December 13,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Élt 73 évet

– 276-os, 276-os!

– Igen, itt vagyok, máris jövök!

– Siessen már, nem érünk rá egész nap.

– Már itt is vagyok..

– Neve?!

– Horváthka Tibor.

– HorváthKA? Na mindegy, hagyjuk, mutassa a beutalóját!

– Tessék parancsolni.

– Ühüm. Sajnos Soltész doktor nincs bent az osztályon, most nem tudom felvenni, mert hozzá tartozik. Jöjjön vissza holnap reggel, akkor talán bent lesz.

– Na de kérem?! 80 km-et utaztam, mert a közeli kórházban megszűnt a fekvőbeteg ellátás, nekem az nagyon megterhelő, hogy most még haza, aztán reggel vissza.

– Nem tudok mit csinálni, Soltész doktor neve szerepel a beutalón, és ő most nincs bent, nem tudja magát megvizsgálni.

– Dehát egy másik orvos csak meg tud vizsgálni, a háziorvosom csak azért írta Soltész doktort a papírra, mert őt ismeri!

– Másik orvos sincs jelenleg az osztályon, vizitel a belgyógyászaton, nem tudom mikor jön vissza, talán ebéd után.

– Akkor majd délután megvizsgál, kérem addig intézzük el az papírmunkát.

– Hát jó! Van magánál lepedő, törölköző, ha szükséges felnőtt-pelenka?

– Lepedő? Nincs, ez egy kórház, itt adnak nem?

– Nem. Már régóta nem adunk.

– Pelenka nem kell nekem, kérem, törülközőt hoztam.

– Jó, majd megoldjuk. Ide rakja kérem a gyógyszereit, amiket rendszeresen szed.

– Hát azt nem hoztam magammal, gondoltam, a kórházban majd adnak azt is.

– Nem tudunk adni, sőt jobban jár, ha wc-papírt is tart sajátot, nem tudjuk garantálni, hogy talál a wc-ben. Nézze, gyógyszerek nélkül nem tudom felvenni. Be tudja hozni valamelyik rokona?

– Gondolom be. Nodehát, én régen voltam utoljára kórházban, de akkor minden volt, csapatokban jártak az orvosok vizitnél..

– Nem tudom, mikor lehetett az, biztos nagyon régen. Most nincs. Még a steril kesztyűt is mi vesszük magunknak. Szóval intézze a gyógyszereket, meg a wc-papírt, én intézem a lepedőt és délután találkozunk. Addig utánanézek az ágynak, mert ami üres most, az használhatatlan, csak statisztikai adat.

 

– Jó napot, hát itt vagyok kérem!

– Hogy is hívják?

– Horváthka, tudja!

– Á, igen. Soltész doktorra várunk, ugye?

– Igen, rá, de másik orvos is jó lesz, aki vizitel.

– Még nem jött vissza, sürgősségire be kellett ugrania, üljön le.

– Kérem, csak nagyon kevés készpénzt hoztam magammal, azt hittem már itt ebédelek, a cukrom, tudja…

– Ebben nem tudok segíteni. Majd kap vacsorát. Most dolgom van.

– Igen, rendben, köszönöm.

 

– Jó napot, visszaérkezett már a doktor úr a sürgősségiről?

– Milyen doktor?

– Tudja, aki délelőtt vizitelt.

– Nem tudom, nálunk senki nem vizitelt, csak egy rezidens nézte át a kórlapokat.

– Nem is itt, a belgyógyászaton.

– Honnan tudjam mi folyik a belgyógyászaton? Hagyjon kérem, egyedül vagyok az osztályon, cserélem a kacsákat.

 

– Jó estét, tudja én vagyok az a Horváthka.

– Na végre, hol volt egész nap? Mindene megvan végre? Szereztem magának lepedőt, de ezt csak egy éjszakára tudom adni, mert szennyes.

– Én kérem, itt voltam, itt ültem.

– Gyógyszerei?

– Még nem értek ide, fiam hozza, 7 körül itt lesz vele.

– 7-kor már nem tudom felvenni, akkor találkozunk holnap.

– Dehát én nem tudok..

– Képzelje én sem tudom. Nem tudok csodát csinálni és gyógyszerek nélkül nem vehetem fel, mert akkor az osztálynak kéne adnia, nekünk pedig nincs, se gyógyszer, se keret. Egyáltalán, megvizsgálta már az orvos?

– Melyik orvos, kérem? Nem találkoztam eggyel sem. Kérdeztem a másik nővért, de nem tudott segíteni.

– Jó, hát ezzel nem tudok mit kezdeni. Jöjjön vissza akkor reggel, én itt vagyok fél héttől.

– Orvos is lesz holnap?

– Nem tudom, mi lesz holnap. A liftet is meg kéne csináltatni, folyton panaszkodnak a hozzátartozók. Most eldönthetjük, hogy a liftet javíttatjuk meg, vagy a redőnyt a kórtermekben, hogy legalább kicsit hűvösebb legyen.

– Kérem, én egész életemben dolgoztam, fizettem az adót, a járulékot, nem követtem el semmi bűncselekményt. A háziorvosom mondta, hogy már nem tud mit kezdeni velem, be kell feküdnöm, lehetőleg sürgősen, mert a tabletta már nem segít, infúziót kéne kapnom 24 órán át.

– Nézze, fél órája lejárt a műszakom, egy orvosnak meg kéne néznie, legalább a vérnyomását mérje meg, a gyógyszereket meg nem tudjuk biztosítani. Ha jön a fia a gyógyszerekkel, menjen haza vele, reggel visszajön, és nekifutunk újra, jó?

– Viszontlátásra.

 

† Élt 73 évet

Ákos

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.