NEHAZUGGY

Egy filozófus-teológus is képes olyan zűrzavarosan előadni az érveit, mint bármelyik falubolondja a tizedik feles után

Tamás Róbert | 2019. Szeptember 5, Csütörtök | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 501,989 forint, még hiányzik 2,498,011 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szaporodási konferencia, vagy valami hasonló lesz szép hazánkban. (Vagyis már van). Az Origo – kivételesen nem névtelen – cikkben harangozta be az eseményt, egy vendégelőadó közreműködésével. Phillip Blond angol filozófus-teológus mesélt arról, szerinte hogy is van ez a férfi-nő viszony, miért természetes, hogy a férfiak többet keresnek, de főként arra tért ki többször, hogy miért a liberálisok pusztítják el a világot.

Érdekes interjú, sok minden kiderül belőle. Elsősorban az, hogy egy filozófus-teológus is képes olyan zűrzavarosan előadni az érveit, mint bármelyik falubolondja a tizedik feles után. Aztán az is kiderül, hogy az önmagát újságírónak tartó illető az ordító ellentmondásokon úgy siklik át, mint nagyanyám gumipapucsa a híg kacsaszaron. Mutatom, mire gondolok. Magyarországról ezt mondta Blond úr:

Mindennek az alapja többek között a családpolitika erősítése.

Nagy-Britanniáról ezt:

Valójában az országban nincsen családpolitika. Mindennek az oka, hogy a britek túlságosan liberálisak és teljesen individualista módon közelítik meg a társadalmi kérdéseket.

A liberalizmus esszenciája, hogy az egyénre, és nem a közösségekre összpontosít. Az OECD adatai szerint Nagy-Britanniában a legmagasabb az egyszülős családok aránya.

A brit adórendszer sem segíti a családok megerősödését az országban.

A skandináv országokról pedig ezt:

Jól látszik, hogy miközben a skandináv országokban nagyon jól kialakított családtámogatási rendszerek működnek, a születési ráta mégis esik.

Tehát Magyarország helyesen teszi, ha erősíti a családpolitikát. Mert a skandinávok is hogy megerősítették, de semmire nem mentek vele, sőt, egyre kevesebben vállalnak gyereket. Nagy-Britannia nem támogatja a családokat (ennek ellenére ott a magyarhoz képest nagyságrendekkel jobban támogatja az állam a gyermekes családokat, csak éppen nem ész nélkül mindenkit, hanem azokat, akik nem annyira tehetősek), mert a liberálisok leuralták az országot. Jajó, értem. Van még slusszpoén is, mindennek a kulcsa, a globális kihalás megoldása:

El kell azt érni, hogy a nők és a férfiak ne érezzék büntetésnek a családalapítást.

Jó. Tessenek elérni. Nekem valamiért az az érzésem, hogy sem a nők, sem a férfiak nem érzik büntetésnek a családalapítást, amennyiben a gyerekvállalásra gondolt a filozófus úr. Általában egy emberpár vágyik arra, hogy gyereke legyen. Nem mindenki persze, és aki nem, annak is, a meg nem született gyereknek is az a legjobb, ha ez így is marad. Ettől még a gyereket nem akaró emberek semennyivel sem alacsonyabbrendűek, mint bárki más. Az ő életük, az ő döntésük. Aki viszont akar gyereket, az nem büntetésnek, hanem csodának, ajándéknak érzi azt, amikor megszületik az új családtag. Mármint akinek nincsen súlyos mentális zavara, az tudja, hogy az élet legnagyobb ajándékát kapta. Ehhez az érzéshez azonban a világon semmi köze nincsen sem az aktuális kormánynak, sem pedig a politikának.

Az Orbán-kormány éppen ezt az intimitást akarja szétbarmolni azzal, hogy belepofázik a családok életébe. Minden létező módon igyekszik belekényszeríteni a gyermekvállalásba, vagy a még több gyermek vállalásába a családokat. Gyakorlatilag fizet a gyerekekért. Megveszi őket. Közpénzen.

Normális ember akkor vállal gyereket, amikor biztosítottnak érzi az anyagi hátterét annak, hogy képes is lesz felnevelni, és mindent biztosítani, amire szüksége lesz. Ha valaki szülővé válik, az életre szóló projekt. Fontos az alapvető dolgokat biztosítani, de távolról sem elegendő, ha ételt, ruhát és tüzelőt tudunk stabilan vásárolni. Mire egy kisbabából kész felnőtt lesz, igen sok segítségre lesz szüksége. Ezt pedig a szülők feladata előteremteni. Aki gyereket vállal, nem egy, nem három és nem hat évben gondolkodik előre, hanem 20-25 évben. Az első szakma, az első diploma megszerzéséig. Ahhoz, hogy ezt végiggondolva, tudatosan vállaljon gyereket egy emberpár, stabil, kiszámítható jövő kell.

Értem én a filozófus úr és az Origo munkásának törekvését, de azt elfelejtették megbeszélni, hogy minden gond és liberális ármány ellenére, a skandináv országokban is, Nagy-Britanniában is magasabb a gyerekvállalási kedv, mint csodálatos hazánkban. Sőt, nem egy olyan párról tudok, akik elköltöztek ebből az országból, és néhány éven belül megjött a szaporodási kedvük. Ami itthon nem volt.

Egyébként – ha egy kicsit elszakadunk Európától -, akkor azt fogjuk látni, hogy a legszegényebb országokban születik a legtöbb gyerek, nem pedig ott, ahol remek a családtámogatási rendszer. Vagy ahol nem remek, ahogy Magyarországon sem az. A szegény országokban azért születik annyi baba, mert abban bíznak, legalább egyet sikerül majd felnevelni. Európában nem ez jelent gondot.

Én nem vagyok filozófus, teológus plánehogy nem, de nem is gondolom, hogy vénülő pasasok jajveszékelése fogja megoldani a problémát. Élhető, normális ország kell, gyűlöletmentes légkör, lehetőség az előbbrejutásra, normális egészségügy, megfelelő oktatás, és az, hogy a mindenkori kormány a dolgát végezze. A dolga pedig távolról sem az, hogy beleugasson mindenki életébe. Szerintem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!