November 18,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Adj türelmet, Istenem!

Gyönyörű szavakat olvastam, amelyeket szépséges köztársaságunk kiváló elnöke mondott, az államalapítás ünnepén, muszáj szó szerint idézni:

Olyan otthont kell berendeznünk, amelyből kitessékeljük a barbár eszméket.

Erre azért még az IKEA sem igen merne vállalkozni, bár otthonok berendezésében eléggé az élen jár, eléggé sok országban. Az eszmék tologatása ugyanis nem egy lakberendező feladata. Szekrény, ágyikó, íróasztal, klotyó – rendben van, a profilba vág. Az eszmék, főleg ha barbárok, más hatáskörbe tartoznak.

Azzal viszont teljesen egyetértek, hogy ki kell azokat tessékelni. Az országunkból. Mert ezek szerint bent vannak, és olyan jó ezt ilyen magasan kvalifikált, határozott, gerinces vezetőtől hallani. Akik erre képesek, azok mi vagyunk, vagyis az istenadta nép, főleg ha mától vagy tegnaptól mindenki elkezdene picike Szent Istvánná válni.

A baj csak az, hogy nem egyformán értelmezzük az aláírógéppel a barbarizmust. Hogy ő mit ért alatta, azt csak sejteni lehet, mert sok vér nemigen van a pucájában, hogy bármi önálló véleménynek hangot adjon: a szövegei semmitmondó ismételgetései a dakota mondásainak. Hogy én mit értek a barbarizmus alatt, most rögvest ki is fejtem, ha nem is mindent.

Azért nem mindent, mert olyan elképesztő mennyiségben tanyázik ma Magyarországon ez a ragály, fekély, ahogy tetszik, hogy képtelenség mindent felsorolni.

Az egyik legnagyobb barbárságnak a közéletnek azt a színvonalát tartom, ahova harcos 9+ év alatt sikerült lezülleni. A közvélekedés manipulátorainak majdnem 80 százaléka demokratikusan és keresztényileg be lett söpörve a regnáló hatalom mancsába, és az onnan sugallt hazugságok, lejáratások és ocsmányságok uralják a tájékoztatást. Már aki esetleg szeretne tájékozódni. „Jenőőőő, azt írta az újság…” – felejthetetlen Major Tamás-Psota Irén jelenetek játszódnak le megint, minden nap. Azt a majdnem 80 százalék fekáliát, amit ír, mond és fröcsköl a morális fölény – azt valakinek a helyére kellene tenni. A maradék 20 százalék törekszik is erre, csak egyre kevesebbekhez jut el. A barbarizmus egyik ismérve az, amikor egy négyszer akkora valami más(oka)t hibáztat a kialakult szellemi latrináért, és nem saját magát.

A barbarizmus alatt több dolgot értünk, én most erről beszélek: „Kulturálatlan hozzáállás, amely olyan csoportra vagy közösségre (társadalomra) jellemző, amelyből hiányzik a kezelendő problémák és feladatok ésszerű megoldásához szükséges kellő szellemi bölcsesség és technológia, így a közösséget érintő (megoldásnak tűnő) intézkedéseket erőszakkal kényszerítik ki, és így az igazságtalanság, méltánytalanság és kegyetlenkedés, illetve bűnözés mindennapos dologgá válik.” (Wikiszótár)

Helyben vagyunk. Mert mindez ma bőséggel megtalálható mifelénk – sőt, lassan már csak ez van. A kulturálatlant nyugodtan helyettesíthetem a bunkóval, kezdve a fejtől, a csicskák hadán át, végezve a rokoni-baráti csatolmányokkal. Szellemi bölcsesség talán még létezik nyomokban, valahol, de szerényen meghúzódik, mint a bölcsesség általában. Kedvencem:

– Mester, mi a hosszú élet és a bölcsesség titka?

– Az, hogy ne vitatkozz ostobákkal.

– De, mester, szerintem ez nem elég.

– Igazad van, fiam.

Visszatérve a meghatározáshoz, mi is vált mindennapossá? Az igazságtalanság. Az igazság ugyanis az ál- két harmad világában hiába törekszik jelentkezni vagy megmutatkozni, esélye sincs szóhoz jutni. Elcsalt pályázatok, hatalommal és befolyással való visszaélés, manipulált választások. A méltánytalanság ott van szinte minden nehezebb, vagyis nem Fidesz-hívő sorsú magyar életében, legyen az munkanélküli, rokkant, beteg, időskorú vagy más nemzetiséghez tartozó. A kegyetlenkedés már az utcára szivárgott ki a tranzit zónából. Ahogy a határvadászok ütik-vágják a kerítés környékére véletlenül keveredett szerencsétleneket, ugyanúgy bántalmaznak több éve Magyarországon több éve élő és dolgozó külföldi orvosokat, sötétebb bőrű echte (majdnem azt mondtam, árja) magyarokat, kötnek autó után és vonszolnak kínhalálba állatokat.

És hát a bűnözés, ami mára maffia-állammá nőtte ki magát. Don Corleone szerintem irigykedve figyel arról a helyről, ahova jutott. Nem tudom, hova jutott, mert sok dolog szent volt számára, így lehet, hogy a mennyekben van, összes gyilkossága és egyéb galádsága ellenére.  Akárhol is van, nagy elismeréssel adózhat annak, hogy a magyar Parlamentre ismét kikerültek a keresztekkel „díszített” zászlók. Pont olyan álszentek ezek a zászlók, mint az épületben politikailag garázdálkodók több mint kétharmada. Tessékeljük már ki őket:  onnan is, az életünkből is. Adott elég türelmet az Isten (bármelyik), ehhez most már legyen szíves, adjon erőt is.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.