December 15,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Vajon Orbánnak meddig lesz szüksége a díszletekre?

Vajon mikor jutunk el oda, hogy az antidemokratikusan működő kormány és az azt kiszolgáló újságok megértsék végre, hogy a sajtószabadság nem annyit tesz, hogy szabadság van, ameddig legalább 1 drab rádió, tv, vagy újság lehet kormányellenes, hanem azt jelenti, hogy általánosságban véve a sajtó szabad. Nos, ez Magyarországon már igen rég óta nem így van, ezt azonban – úgy tűnik – csak azok nem képesek elfogadni, akik egyébként folyamatosan a sajtószabadság lerombolásán dolgoznak. A kormánysajtó szerint sajtószabadság van Magyarországon, sőt, demokrácia is, a világ egyik legjobbja. Az ország biztonságos, az emberek boldogok és mindenki dolgozik. Na de visszatérve a sajtószabadság kérdésére, lássuk, miért említettem meg ezt:

Majtényi László, „a magyar közélet formálására” alapított Soros-intézmény, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke volt a vendége minap Bolgár György Megbeszéljük című műsorának a Klubrádióban. Legütősebb mondatát idemásolom: „Körülbelül annyi a különbség az egykori magyar jogállam és az Orbán-rendszer között, mint Lúdas Matyi és Döbrögi, vagy Toldi Miklós és a rókalelkű bátyja között.” Megtudtuk azt is, hogy a kormány felszámolja a jogállamiságot. Hogy ezt megteheti, annak oka a sajtószabadság hiánya, mondta Majtényi – a „felszámolt” rádióban… (Magyar Nemzet)

Az, hogy létezik gyakorlatilag egyetlen egy olyan komolyabb rádió, amely nem a kormány kezében van, nem azt jelenti, hogy sajtószabadság van, hanem azt, hogy Orbánnak szüksége van a látszatra, arra, hogy az emberek azt higgyék, a média nem a hatalom kezében van. A propagandamédia szereti bizonygatni, hogy több ellenzéki hírlap van ma Magyarországon, mint kormánypárti, azonban ez alapvetően nem jelent semmit. A kormány ugyanis a saját propagandacéljaira használja a közmédiát, az ország legolvasottabb online hírportálját, az Origót tönkretették, a Népszabadságot bezáratták, a kisebb újságokat pedig megpróbálják ellehetetleníteni. Azt, hogy a magyar sajtó helyzete veszélyben van, nem csak a mocskos liberálfasiszták mondják, hanem több nemzetközi szervezet is.

Ez persze a kormányt eddig sem érdekelte, hiszen minden mögött Soros György áll. Esetleg a menekültkvóta, a lényeg, hogy ők nem korlátozzák a sajtószabadságot, egyszerűen csak egyensúlyba hozzák azt. Véleményük szerint ugyanis eddig a baloldal kezében volt szinte a teljes magyar sajtó, most pedig csak azon dolgoznak, hogy ezt kiegyenlítsék. Még ha ez így is lenne, vajon miért jutottunk el ma oda, hogy a Freedom House legfrissebb jelentése szerint az EU tagországok közül elsőként sikerült elérnünk a részben szabad besorolást? Ha csak a sajtó egyensúlyba hozásáról van szó, mégis miért állítják nemzetközi szervezetek tucatjai, hogy a sajtószabadság sárbatiprása folyik Magyarországon?

A Klub Rádiót még nem sikerült elhallgattatnia a hatalomnak, azonban ez messze nem jelenti azt, hogy egy napon nem adják ki a kilövési engedélyt rájuk is. Ha visszagondolunk, a Népszabadság bezáratását sem látták sokan előre, mégis gond nélkül meglépték. Az Origo lassú kivéreztetése is meglepetés volt sokak számára. A hatalom kezébe került minden fontos intézmény, ezért ha úgy kívánja, gond nélkül zárathat be, vagy egyszerűen lehetetleníthet el szerkesztőségeket. Az, hogy ezzel nem él minden esetben, nem a sajtó szabadságát jelenti, hanem azt, hogy Orbánnak egyelőre még szüksége van a díszletekre. Mint ahogy a Parlamentben szüksége van az ellenzéki pártok képviselőire, úgy szüksége van az Indexre és a HVG-re is. A kérdés már csak az, hogy ez meddig lesz így?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.