December 15,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Kitárt karok

Néhány nap a tengeren. Nem nyaralás, nem vitorlás, nem koktélok, nem barátkozás. Vagyis az utóbbi majdnem – ismerkedés mindenképpen.

Munka, egy olyan hajón, amelynek tulajdonosa 2015-ben, az eddigi legnagyobb európai menekültválság idején hozott létre egy civil szervezetet, hogy segítse a pénzéhes embercsempészek hálójába került szerencsétleneket, hogy ne fulladjanak bele a Földközi-tengerbe. Az általában előzőleg megtett több ezer kilométernyi szárazföldi vándorlás után.

Igen, arról a hajóról van szó, ahol volt szerencsém találkozni a világhírű színésszel. Aki abba az országba ment nyaralni a családjával, amelyik egyik kikötőjébe sem engedi be – majdnem két hete – az eleinte 121, mára 170 embert szállító hajót. A nemzetközi egyezmények és törvények által előírt minimális ellátást, vagyis ivóvizet és élelmiszert sem küld Salvini pajtás. Mert csak. Üzenget a színésznek, hogy vigye a nyomorultakat a villáiba, undorítóan kuncogva agybeteg monológja alatt. A színész egyébként évtizedek óta támogat hajléktalanokat és más elesett embereket, nem kirakat-jótékonykodó.

Szóval, néhány nap a tengeren. Ahol a tűző Nap elől próbálunk helyet találni mindenkinek. Szíriaiak, jemeniek, afrikaiak és egyéb nemzetiségűek. Az Orvosok Határok Nélkül munkatársait, ahogy minket is, négy naponta „friss erők” váltják fel – mert kibírhatatlan a hánykolódás, a minden sarokban kuporgó, hol vacogó, hol izzadó emberek szenvedésének látványa. Mi vagyunk a szerencsések – csak négy nap. Ők háromszor annyi ideje viselik a teljes bizonytalanságot.

A jó az egészben, hogy nincs idő laptopra, magyarországi hírekre, ami információ érkezik – kell a csatorna a hajó személyzetének – az annyi, hogy minden ország a környéken üzenget egymásnak. Hót komoly arccal magyarázzák, kinek mi a kötelessége. Miközben sürgősen műtőbe kellene vinni valakit – nem bírja ki Spanyolországig. Miközben volt olyan nap, hogy fejadagokra kellett osztani a vizet, mert az utánpótlást szállító bárkának valami műszaki gondja támadt. Miközben a három éves kisfiút az anyja képtelen megnyugtatni – a tengeri betegség következtében a gyerek már csak nyöszörögni képes. Miközben a kificamodott bokájú idős bácsinak olyan fájdalmai vannak, hogy morfiumot kellene adni neki – amit nem lehet. Vagy csak nincs, erre a kollégák az MSF-től még nekem sem válaszolnak.

Megkönnyebbülés partra szállni, miközben elönt a rettegés, hogy ott kellet hagynom őket. Miközben még vagy 200 kilométert kell utaznom „hazáig”. Miközben a négynapos, csak tömlővel lehetséges mosakodás után egész testem vágyakozik a meleg kád után. Miközben látom, hogy mennyien sétálgatnak, koktéloznak, hancúroznak Valencia strandján éjjel tizenegy órakor, agyilag még ott tartok, lesz-e elég takaró éjszakára a betegeknek és a többieknek.

Ameddig folyik a kádba az illatos víz, vár a pihe-puha törülköző és a tiszta ruha, megnézem, mit szól mindehhez a helyzethez ormányunk és a nem maradéktalanul tisztelt magyar közvélemény. Sejtettem előre, hogy nem lesz sok örömöm benne.

A borzasztó az, hogy már  erőm sincs felháborodni  azon a galádságon, amit az egész üggyel kapcsolatban olvastam.  Az együttérzés, a segítőkészség teljes hiánya megszokott (???) része lett nagyon  keresztény magyar valóságunknak. De hogy azokba az emberekbe, szervezetekbe és a feladatukat végzőkbe kell a legnagyobbat rúgni, akik fontosnak tartják, hogy emberek EGYSZERŰEN NE HALJANAK MEG? Idióta, ismeret nélküli szónokok szájába adva a gyűlöletet – akárki és akármi ellen? Akik gátlástalanul szajkózzák is azt, miközben 1-2 nap alatt belepusztulnának, ha olyan körülmények közé kerülnének, amilyenek a hajón vannak?!

Üzenem nekik, hogy holnap visszamegyek. Kétszer négy napra, ha kell. Ha addig nem változik semmi, és az összes nagypofájú csak szórakozik emberi életekkel.

Ők meg menjenek nyaralni, és tegyen valaki egy jó adag hashajtót a koktéljukba.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.