NEHAZUGGY

A családbarát kormány immár a második családirtást hagyja szó nélkül

Lázár Gergő | 2019. Szeptember 3, Kedd | 9:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A családok évében, a családbarát kormány magasan tesz arra, hogy az elmúlt pár napban egész családokat mészároltak le férfiak. Egy héten belül tegnap már a második hármas gyilkosság történt, amikor a férj előbb a feleséggel, majd a közös gyermekkel, ezt követően pedig saját magával végzett. De emellé jutott még egy „sima” gyilkosság is, ahol a férj megölte a feleségét, majd ezt követően kihívta a rendőröket. Ez már a családon belüli erőszakon is túlmutat, hiszen itt már nem egy életre szóló traumáról van szó, hanem arról, hogy gyermekek és nők halnak meg sorozatban, anélkül, hogy történne bármi is.

Hogy mit lehetne tenni? Egyrészt a társadalomnak is többet kellene tennie azon túl, hogy Facebookon kegyetlenül felháborodik. Az ugyanis nem elég semmire, hiszen a dühös posztokat elolvasókon kívül más nem szembesül azzal, hogy az embereknek elege van a folyamatos erőszakból. Spanyolországban – ismét kénytelen vagyok ezt felhozni, hiszen látom, hogy itt milyen hatása van egy hasonló tragédiáknak – egy ilyen esetet követően az egész falu, vagy város az utcára ment volna tiltakozásul. Emberek ezrei töltötték volna meg az utcákat, változást követelve. Ők pontosan tisztában vannak ugyanis azzal, hogy ha némák maradnak, soha, semmi nem fog megváltozni. Nem egy esetben tudtak már törvénymódosítást kicsikarni az éppen aktuális kormánytól.

A családon belüli erőszaknak – a legtöbb esetben – előzményei vannak. Nem egyik pillanatról a másikra dönt úgy a családapa, hogy lemészárolja a hozzátartozóit. Ha a rendőrségnek nagyobb hatásköre lenne, ha a nőket a férjük jelenléte nélkül kérdeznék ki, esetleg pszichológusokat vonnának be az ügybe, talán lehetne változtatni a dolgokon. Az elég egyértelmű, hogy törvénymódosításra van szükség, hiszen a rendőrség a legritkább esetben képes csak megakadályozni egy gyilkosságot. Mert érkezhetnek bejelentések, de ha egy általános igazoltatáson túl nem történik semmi, akkor a férj verheti tovább a feleségét, egészen addig, ameddig egy nap egyszerűen meg nem öli.

Magyarország ebben sem igazán kölezítette még meg a nyugati társadalmakat, hiszen vidéken – de Budapesten is – nagy divat az, hogy a kocsmából hazatérő férj jól elveri az asszonyt. Erről tudomása van a teljes falunak, és még a rendőrség is tisztában van vele, mégsem történik semmi. Belenyugszik minden érintett, egészen addig, ameddig egy nap a rendőrség mellett a hullaszállítók is kiérkeznek a Kovács család házához. Ezen a mentalitáson nem kívánunk változtatni, ez a hagyomány, a kultúra része, már-már kereszténynemzeti ez is. A családon belüli erőszakon nem segít a mérhetetlen alkoholizmus sem, amin a pálinkafőzés otthoni engedélyezése nem sokat segített, amellett, hogy a teljes piacot tönkretette.

Nők, gyerekek, egész családok halnak meg országszerte, a keresztény kormány mégis hallgat. Vajon még meddig? Vajon mikor lesz már végre valaki, aki fel meri emelni a hangját és utcára viszi az embereket? A Kossuth-téren fél óriág tüntetni már régen nem elég, már teljes sugárutakat kellett volna megtöltenie a feldühödött embereknek. A családon belüli erőszak ugyani egy olyan globális probléma, ami ellen lehet mit tenni. Azzal viszont, hogy egyszerűen szemet hunyunk felette, nem oldunk meg semmit. Ha valami nem tetszik, mondjunk róla véleményt. Persze nehéz ezt egy olyan társadalomtól elvárni, amely egyedül akkor emelte fel a szavát, amikor az internetet próbálta megadóztatni a kormány.

Sem a manyup pénzek ellopásakor, sem az egészségügy és az oktatás szétverésekor, sem pedig a hajléktalanság betiltásakor nem mentek százezrek az utcára. Mindenki a saját kis életével és gondjával volt elfoglalva, volt jobb dolga is, mint tüntetni menni. Azt nem tudom, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy Magyarországon is végre képesek legyenek az emberek kiállni másokért, ne csak saját magukért. Már annyi probléma van az országban, hogy lassan elérkezünk oda, hogy mind a 10 millió magyar érintetté válik. Talán majd akkor történik valami. Talán. Addig is családbarát kormányunk szó nélkül hagyja, hogy sorozatos családirtások történnek. Így szüljön az ember 5 gyereket a nemzetért…

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!