Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Potilika

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kaptam egy videót, amely egy meg nem nevezett északkelet-magyarországi településen készült. A riporter feltett egy kérdést:

– Kire fog szavazni az önkormányzati választásokon?

A válaszoló hölgy negyven egynéhány éves lehet, a képek alapján. Rózsaszín, rövid ujjú pólójának hiányzik az egyik része, a fél válla és a bal karja csupasz, láthatók a tépés nyomai. Értetlenül néz a kérdezőre, majd a kamera lejjebb vándorol az arcáról, így láthatóvá válik az egész alakja. A ruházatot kiegészíti valami pecsétes, jobb napokat látott rövid nadrág, amelybe egy szurtos arcú, talán három éves kisfiú kapaszkodik, anyja mögül lesve ki a bácsikra. A háttér gödrös, poros falusi utca, ahonnan sokan kémlelik a jelenetet, bizalmatlanul, távolságtartóan. Senki nem jön közelebb, kivéve néhány porontyot, akik félig meztelenek, és láthatóan nem ma mosakodtak utoljára.

A hölgy közben összeszedi magát, kicsit összegörnyed, körülnéz, gyanakvóan.

– Mink itten mindig szavazunk. A pap megmondja, kire kell, de most új polgármestert mondtak, hát, majd őrája fogunk.

– Ismerik a jelöltet?

– Azt nem tudom, kik ismerik, nem idevalósi. Biztosan jó lesz nekünk, mondta a jegyző is. Minden hónapban elgyün a jegyző vagy valaki, és megmagyarázza a dógokat.

– Melyik párthoz tartozik az új polgármester-jelölt?

– Hát, csak egy párt van, nem? Vagy kettő? Az a papos párt is van, ugye? Mink itten nemigen értünk ehhez, az a potikila nem a mi dógunk. Most a férjemnek van munkája még pár hétig, ott lent, a szőlőkben, hát majd csak kihúzzuk valahogy, amíg hoz pénzt.

– Nagy a család?

– Ja, nem nagy, csak három gyerek, meg anyósom is velünk van. Meghótt az egyik keze, nem sok hasznát vesszük, már be is pisil néha éjszakánként. Sok bajom van vele, mert a kicsikre sem tud vigyázni, amíg a kertet csinálom. Van egy kis ződségünk, szoktam adni az öcsémnek, már csak ű maradt nekem a családból, és olyan szerencsétlen ottan a városban. Az asszonya dógozik ugyan, de valamit fizetniük kell a banknak, és mindig éhesek. Meg hát a gyerekek is… Még csak harmincnyóc éves az öcsém, de olyan, mint egy öregember. Igaz, sokat is iszik, azt az ócsó bort, tudja, na, minek is hívják? Mondtam is az emberemnek, hozzon valami tisztességes bort onnan a Tokajból, de aszongya, nem lehet, majd kapunk ajándékba nemsokára, abból adunk a Tibinek is.

– És ön hány éves, ha nem titok? Jól élnek, jól elvannak a férjével?

Újabb zavar az arcon, valaki kiabál a háttérből, amit nem lehet érteni, és először villan fel valami foghiányos mosolyszerűség.

– Én mostan hamarosan leszek harmincöt éves, és hát a férjemmel jól vagyunk, ja. Néha ideges szegény, amikor nem sikerülnek a dolgai, de engem nem ver, csak néha a gyerekre üt, ha az sokat sír. A Pista, az nagyon goromba az asszonyával, már a múltkor gyütt is motoros rendőr a mentősökkel együtt, úgy megverte szegény Marit…

– Térjünk vissza a választásokra. Elmennek szavazni?

– Most ezt én nem tudom. Majd jön valaki, és megmondja, mit kell csinyáni. A múltkor, tavasszal is gyütt valaki a városbul, hozott csokit a gyerekeknek, meg ott volt az a másik is, azt nem tudom, ki vót. De megmondták, melyik jelet kell behúzni. Jártam iskolába, de nem mindig tudok mindent elolvasni, nehéz nekem ez a potilika… Ha most is gyünnek, majd nagyon odafigyelek.

– Szeretné, ha változna valami? Hogy jó polgármester legyen, például, aki törődik magukkal?

Egy kis gondolkodás után a válasz:

– Mink csak kicsi emberek vagyunk. Nem értünk a nagy dógokhoz. A polgármester törődik velünk, most is. Tavasszal küldött a gyerekeknek ajándék csomagot, még nápolyi is volt benne. Meg aztán minek is változna valami? Csak eléldegélünk valahogy…

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.