Április 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

LUCA AJTAJA


Bárdolatlan szeretet / Luca ajtaja

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hát ezt elcsesztem… „Vadat, halat, s mi jó falat, szem szájnak ingere” ezen a vágódeszkán trancsírozom már hosszú ideje. Eddig nem volt vele semmi baj, de most mintha egy kicsit indulatosabban vágtam volna bele a bárdot, mert szép csendben kettéhasadt. Hiába, semmi sem tart örökké. Sebaj, majd megoldom…

Itt van ez a szép, új, stabil kis vágódeszka. Kaptam. Vágom rajta az éppen aktuális vágnivalót, és könnybe lábad a szemem. Nem, nem szívtam semmiféle szert… csak elgondolkodom, úgy, a magam módján. Mert nekem mindig mindenről eszembe jut valami, amit persze azonnal le kell írnom, különben … csak… fene a zsíromat!

Szóval itt van ez a kis tárgy, amire igencsak szükségem volt, de úgy voltam vele, hogy majd egyszer veszek egy újat, ha éppen arra járok. Addig meg majdcsak… De valaki megelőzött. Valaki, aki éppen egy konyhabútort, légkondit, elektromos istenhóttpékharagját akart venni, aztán megpillantotta ezt a kis sz@rt, és eszébe jutottam én, mert nekem pont erre kis sz@rra volt szükségem… és megvette. Én meg itt könnyezve aprítom rajta az aprítani valót… Nyilván nem vagyok normális, hiszen annyi könnyezni való lenne születés-, név-, és egyéb napokon. A „kötelező” napokon…

Visszaemlékszem… egyszer, régen, egy nagyon kedves kolléganőmtől kaptam egy kis öngyújtót, ami apró tűzoltó készüléket „formázott”. Megkérdeztem tőle, hogy miért kaptam, hiszen se névnapom, se születésnapom nem volt. Azt felelte, hogy éppen borítékokat vásárolt egy papírboltban, meglátta ezt a kis holmit, és azonnal az jutott az eszébe, hogy én mennyire örülnék ennek a kis cuccnak. Egyébként vegyem úgy, hogy ez egy „neszeb@szdmeg” ajándék.

Most itt könnyezek a „hüje” vágódeszka felett. Ez is egy „neszeb@szdmeg” ajándék… és azt érzem, hogy „ezek” miatt érdemes felkelni nap mint nap… A többi nem számít… Köszönöm, hogy vannak „ezek” a „neszebaszdmeg” barátok, gyerekek, rokonok, ismerősök… különben nincs értelme semminek… szerintem.

Sági Zsuzsanna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.