Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Egy pigmeus életben maradásához elég egy pigmeus

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: mégis

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Sehova! Legutóbb azt írtam (ha nem is így), hogy nekünk, alattvalóknak itt most a legbiztosabb az a bizonytalanság. Olyanok vagyunk, mint az egyszeri dzsúdós, aki balról várta a pofont és jobbról kapta, mert balról egy széklábbal nyomtak puklit a szeme alá, miközben a fejére tapostak. Kétszer. Is. Illetve x, mert azóta kómás, nem tudhatja. 

Próbálja kiokumulálni kend, hogy mi hogyan van. Mert nem a migráns szívsebész gyilkolja a magyarokat, hanem a magyar egészségügyi rendszer. Ezért a migráns doktor beszólt. Mert doktor maradt. Hiba. Most emiatt meghosszabbítják a bevándorlási válsághelyzetet. Mert nehogy már egy ilyen migráns védje meg a haldokló magyar bennszülött alattvalót a felsőbbrendű keresztény fehérbőrű orvosi kollektívától, akik képesek a proletárköltőt citálva hálapénzesőben is tb. támogatott nyitott limuzinban közlekedni a népegészségügy szárazvirágoztatásáért, a számlamentes magánrendelő és a túlszámlázó kórház között.

Mimagyarok a zártkörű, kismagyaretnikumú gyilkolászás hívei vagyunk. Jó. Magyar rablókat, betörőket, zsebeseket és állami alkalmazottakat előszeretettel foglalkoztatunk a határon túlról, főleg a személyi szolgálatra vásárolt egyházainknál. Koldusokat szintén importálunk, bár ebből idehaza is túlkínálat mutatkozik. 

És a tucatnyi Nobel-díjast adó országhoz illő kreativitással zajlik a magyar magyart gyilok: a fővárosi úri negyed 28 éves, jókeresztény, félkészértelmiségi magyar legénye a disznókábító pisztollyal nyereségvágyból főbe lövi a nagyapját és két évig tárolja a holtestét, a másik úri környékbeli kutyástól irtja ki a családját. Ráadásul egy rakoncátlan ifjú agyonrugdos egy, még szabadlábon lévő hajléktalant, ezért a hajléktalan helyett a fiú anyja kerül börtönbe. És végül megírja az újság, hogy a nők bálványát, a hajdani színészóriást az egyházi iskolában a pap bácsi úgy megtanította a férfiakat szeretni, hogy abba se tudta hagyni egész életében.

És ilyen körülmények közepette írtam én kendnek úgy a tavasz táján, hogy nem akarnak az urak janicsárt csinálni belőlünk. Amit kend szó nélkül tudomásul vett. Mi több. Belenyugodott. Holott! A helyzet rosszabb! Ahogy a dédi mondta a szocializmusban: „A kukorica görhe és a dobos torta között azért vannak fokozatok!”. A fejlődőképes nagyi ezt a bölcsességet a mai viszonyainkra már úgy alkalmazta, hogy „a magunkfajta ebben a diktatúrában már annak is örülhet, ha vízzel gyúrt meleg málé kerül az asztalra, mert a cukorral, tejjel készült görhe már szentgyónásra kötelezett torkoskodásnak minősül.”

Tehát a janicsár itt most egy magas sarzsi. Majdnem a rokonok után következik a ranglétrán, főleg ha még miniszteri biztos vagy helyettes államtitkár sallangal van felcicomázva. Esetleg piros pettyes popsis jógaoktató. A janicsárokat a határon túl, a tálib iskolák mintájára az illib iskolák képezik ki az udvari szolgálatra, és állítják hadrendbe a székely zászló alatt. Ezeket a műintézményeket a magyar adófizetők pénzéből az állami egyházak működtetik a területvisszacsatolási- és gyűlöletkeltési biztosok felügyeletével. 

Janicsár csak önértékelési zavarral bíró, univerzálisan tehetségtelen, arroganciával kellően felvértezett, lehetőleg hímnemű egyed (kivételesen dekázni tudó nőnemű) lehet, akinek az elődei legalább visszamenőleg három nemzedék óta a DNS- ükben hordozzák a „felfelé nyal, lefelé tapos” tudományát.

Minket, a janicsárokat kiszolgáló csicska-kaszt szolgálatára, közvetlenül a csicskák kézi vezérlése alá, félautomata pária funkcióra szánnak. A félautomata kettős jelentésű. Egyrészt külön felszólítás és fenyegetés nélkül, automatikusan féljünk mindentől, másrészt alattvalói félelmünkben gondolkodásnélküli parancsvégrehajtók legyünk. 

A magyar tudós társaság – mint prototípus – túlképzettségéből eredően kicsit túlreprezentálta a páriaságot, ezért is csökkentették a nép tankötelezettségét és biztos, ami biztos, tettek hivatalból Takarót a nemzeti emlékezetre. Így aztán eszünkbe se jut, hogy száz éve a Nemzeti Hadsereg német főhadnagya, Horthy tisztjeként miként szedette ki a félig agyonvert marcali Simon pap szemeit, amiért volt bátorsága meglátni, hogy a püspök úrnak 150 ezer hold földje van, a magyar paraszt pedig nincstelen.

Nos, ennyiben tudtam röviden összefoglalni a tanévnyitó utáni, diófa alatti népes konzultációt. Mert a nyári konyhában is dög meleg volt. Elannyira, hogy az ételt melegítő nagyi (aki éjszaka, a hűvösön már megfőzött), kétszer is kijött levegőt venni, és ha már ott volt, akkor bővítette a vélemény választékot, hogy ne üresjáratban távozzon belőle az elhasznált levegő. Az elsőt, a filozofikust egyáltalán nem értem, a másikról, a megfigyelősről már gondolok valamit, de vélhetően nem az, mert csak azok bólogattak a jelenlévők közül, akik már az előző diktatúrában is használták az eszüket.   

Egy pigmeus életben maradásához elég egy pigmeus. Önmaga. A magát felsőbbrendűnek képzelő, öntelt fehér embert szolgák siserehada pátyolgatja, mégis agonizálni kezd, ha a hatalmát veszélyeztetve látja. Most itt, nálunk, a magukat fehér embernek képzelő horda uralkodik és nincs remény, hogy valaha is pigmeussá tökéletesedhetnek. 

Változnak az idők. Tegnap azzal dicsekedett, hogy őt megfigyelték, most azzal kérkedik, hogy már csak őt nem figyelik meg, de minden alattvalójának kötelező felnézi rá, emberként bármenyire is töpörödik.

De mindezekről egy szót se amúgy! Világos? Pláne nem, hogy közöm van az elhangzottakhoz! Egyházi iskolába járok, ahol a karantén szabályok érvényesek.

Bütyökfalva, 2019. szeptember 1.

Mirtill

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.