NEHAZUGGY

Már olyan erős az illiberális demokrácia, hogy a kezek zsebre tétele is képviseleti úton történik

Mikes Mirtill | 2019. Augusztus 19, Hétfő | 12:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Zseb

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Több szempontból is alkalmatlan most a kend hazajövetele. Ne csak az itteni fennforgásokra gondoljon kend, hanem a kend megfelelőségére is. Merthogy a viszonyokhoz való alkalmazkodás képessége a túlélés biztosítéka. Vagy valami ilyesmi. Mondták. Régen.

És most? Egyelőre, még. Mert a gerinchúrossá visszafejlődött magyar akadémikusokra már lefelé néz föl a nép. Főleg mióta a magyar kétkezi dolgozókat tudományos igényességgel daráltatta be az úri Magyarország újraalapozásába potenciális kereszténynek a kommunista ingyen diplomát lobogtató ludovikás partizánvadász, a győri program ellen tiltakozó szakszervezetist munkaszolgálatos aknaszedésre hajtó vitéz tábori csendőr és a gettóbeli civil zsidóirtásban jeleskedő nyilas szaporulat, akik természetesen mindannyian a piaristáknál érettségiztek és a keresztény szabadságukban szárnyaszegetten is jelesre államvizsgáztak marxizmusból.

A kézi vezérléses lábhajtósra (előbb engedelmesre rugdosva, ha nem tetszik a gazdának, kirúgva) átszervezett MTA az augusztus 20- i kitüntetés cunamiból ítélve a közpénzből feltámadott keresztény szelektől felfúvódva, kemény forintokkal csiszolt protézissel készül, hogy Darwin alól kirágja a sámlit, mert első menetben a liberális piedesztált suttyomban az Antall vezette számonkérő szék jámbor orcával előbb hokedlire, majd a bevásárolt egyházak mariskásmintásvalóságfűrész brigádja a hokedlit csonkítással lefokozta sámlira. Most a falusi plébános havi 850 ezerért tudományosan megalapozza a Szent László lovagkirály zarándokutat, hogy a saját lábbal bennünket taposó elszentült család által fillérekért privatizált egykori munkásszállókból rendszert váltott zarándokútszéli kérók turistaszállóként rentábilisak legyenek a felettünk két nemzetközi focimeccs között átrepülő egyélősködőistennek.

Na. Ebben a közegben a kend agyon sztárolt zseb nélküli nyuszt mentéje eleve nem praktikus viselet. Tetézve a felkészületlenségét még a néhai május 1 ruhagyár által gyártott öltönye sincs, mint a tatának. Mert azon legalább volt zseb az előző diktatúrában. Zsebek. Konfekció volt, de volt. A pártfőtitkár és a bakter egyaránt angol gyapjúszövetből készült öltönyből integettek egymásnak a menetrendszerinti felvonuláson május elsején, de még a szokásos virslik méretében sem volt különbség. Most még. Mert a lakiteleki szellemi erőcentrum és múltszabászat szerint a Kádár kolbász vékonyabb volt, mint a TEK-é, a Horthy verőlegények bikacsökjeinek hatékonyságával pedig össze sem hasonlíthatók a fenti keresztény szabadságot hol korlátozó, hol garantáló eszközök. Talán majd a német tankok lánctalpai. Igen, az illiberális demokrácia magasabbrendűségét a Tienanmen téren a nagy testvéréknél a lánctalpak egyértelműen bizonyították, tehát a jövőkép tiszta, már csak a múltat kell hozzá igazítani. Az pedig nem ügy. Szemrebbenés nélkül megy. Kádár legalább kacsintott és volt otthon mindenkinek paprikás krumpli. Ezért se elvtárs a tettestárs és a bűntárs szobatársai!

A vasfüggöny elhúzás harmincadik évfordulója alkalmából a soproni evangélikus templomban az egykor létező német-magyar szocializmus oktatáspolitikájának két mellékterméke ünnepélyesen kifényesítette a magyar dolgozók röghöz kötő bilincseit. Ez alkalomból is Isten áldását kérték a magyar prolikat a német autóiparhoz rögzítő rabláncra, és ha már itt volt a Merkel néni meggusztálta a multifunkciós új kerítést, ami faji/vallási alapon szelektál és fogyókúráztat az uralkodónk személyes utasítása szerint.

Jaj, el ne felejtsem; a néni sutyiban virágot küldött az omladozó MSZP kriptába, ami most a Horn bácsi nyakmerevítőjével van kitámasztva. De ez az aktus, maradjon titokban, mert már így is illetéktelen kezekbe került egy a parlamenti belépő. Jelenleg még két közfunkció nélküli állampárti tag van már csak, akiknek nem jutott se helyettes államtitkári, se miniszteri biztosi státusz parlamenti belépő hiányában, csak az emelt fizetést tudják nekik folyósítani és a feleségeiknek egy-egy főszerkesztői és egy-egy nagyon független civilszervezet vezetői állást havi 1,5 millióért, akik közpénzből díjazott küldetéstudatból önkéntesként gondoskodnak a civil összefogdosás idején a kenderkötél pártsemlegesítéséről, valamint a napidíjas lengyel békemenetlevelek kiállításáról és a szavazók beetetéséről krumplival.

Nehéz időket élnek itt a nemzeti vagyont birtokba kapó hűbéresek. A stylistok először nem győzték átszabni az udvaroncok zsebeit. Aztán az autós táska, a kerekes bőrönd, a pótkocsis kamion is kevés lett. Most már, hogy bankokat kaptak a kegyuruktól, elvannak valahogy szűkösen, nekünk viszont feleslegessé váltak a zsebek, mert nincs mit beletenni.

Jobb, ha tudja kend, hogy nálunk már olyan erős az illiberális demokrácia, hogy a kezek zsebre tétele is képviseleti úton történik. Sőt ha néhány alattvaló az előző diktatúrában használt ruhája zsebsarkában néhány forintot ott felejtett, akkor biztos lehet abban, hogy mielőtt érte nyúlhatna, a kormány a keresztény szabadság égisze alatt ráteszi a kezét.

Nincs gond. Egy szál se! Kend még úgy tudja, hogy a piacgazdaságban zsebesnek áll a világ, de az alattvalók korszerű imája már a realitás jegyében kezdődik: „Mert tiéd az ország, a hatalom és minden stadion.”

Bütyökfalva, 2019. augusztus 19.

Mirtill

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!