December 15,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Mondtam neked, hogy egyszer majd én is kérek tőled valamit

– Halló, ki beszél?

– Viktor, itt Vlagyimir.

– Ó, szervusz Vlagyimir, már éppen…

– Neked Mr. Putyin vagy Putyin elvtárs, Viktor.

– Igen, értem. Mit tehetek érted, magáért, Mr. Putyin?

– Hívtalak, hogy ellenőrizzem, minden rendben megy-e, da? Hogy áll a bank és az atomerőmű ügye, Viktor?

– Mindent… mindent elmondtam a múltkor Szergej… khm… elvtársnak.

– Hát akkor most elmondod megint Viktor, da?

-Persze Vlagy… Mr. Putyin, a Putyin elvtárs kifejezést még ezen a vonalon se ajánlatos használni.

– Nekem van szimpatikus kommunizmus, da? Úgyhogy remélem, neked is. Mivé lennénk ideológia nélkül, igaz? Ma már nem engedhetjük meg, hogy hívjuk kommunizmusnak, de attól még az alapja az a szép időszak a történelemben, amikor anything goes, vetted Viktor?

– Minden… minden rendben. A bank nemsokára nyithat, Paks 2 – ott is jól haladunk, már sikerült elnyomni a médiában a nyomorult zöldeket, alig van ellenkezés, folyamatosan ellenőrizzük a nép hangulatát.

– Az jó, az nagyon jó. Banknak működnie kell hamarosan. Paksnál nem fontos idő annyira, csak szépen hívjátok le pénzt, ok? 

– Igen, hát már hívjuk.

(Tóni, add már ide a kis fiolámat… nem azt, a kéket!!)

– Örülök, Viktor. Hallom vannak mindenféle ellenkezők, da? Akik nem szeretik, amit csinálsz. Mondtam teneked, hogy vesd be embereidet, menjenek tiltakozók börtönbe. Megmondtam többször is.

– Mr… mr, elnök úr! Azt itt nem lehet csak úgy, ott az Unió, az ENSZ, satöbbi, az már… az már sok lenne.

– Viktor, mikor tanulod már meg? Mi csak vagyunk paraziták a nemzet testén.

– Paraziták?

– Persze, mit gondolsz ki akarná normális országban, hogy mi vezessük azt?! Gondolj csak bele, az ország több mint fele gyűlöl. Szólhatnál hozzájuk, de már… de már elfelejtetted hogyan. Már csak hatalom van. Az ellopott pénz és hatalom járnak kéz a kézben, ezt tudod te is. Vizsgálna független doktor, maradnál az elmegyógyintézetben, ahogy én is.

– Tudom persze, de…

– Nincs de, Viktor. Ha te gondolod van ott egy de, lesz balsoj problem. Csak megyünk előre, mert már visz az út. Kiengedtük szellem a palackból. Túl sok van rovásunkon. Ha ezt emberek tudnák…Van szép idézet nálatok, tőletek: „Kényszerpályán a világ.”

(Tóni, mégse a kéket add, hanem a sötétlilát!)

– Tudja mindenki országban, nem számíthat terád. Adsz nekik hamis biztonságérzet, közben elveszed pénzüket, aztán ebből a pénzből ami nekik jár, finanszírozod belőle, hogy hatalmad maradjon örökké.

– Én nem igazán tudom, miről beszélsz…

-Ugorjunk, Viktor! Mi folyik Brüsszelben? Mit mondtam teneked, mit kell csinálni?! Keresd meg többi politikust, akiket én fizetek és fogjatok össze! Erre te? Akarod, hogy elengedjem kezed? Tudod az mit jelent?

– Kérlek, Vlagyimir, Mr. Putyin…

– Jó, örülök, hogy ezt legalább érted, Viktor. Tudsz már sms-t írni?

– Persze, hogy…

– Rendben, Viktor. Írj akkor nekem, ha van valami sürgős. Van most egy nagy közös problémánk: a globális felmelegedés. A jelenség persze nem olyan vészes, ahogy beállítják, páran túllihegik csak azért, hogy politikai tőkét kovácsoljanak belőle. Te is így látod?

– Hát… igen.

– Nagyszerű, végre közös nevezőn vagyunk. Ezeket a kezdeményezéseket gyökerükben el kell fojtanunk, ez közös érdekünk. Minden eszközt bevetve. Megértettük egymást?

– Meg Mr. Vlagyimir, de…

– Viktor, most már mondhatnál valami önálló gondolatot, állandóan csak én beszélek, te semmit nem  teszel hozzá.

(A fekete dobozt add ide, de máris…)

– Jól van Viktor, nemsokára megyek meglátogatni téged és szép országodat, da?

– Persze, egyeztetünk, hogyan..

– Ne vágj közbe, mikor én beszélek. Szeretnék olyan fogadtatást, mint Merkel asszony. Kicsit felújíthatnád Budapestet mielőtt érkezem!

– Nos, ezt nem biztos…

– Viktor, te vagy nagyon negatív ember, da? Nem is értem, hogyan sikerült magyarok nyakára másznod. Lehet nem is sikerült volna, ha nem segítelek. Most jött el idő, hogy viszonozd a szívességet. Mondtam neked, hogy egyszer majd én is kérek tőled valamit.

– Miben segíthetek?

– Azt majd szóban, Viktor, telefon még itt sem elég biztonságos. Nemsokára találkozunk. Daszvidanyia.

– Szervusz…

(Vizet is hozzál, marha, aztán hagyjatok egyedül. Ja, és nézz utána, hogy szerezhetnénk meg a belváros maradék részét, kicsit ki kell majd pofozni!)

Ákos

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.