NEHAZUGGY

Az átlagmagyar így járt

Lázár Gergő | 2019. Augusztus 24, Szombat | 10:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orvoshiány, tanárhiány, nővérhiány, postáshiány. Soroljam még? Lehetne még bőven, és a lista egyre csak bővül. Ugyan lehet, hogy a gazdaság növekszik – elég nagy részben az uniós pénzeknek köszönhetően – azonban a megtermelt extra profitot nem arra költi a kormány, hogy helyrehozza az országot, hanem, hogy olyan beruházások tömkelegére költse, amire semmi szükség nincs. Sem most, sem soha. Ez a korszak úgy vonul majd be a történelemkönyvekbe, mint az egyik legnagyobb elszalasztott lehetőség, hiszen az Orbán-kormány számára minden adott volt ahhoz, hogy Magyarországot végre felzárkóztassa az európai országokhoz, ehelyett azonban több ezer milliárd forintot herdált el úgy, hogy annak az égvilágon semmi látszata nincs. Az egészségügy és oktatás romokban, az idősek egyre kilátástalanabb helyzetben vannak, a szegénység pedig továbbra is egy komoly probléma vidéken.

Hamarosan megkezdődik a tanév, ami azt jelenti, hogy a gyerekek megkezdhetik az imádkozást azért, hogy egyrészről ne szakadjon a fejükre a nyáron átázott tetőszerkezet, esetleg fal, valamint azért, hogy iskolájukban ne legyen akkora tanárhiány, hogy tesitanárok oktassák az irodalmat és matematikát. A tanárhiány egyre súlyosabb, amiről a hazai sajtó évről-évre beszámol, az EMMI pedig minden egyes évben letagadja annak létezését. Fluktuáció, majd jönnek a fiatalok hamarosan és még lehetne sorolni az indokokat arra, hogy miért nincs tanárhiány, még ha úgy is tűnik, hogy van.

Az orvoshiány is hasonlóan súlyos országgszerte, teljes szakellátások állnak le, sőt szűnnek meg több kórházban is, mivel egyszerűen vagy nyugdíba mennek a már bőven 60-70 fölötti szakorvosok, vagy a túlterheltség miatt életüket vesztik. A hazai kórházakban sem szakorvos, sem nővér, sem pedig megfelelő körülmények nincsenek. Ami van, azok a patkányok, csótányok, kórházi fertőzések, kánikula, leszakadó mennyezet, wc papír automata és penészes szobák. Ezekről mind van bizonyíték, a minisztérium mégis az oktatás helyzetéhez hasonlóan – védve a mundér becsületét – egyszerűen vagy letagadja a tényeket, vagy terelnek.

Elég megnézni a Kútvölgyi kórház helyzetét – ez az a kórház, ahol felújítást terveztek, de mivel az azt végző vállalkozót nem kívánták kifizetni időben, egyszerűen félbemaradt a munka, most pedig úgy néz ki, mint Csernobil egy elhagyatott tömbháza -, ahol egyszerűen megszűnt az ortopédia. Volt, nincs. És ennek mi az oka? A két orvos közül, akik még hajlandóak voltak ott rendelni, egyikük nyugdíjba ment, másikuk pedig kilépett. Ez már elegendő volt ahhoz, hogy egy kórház szakrendelése egyszerűen megszűnjön, egyik napról a másikra. Erre mi az EMMI válasza? Nincs semmi gond, máshova még lehet menni.

Rétvári erre azt felelte írásban, hogy a kórházat működtető Semmelweis Egyetem 2019. július 1-én „az addig a Kútvölgyi Klinikai Tömbben végzett szakellátási kötelezettségét az Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent János Kórház és Szakrendelőnek (ÉKC) adta át”.

Ezzel Rétvári ugyan nem tagadta le azt, hogy megszűnt volna a Kútvölgyiben a rendelés – noha persze ki sem mondta -, mégis megpróbálja teljesen hülyének nézni az állampolgárokat. Az hogyan jelent megoldást, ha már ez eddig is vélhetően túlterhelt kórház szakellátásához hozzákapcsolnak mégegyet? Miért nem az a megoldás, hogy normális fizetést ajánlanak azért, hogy valaki betöltse a két távozó orvos helyét? Miért nem lehet soha arra számítani, hogy ha valami elromlik, azt mondjuk megjavítják? Ha pedig hibát vétettek, azt beismerik és kijavítják? Nem, idehaza a szavazópolgár hülye, aki semmihez sem ért, még akkor sem, ha ő az, aki egyébként a hiányosságok és hibák elszenvedője. Nem Rétvári, vagy Kásler gyerekének fejére szakad az iskola mennyezete, és nem ők azok sem, akik kénytelenek szenvedni a hazai egészségügy siralmas helyzetétől.

Az ő gyermekeik a magánoktatásban pallérozódnak, mint ahogy állami kórházak helyett magánkórházakban, protekcióval látják el őket. Őket nem zavarja sem az orvos hiány, sem pedig a lelakott kórtermek állapota, hiszen ők maguk ezzel soha nem szembesülnek. Azt a valóságot, amivel a magyarok nagy többsége kénytelen szinte napi szinten elviselni, a Kásler és Rétvári-félék teljesen kizárták az életükből. Előadják az épp esedékes kormányzati reakciót egy teljes kórházi osztály, vagy iskola beázásáról, majd a feladatot letudva hidegen hagyja őket azok helyzete, akik ennek elszenvedői. A kérdés már csak az, hogy ezt meddig képes tolerálni a magyarok többsége.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!