LUCA AJTAJA

Élet a börtönben

Kora hajnalban skót dudaszó hasított bele a cellák csöndjébe. A rosszul rögzített hangszórók időnként leszakadtak a nagy hangerőtől, az ilyen esetek mindig mélynyomókat hagytak a börtönlakókban. Minden nap valódi kínzással ért fel az ébredés az idegen kultúra zenéjére, de még ennél is kegyetlenebb volt az, ami ezután következett. Reggelente mindenki számára kötelező fél órás meditációs gyakorlat volt a program: a tükörbe nézés. A gyakorlat lényege, hogy az elítélt folyamatos szemkontaktust tartson magával, miközben az ország és a nép ellen elkövetett bűnlajstromát sorolja hangosan, de közben nem szabad a tükörre köpnie. Igen nagy lelkierőt és szellemi erőfeszítést követelt ez, újra és újra elérhetetlen kihívás elé állítva a rabokat.

Ezután megkezdődött a cellák ellenőrzése: ehhez a börtönőrök az adóhatóság személyi állományától kaptak segítséget, hiszen ők könnyedén találnak hibát ott is, ahol nincs. Akit aznapra kipécéztek, azt egy teljes napra a Sargentini és Gyurcsány képével kitapétázott kínzókamrába zárták, ahol indiai népzene szólt teljes hangerőn, miközben egy óriás kivetítőn a Pride-on készült fotók és videók villóztak.

A kínzókamrát megúszókat könnyű reggeli (száraz kenyér, víz) után 3 csoportba osztották, egy csoport a kőfejtőbe indult, a másik kátyúzni, a harmadik pedig fákat ültetni. A faültetők munka közben Greta Thunberg beszédeit hallgatták a klímaváltozásról svéd, angol és magyar nyelven. Egyszerre.

Az egész napos kemény munka után mindig jólesett az elítélteknek a krumpliból készült vacsora, hiszen kis kreativitással ez sokféleképpen elkészíthető. Az éttermi fogyatékosoknak sem volt többé gondjuk az evőeszközök megfelelő használatával, hiszen mindenki csak kanalat kapott az étkezéshez. A kőfejtőből hetente egyszer kiutaltak egy nagy zsák követ, ebből a változatos étrend jegyében kőleves készült a konyhán – a szó szoros, nem népmesei értelmében. Szombatonként szárnyas is került a köret mellé, ekkor héjában sült krumplit tálaltak fel a raboknak. Kis izgalmat hozott a börtönlakók életébe a vasárnapi menü: ekkor „Halleves Szálkané módra” került az asztalra. A kevésbé szerencséseket mentő (ha időben kiért) szállította valamelyik világszínvonalú magyar kórház sürgősségi osztályára, ahol átlag 10-20 óra várakozás után – ha sikerült időben orvost keríteni – eltávolították a szálkát a torokból.

Hetente egyszer kulturális program színesítette az egyhangú börtönéletet. Ilyenkor többek között József Attila, Radnóti és Ady versek voltak műsoron, valamint ismeretterjesztő előadások idegen népek kultúrájáról. Ez gyakran okozott nyugtalanságot a rabok között, a ideges rendbontókat azonban elvezették, hogy kézműves foglalkozáson nyugtassák le idegeiket: kötelezően választható volt a tibeti mandalakészítés és a brüsszeli csipke készítésének elsajátítása.

Évente egyszer sportprogramot is szerveztek az elítélteknek, igen népszerűek voltak a „Dobálózás milliárdokkal” (persze csak szavak szintjén) és a „Ki tud nagyobbat hazudni 100 méteren” versenyszámok. A sportesemény végén a győzteseket átnevelőtáborba szállították.

A látogatási idő mindig magányosan telt, hiszen senki nem volt kíváncsi a bentlakókra, némi vigaszt jelentett azonban, hogy az összes párttag és a rokonok nagy része is rács mögött volt.

A legnagyobb izgalmat a börtönlottó jelentette. Hogy az elítéltek érezzék, hogy nem ingyen dolgoznak, havonta egyszer kisorsoltak a börtönlakók között 1 havi közmunkásbért.

Esténként elalvás előtt a testileg és lelkileg megtört raboknak a hangszórókból Soros György összes beszédét kezdték végtelenítve lejátszani, Alföldi Róbert tolmácsolásában.

Szonja

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább