NEHAZUGGY

Naptársak

Tóth Ilona | 2019. Augusztus 27, Kedd | 16:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A padon ült. A Nap szokatlanul nagy kedvvel szórta a sugarait. Még mindig. Azt gondolta, érdemes raktározni belőle, ha már a természet nem irigy. Délutáni pluszfürdőzés egyedül. Nagy adag fagyi frissítette. Ritka pillanatok a hétköznapjaiban. A gyerek a nagymamánál, a férje a szüleinél. Szétszéledt a család. Ő ül a parkban. Rövid ujjú blúzban, könnyű szoknyában. Tehermentes öltözék: szellőnek szánt lengedezésre való.

Jó a parkban, meg az utcai koncert sem hamis: motorzajjal, emberi duruzsolással, nevetéssel, söprű szisszenésével, cipők koppanásával.

Emlékszik, kislányként a szőlőfürt minden szemét külön-külön megfürdette a fényben. – Megérdemli, mielőtt bekapod, így csináld – erre tanította az édesapja. Az anyja nem tanította semmire. Nem szerette, nem volt hozzá türelme. Elhagyta őket. Állandó cirkusz volt a szülei között. Miatta. Ki vigyázzon rá; ki vigye sétálni, ki öltöztesse, ki etesse, egyáltalán: ki, ki, ki? Egyszer azt kiabálta az anyja: – Megmondtam, hogy nem kell ez a gyerek, te akartad mindenáron, akkor neveld te! Az édesapja kemény fizikai munkát végzett, az anyja egy irodában ült. Onnan is és mellőlük is eltűnt. Soha többet nem látta. Nem tudta, milyen anyásnak lenni, csak azt, hogy apásnak, nagymamásnak jó. Csend és béke szállt a házra.

Simogatta arcát a Nap, ahogyan a férje és kisfia teszi. Naponta. Óvják, féltik egymást. Mindkettőjüket ajándékba kapta. Mint a Napot. Múltfelejtő szeretettel.

Vacakolt a zsebkendőjével, hajtogatta, megtörölte homlokát, hajtogatta, lesimította. Játszott, mint a kisgyerek. Lejjebb csúszott a padon, karját széttárta, a fejét az égnek fordította. Élvezte a mát. Valami nekiütődött a lábának. Labda. Gazdája is megérkezett, ijedt hangon mondta: – Bocsánat. Kezét rátette a lábára, és megcirógatta: – Bocsánat, ugye, nem fáj? Mosoly volt a nő válasza. A kedvesen csicsergős folytatta: – Milyen jó neked, néni, hogy sokáig tudsz a Napba nézni.

Sokáig. Csend lett körülötte. Eltette a hajtogatott zsebkendőjét, igazított a szoknyáján. Felemelte a padnak támasztott, örökös Naptársát, a fehér botját. Lassan elindult, magába zárva a gondolatot: milyen jó is neki.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!