen követte végig 2015-16-ban a menekült inváziót.  Élesben szerzett tapasztalatait gyűjtötte össze az Elfogás, bevagonírozás, rabosítás Menekültek a hiszterizált Magyarországon című írásában.

A kötetet a Magyarország Felfedezése sorozat szerkesztőjének, a nagyszerű újságíró és szociográfus Pünkösti Árpád emlékének ajánljuk.

A könyv a bemutatón kedvezményes áron megvásárolható.

***

Mivel a magunk részéről szeretnénk mindent megtenni azért, hogy minél többekhez eljusson ez a könyv, hogy minél több könyvespolcon jelen legyen, és minél többeket csábítson az olvasásra, a tájékozódásra, ízelítőül következzen egy részlet Tódor János munkájából:

Szappant kéne főzni belőletek

Kápók és közmunkások

A közmunka program a kormány manipulatív munkaerő-propagandájának súlyponti tényezője. Évente 200-250 ezer embert foglalkoztatnak így, a minimálbér feléért, megfosztva őket az Alaptörvényben biztosított jogaiktól. 2017-ben a közfoglalkoztatásban 250 ezer emberre 325 milliárdot szánt a kormány. A közmunkások, amennyiben fel mernek lépni jogfosztottságuk ellen, még ha igazuk bíróság előtt be is bizonyosodik, a hivatali retorzió nyomán a jövőbeni közmunka-programokból, ezáltal a szociális segély lehetőségekből is, kizárják magukat. A röghöz kötött több ezer magyar háztartási „rabszolga” mellett ők a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb, több százezres (családtagjaikkal együtt milliós) rétege, akiket már az ellenzéki pártok is leírtak, miattuk már nem szervez tüntetést, éhségmenetet senki.

Hitler és a „mi Tibink”

Első történetünk a közmunka-programok gyerekkorából való, még 2002 januárjában kezdődött Ercsiben. Több mint öt éves bírósági tortúra után – amelyben a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Iroda (NEKI) ügyvédje, jelenlegi igazgatója, Muhi Erika képviselte a felpereseket – négy cigány közmunkás végül is pert nyert a kisváros önkormányzata ellen.

Két cigány férfi (a későbbi per első- és másodrendű felperesei), apa és fia abba a munka csapatba voltak beosztva, amelynek a város behavazott közútjainak, járdáinak tisztítása volt a feladata. Reggel 7-kor jelentkeztek munkára a Duna-parti telephelyen. Délelőtt a központi területeken dolgoztak, majd valamikor tizenegy és tizenkettő óra között – mivel a só elfogyott – gyalog visszamentek a 2 kilométerre található telephelyre. A melegedő helyiség konyhájában tüzet raktak, és ebédhez készülődtek. Ekkor nyitott be a helyiségbe Á. Tibor közterület-felügyelő, az ercsi közhasznú munkások vezetője, és indulatosan kérdőre vonta őket, miért jöttek be ilyen korán. Hiába magyarázták neki, hogy elfogyott a só, közeleg az ebédidő, nem fogadta el. „Rohadt volna meg a Hitler is, hogy nem veletek kezdte!” – kiáltotta dühösen miközben rájuk csapta az ajtót.

A másik esetre, amelyet a bíróság utólag jogerős ítéletében a személyiségi jog megsértéseként értékelt, 2003 júniusában került sor. A közelebbről meg nem határozható napon a két cigány közhasznú munkás előbb füvet nyírt, majd pedig a régi, elhagyott mozi udvarán kiirtott bozótot, gallyakat rakodták egyikük teherautójára. Gépkocsijával megállt ekkor mellettük a munkavezető, kiszállt és indulatosan leállította a munkát, mondván, hogy a fát magángépkocsival nem lehet elszállítani. Eközben észrevette, hogy a közmunkások a mozi melletti régi patika – a volt ercsi rendőrőrsparancsnok magánháza – előtt, a kifejezett tiltás ellenére mégis levágták a füvet. Ezen felháborodva azt kiabálta feléjük, hogy „Szappant kéne főzni belőletek, de még annak sem volnátok jók!”

A közhasznú munkások a munkavezető fenti súlyosan sértő, náci kifakadásait akkor nem jelentették munkáltatójuknak, az önkormányzatnak. Ahogy később, bírósági tanúvallomásukban elmondták, a cigányozás, az anyázás, és általában a durva beszéd annyira megszokott volt, hogy azt már fel sem vették. Viszont az idézett két munkavezetői kiszólás már kiverte náluk a biztosítékot. Minthogy az ehhez hasonló inzultusokról más közhasznú munkások is beszámoltak egymás közt, egy idő után az ercsi cigány közösségben az a kívánság fogalmazódott meg, hogy hadd kaphassanak másik, emberségesebb munkavezetőt. Szaporodó jelzéseiket a hivatal vezetői nem tartották hitelt érdemlőnek, vizsgálatot nem rendeltek el, a felügyelő elmozdítását nem látták indokoltnak. „A mi Tibink ilyet nem csinál” – csóválta a fejét a város polgármestere, amikor beszámoltak neki a történtekről.

Ezek után a helyi cigány kisebbségi önkormányzat a művelődési házba vitanapra hívta a panaszosokat, valamint a város vezetőit. A fórumon sokan sokféle sérelmet adtak elő, amelyeket jegyzőkönyvbe is vettek. Egyebek közt az önkormányzattal perben állók is beszámoltak az előbb ismertetett esetekről, és néhány felkért tanú is előadta az általa tapasztaltakat. Á. Tibor munkavezető nem jelent meg. Az önkormányzat előtt viszont mindent tagadott. „Nem emlékszem, hogy ilyesmit mondtam volna. Különösebb konfliktus sem volt ezekkel az emberekkel”–jelentette, és hozzátette: „A cigány munkások többnyire fegyelmezetlenek, megbízhatatlanok, ezért olykor kénytelen voltam szigorúan bánni velük. Nyilván ezért haragszanak rám, és ezért követelik a leváltásomat.” A bíróság ítéletében leszögezte: „Semmilyen cél érdekében nincs helye megalázásnak, az ember nembeli lényege elvitatásának. Ehhez képest egyértelműen tilos minden olyan megnyilvánulás, mely fajgyűlöletre utal, vagy annak felkeltésére alkalmas. Ha az emberi méltóság rasszista indíttatású megsértése egy viszonylag zárt munkahelyi közösségben történik, ahol az alá-fölé rendeltség a legfőbb rendező elv, az eset megítélése különösen súlyos.”

A munkavezető, akinek rasszista kiszólásait nem csak a sértettek, de a tanúk is egyértelműen bizonyították, a bíróság elmarasztaló ítélete után is a helyén maradt.

 Falhoz vágva

 A kaposvári közfoglalkoztatottak munkakörülményeivel, a közfoglalkoztatás szervezésével kapcsolatos tapasztalatokról hívott össze fórumot idén február közepén a Kaposvári Roma Polgárjogi Egyesület és a Somogy Megyei Közmunkások Érdekképviseleti szervezete. „Ez a fórum azért jött létre, hogy ne sérülhessenek tovább a közfoglalkoztatottak munkavállalói és emberi jogai – nyilatkozta Frigur Domonkos elnök a sonline.hu-nak. – Szinte mindennapos diszkrimináció és nem megfelelő bánásmód, mi ezzel szemben lépünk fel. “

Megemlítette többek közt, hogy a reggeli órákban a telephelyen több esetben előfordult, hogy a közmunkásokat bántalmazás érte, például a brigádvezető erőszakosan megszorította a kezét vagy a falhoz vágta. Az ezekhez kapcsolódó panaszleveleket a sértettek juttatták el a szervezethez. „Emberségesebb főnököt szeretnénk” – szólalt fel a fórumon az egyik közmunkás férfi, Ny. József. „Attól hogy cigányok vagyunk, nekünk is van jogunk.”

A fórumon összegyűltek kis színes lapokra írták össze, hogy mit fájlalnak a legjobban a jelenlegi, kaposvári közfoglalkoztatásban. Többek közt a védőfelszerelést hiányolták, a tiszteletet és a tisztességes fizetést. A Kaposvári Roma Polgárjogi Egyesület ezért egy beadványt írt a Kaposvári Városgondnoksághoz, melyben megfogalmazták a felmerült problémákat és kéréseiket.

„A munkavégzéshez szükséges eszközök nincsenek jó állapotban, a munkások nem kapnak megfelelő kesztyűket, a téli időszakban nincs pihenőhely, az illemhelyek higiéniája kritikán aluli” – sorolta a problémákat Frigur Domonkos. „Sajnos a brigádvezetők aluliskolázottak, és ebből számtalan probléma adódik: szeretnénk, ha a kiválasztásnál hangsúlyt fektetnének arra, hogy egy vezetőnek legyen legalább középfokú végzettsége, megnéznék az önéletrajzát és feltételként szabnák meg az erkölcsi bizonyítványt is.”

Hozzátette, hogy télen, a védőitalnak számító teában gyakran nincs cukor és/vagy citrom, nyáron az ásványvíz helyett pedig csapvíz jár. Abba sincs sok beleszólása a közmunkásnak, hogy mikor mehet szabadságra. Az egyesület azt szeretné, ha a szervezet lehetőséget kapna arra, hogy hetente érdekképviseletet lásson el a telephelyen. Bíznak benne, hogy beadványukkal nyomást tudnak gyakorolni, és üzenetük eljut a kompetens személyekhez.

Akad olyan eset is, amikor a kisemmizett, meghazudtolt közmunkás túljár „gazdái” eszén. Ahogy az a húszas évei elején járó férfi is, akit munkaszerződés nélkül foglalkoztattak 2016 januárjától közmunkásként. Amikor munkahelyi balesetet szenvedett, arra próbálták rávenni a Kaposvár környéki faluban lakó fiatalembert, hogy ne jelentse a történteket.

A retorzióktól tarva, illetve a még folyamatban lévő munkaügyi perre hivatkozva a neve elhallgatását kérő férfi szerint: „A polgármester félrehívott, azt kérte, hogy ne menjek bíróságra, maradjak otthon, megkapom majd a béremet és útiköltséget is a kórházba utazásokra. Kiszámoltam, mennyi pénz járna nekem összesen, mert hét hónapra vettek fel. A teljes összeget kértem. Ne gondolják, hogy elbánthatnak velem azért, mert én csak egy cigánygyerek vagyok…” – magyarázta a volt közmunkás.

A férfit az önkormányzati testület elé idézték a panaszával, ahol jelen volt az alpolgármester, a jegyző és a testületi tagok is. Meghallgatásáról a fiatalember mobiltelefonjával titokban 18 perces hangfelvételt készített. Az ülésen elismerte a hivatal, hogy nem jelentették be. A srác ezután összeszedte az orvosi leleteit és a munkaügyi bírósághoz fordult. Most már egymillió forintot követelt kártérítésként. Áprilisban tartották az első tárgyalást Kaposváron, ahol az önkormányzat jogi képviselője azt igyekezett bizonygatni, hogy az egykori közmunkásnak nem volt joga a jelenlévők beleegyezése nélkül felvenni az ott elhangzottakat, majd pedig ezzel zsarolni az önkormányzatot.

Az ügyről a község polgármestere telefonon csak annyit volt hajlandó elismerni, hogy valóban feljelentette őket a közmunkás a munkaügyi bíróságon, de többet csak a per jogerős befejezése után hajlandó mondani.

 Illemhelyiségért is könyörögni kellett

 A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda ingyenesen működtetett jogsegélyszolgálatához 2015-ben 182 panaszos fordult, a panaszok közül 27 volt közmunkával kapcsolatos.

De kik is ezek a sértett emberek? A közmunkások általában alacsony iskolai végzettségű, mélyszegénységben, de legalábbis az átlagnál rosszabbul élő, gyakran cigány állampolgárok, akik korábban munkanélküliek, közmunkások, vagy nem bejelentett dolgozók voltak. A legtöbben nyolc általánost végeztek, de a panaszosok közt volt diplomás tanító, műtősnő és korábban több évtizedig egy helyen dolgozó vasöntő is. A közmunkások 50-65 ezer forintos fizetése nemcsak a minimálbérnél kisebb, hanem a létminimumnál és a szegénységi küszöbnél is. A közmunkások többnyire fizikai munkát végeznek, a legtöbben közterület-karbantartók, ami utcaseprést, árokgondozást jelent, de gyakori a segédmunka, és vidéken a mezőgazdasági munka is. A magasabb iskolai végzettségűek gyakrabban végeznek nem fizikai munkát, ami általában irodai adminisztrációs feladatokat jelent. De előfordul, ahogy például Érpatakon, hogy a polgármester közmunkásként foglalkoztatja„kápóit”, a testőreként, sajtósaként funkcionáló figurákat. Sok közmunkást zavar a kiszámíthatatlanság, a rövid munkaszerződés és a rossz körülmények. A közmunkások mégis a rendszerben akarnak maradni, mert több pénzt kapnak a segélynél, és ez könnyebben elérhető mint a „normális” munka. Így viszont egy olyan spirálba kerülnek, amiből szinte lehetetlenség kikerülni, ráadásul a közmunka miatt gyakran nem is tudnak más munkát keresni.

A NEKI jogász munkatársa, Ammann Zsuzsa ügyvéd, egy Bihartordáról érkezett levelet mutat.

„Tisztelt Zsuzsa!

Sajnos mint mindenhol, nálunk is nagyon sok a probléma a közmunkások között, amit a munkáltatónknak köszönhetünk. Munkánk során állandó a fenyegetések, ha nem jössz hétvégén ki vagy rúgva, jöhetsz felmondani. Úgy érezzük embertelen hangnemben beszélnek velünk folyamatosan és megalázóan. Mindenki félti a munkáját, mert ez az egyetlen megélhetési forrás, amiből eltarthatják az emberek a családjaikat, emiatt mindenki csendben tűri a megaláztatásokat.

Ha hétvégeket bent vagyunk és túlórázunk nagyon ritka esetben lehet kivenni csúsztatásba (…) Vannak szülők akik egyedül nevelik gyerekeiket vagy házaspárok akiknek hétvégén egyikük sem maradhatott otthon, hogy ellássák a gyerekeket, nem volt sajnos velük sem megértő (a munkavezető – T. J.). Tudomásul vesszük ha hétvégén is be kell menni, dolgozni akarunk, soha nem mondtunk nemet a munkának, hisz a közmunkások többsége kemény munkát végzett, ha kellet messze a családjuktól, de azt ahogyan bánnak velünk elfogadhatatlannak tartjuk. Hőségriadó esetén a kánikulában soha egy védőitalt nem kapunk, nem biztosított az árnyékos hely, egész nap tűző napnak voltunk kitéve. Illemhelyiségért is könyörögni kellett szinte, aminek nincs teteje, nehogy valaki esetleg beüljön oda hűsölni címszóval, (mert úgy gondolja biztos, hogy egy toalettre hűsölni járunk egyenként a paradicsom földön.) A paradicsom föld kiesik a falutól kicsit, kb. 30 közmunkás dolgozik ott, pénteken elindultak hamarabb 10 perccel ebédelni haza, hogy vissza érjenek munkakezdésre 12.30-ra. Akkor érkezett ki a polgármester a földre és kb. 30 ember 1 óra hosszáját húzatta ki, amire nincs fizetés ismét. Igazságtalan mert ezek az emberek hétvégén is dolgoznak, túlóráznak, ha egyet csettint ugornak szó nélkül. (…) Télen nincs a mínuszokban egy melegedő, ahova legalább egyszer betérhetnénk, a téli védőitalról nem is beszélve. Valamikor kb. 5 éve kaptak munkaruhát az emberek, azóta jöttek újak, cserélődtek az emberek, soha még egy kesztyűt sem kapunk, magunknak kell biztosítani ezeket a dolgokat. Ha szóba kerülne ez a dolog, vagy már volt róla szó hatalmas ordítozás sül ki belőle. A munkaeszközök sajnos használódnak. Egy egy munkafolyamathoz sajátunkét visszük, mert ami van az kevés, ha valakinek esetleg nincs otthon onnan szerez ahonnan tud, mert ha nincs mivel dolgoznia arra napra nem lesz fizetése. Tavaly az ásózásnál fordult elő éppen ez. Mi asszonyok nem győztük kéregetni az ásót, hogy legyen mivel dolgozzunk. Nálunk sajnos úgy működött az asszonyok ástak, az erős férfiak ujjnyi gallyakat aprítottak. Persze a női teljesítményt keveslette, mondván már kész kellett volna lenni. Lehet mi munkások is hibázunk, de már annyira tartunk ettől a zsarnokoskodástól ami ránk nehezedik, hogy néha nem tudjuk mi legyen a helyes út (…) Szeretnénk nyugodt körülmények között dolgozni nem állandó rettegésben, mikor gondol egyet, hogy ki van húzva a napunk.”

(A bihartordai M. Tímea levelét hozzájárulásával, a vele folytatott beszélgetés hatására közöljük. A község polgármestere „intézkedést” ígért az „emberibb körülmények vonatkozásában”.)

Naplehúzás

„Egyedi panaszosok ügyében jogi tanácsot adunk, szükség esetén megkeressük az érintett szerveket” –tájékoztat munkájukról dr. Ammann Zsuzsa. Továbbra is a legtöbb gond a munkabér elszámolásával, a fizetés késedelmével kapcsolatos, illetve érkezett több panasz amiatt is, hogy a közmunkások önkormányzattal szemben fennálló tartozását (súlyadó, kommunális adó) a közmunkabérből vonták le.

Az egyik, azóta is bevett gyakorlatnak számító esetre a Cserehát szikszói kistérségéhez tartozó, a Miskolctól nagyjából 30 kilométerre található zsákfalu, Kázsmárk NEKI-megbízottja, Balogh Tibor hívta fel a jogsegélyszolgálat figyelmét. A zöldellő dombok között fekvő ezerfős településen (amelynek majd fele cigány származású) találkoztunk a négyleányos apával, aki az önkormányzatnál dolgozik éjszakai vagyonőrként. A falu jelenleg 70-80 közmunkásának 98 százaléka cigány. „Már sokszor szóvá tettük, hogy a jegyző bérfizetéskor beül a pénztárba, és a közmunkások esedékes béréből levonatja a tartozásokat. Olyanokat is, mint amilyen az építési- és gépkocsiadó, vagy a szabálysértési bírság, aminek a befizetési határideje még le sem járt. Hiába tiltakoztunk, semmi sem változott. Mint ahogy hiába kérte a cigány kisebbségi önkormányzat, hogy ők jelölhessenek az esedékes közmunka projektre embereket, hiszen ők ismerik, ki a leginkább rászoruló. Itt mindenben a polgármester és a jegyző dönt, ők itt élet és halál urai.”

A csereháti település polgármestere szerint éppen a közmunkások érdekében vonták le az esedékes adókat és szabálysértési bírságokat, hogy ezzel elejét vegyék a rendezetlen tartozások elzárásra történő átváltoztatásának.

Hasonlóan sok panasz érkezik a NEKI-hez azembertelen körülmények, a megalázó bánásmód, és a munkavédelmi szabályoknak nem megfelelő munkaszervezés miatt. Ide tartozik a folyamatosan előforduló „naplehúzás” problémája, amikor is a foglalkoztató azzal szankcionál és próbál rendet tartani, hogy a közmunkások aznapi munkáját a jelenléti ívben egyszerűen nem rögzíti, vagy lehúzza. Többször is jelezték a munkáltatók felé, hogy ez a gyakorlat teljességgel jogellenes. Sok kérdés érkezik a jogvédő irodához a felmondási szabályok témakörében, leggyakrabban, hogy mit lehet tenni akkor, ha a dolgozó kifizetődőbb piaci munkát talál.

Jogellenes, azonnali hatályú felmondás miatt is akadtak panaszok, minden esetben közölték az érintettekkel, hogy az azonnali hatályú felmondás a munkaügyi bíróság előtt megtámadható. Az egyik esetben a keresetet megírták az ügyfélnek. Amikor erről és a jogellenes felmondás következményeiről, valamint a kártérítési igényről a munkáltató tudomást szerzett, a közmunkásnak kifizette az elmaradt bérét és visszavette az állásába.

„Sokan kifogásolják, hogy a közmunkába és az ahhoz kapcsolódó képzésekbe nem a rászoruló emberek kerülnek be, hanem a polgármester ismerősei. Tiszamogyoróson történt, hogy az alapfokú képzésen érettségizett és főiskolát végzett emberek ültek, közmunkára voltak kivéve a nagygazdák és bolttulajdonosok is. Felszólító levelünk után tavasszal a rászoruló romákat hívták be” –meséli a NEKI ügyvédje.

A közmunkaprogram elindulása óta figyelmeztetnek kutatók, hogy nem vezet jóra, ha a polgármesterek egy személyben dönthetnek arról, kit alkalmaznak közfoglalkoztatásban és kit nem. Ez ugyanis olyan túlhatalmat jelent, amivel könnyen visszaélhetnek a helyi politikusok, és amint egy friss kutatás megmutatja, sokan vissza is élnek: politikai klientúra építésre használják a közmunka ígéretét, vagy épp az elvételével való fenyegetést. A Yale Egyetem kutatója, Isabela Mares 2018-ban 93 magyar falu lakossága körében készített felmérése alapján a válaszadók 5-7 százaléka számolt be arról, hogy megpróbálták valamilyen korrupt módon megszerezni a szavazatát a 2014-es parlamenti választáson – olvasható az Abcúgon. Ez az arány első látásra alacsonynak tűnhet, de valójában a politikai kliensrendszer riasztó méretű elterjedtségét mutatja Magyarországon.

A politikai klientúra építés tulajdonképpen egyfajta választási korrupció, az állampolgár a szavazatáért valamilyen ellentételezést kap, vagy legalábbis remél a politikustól. A szavazatvásárlás egyik formája, amikor az állampolgár pénzt, élelmiszert, esetleg alkoholt kap a szavazatáért. Ide tartozik, és jóval problémásabb, a szavazat fenyegetéssel való kikényszerítése. Ebben az esetben a szavazatát adó választó nem valamilyen ellentételezést remél a politikustól, hanem azt, hogy az illető ne váltsa be a fenyegetését, amit a választás előtt tett. A fenyegetésnek akkor van kényszerítő ereje, ha a szavazó egzisztenciája függ a fenyegetés teljesülésétől.

Márpedig Magyarországon van egy jelenleg nagyjából százharmincezres tömeg, aminek a megélhetése a közmunkaprogramtól függ. A program felett pedig helyi politikusok, a települések polgármesterei diszponálnak, akik könnyen használhatják politikai klientúra építésre, tisztességtelen szavazatszerzésre a közfoglalkoztatást.

2017-ben több mint 156 millió forintot követelt vissza a Belügyminisztérium az egyes közfoglalkoztatóktól a források szabálytalan felhasználása miatt. Az ellenőrök kilenc súlyos jogsértést tártak fel, négy esetben pedig büntetőfeljelentést tettek.

(2018)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!