NEHAZUGGY

Lassan elfogynak az országok, amelyekhez még viszonyíthatjuk gyenge teljesítményünket

Lázár Gergő | 2019. Augusztus 8, Csütörtök | 10:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Újabb nap, újabb siker. Ma már komolyan kutatni kell azon európai országok után, amelyek még ne köröztek volna le bennünket szinte minden fontos mutatóban. Úgy tűnik, hogy a legádázabb küzdelmet ma már nem Szlovákiával, vagy Lengyelországgal, hanem Bulgáriával és Romániával vívjuk. Míg előbbi kettő már a legtöbb területen előttünk jár, addig az utóbbi két országgal még helyenként felvehetjük a versenyt. Ilyen az országos átlagbér is, amely jelen állás szerint magasabb, mint romániában – kemény 27 ezer forinttal -, azonban eddig tarthat az öröm, ha ugyanis tovább nézzük az adatokat, máris kiderül, hogy ezen kívül más, fontos statisztikákban jóval elmaradunk keleti szomszédunktól. Nézzünk erre példát két olyan ágazatból, amelyek itthon is igencsak alulfizetettek:

Az oktatásban tavaly júniushoz képest a nettó átlagbér 30 százalékkal, 3657 (252.330 forint) lejre emelkedett. Az egészségügyben csaknem 10 százalékkal nőtt a nettó átlagbér és elérte a 3859 lejt (266.270 forint). A közigazgatásban és a védelmi ágazatban a nettó átlagbér csaknem 18 százalékkal, 4961 lejre (342.300 forint) nőtt. – MTI

Ezek olyan számok, amelyek a magyar átlagot jócskán meghaladják. Ott ugyanis a jelek szerint valós béremelést hajtottak végre, nem csak belengették a dolgot, aztán elintézték, hogy papíron valóban emelésnek tűnjön, a valóságban azonban egy forinttal se kelljen többet kifizetni egy ápolónak, vagy tanárnak. Ezen szakmák megbecsülése egy wc pucolóével vetekszik manapság, nem is csoda, hogy mindkét szakterületen óriási szakemberhiány van. Ha ugyanis nem fizetik meg őket, még ha ez is volt valaha az álmuk, inkább más pályát választanak a fiatalok. A tolvaj politikusok nagy többsége milliókat keres és megalapozza a saját és családja jövőjét, míg egy az egészségét is kockára tévő mentős, nővér, vagy tűzoltó nem hogy nem alapozza meg a jövőjét, de annak is örülhet, ha minden este van meleg étel az asztalon.

Hasonítsuk össze a magyar és a román átlagfizetést:

Persze itt sem beszélhetünk hatalmas összegekről, azonban legalább megindult egy valós emelkedés, ami nem mondható el a hazai fizetésekről. Ma Magyarországon a NER csak és kizárólag azokat fizeti meg igazán, akikre kimondottan szüksége van. Szüksége a tervéhez, amelynek nem része sem az egészségügy, sem pedig az oktatás. Vagyis pontosabban ezek is a terv részei, azonban nem olyan értelemben, mint ahogy az ember gondolná. Úgy látszik, ezek lezüllesztése és tönkretétele áll a kormány érdekében – legalábbis a jelekből igencsak úgy tűnik -, ezért hát fölöslegesen nem is bíbelődnek holmi fizetésemelésekkel. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kormánykommunikácóban ne arról lenne szó, hogy hihetetlen fizetésemeléseket vitt véghez az Orbán-kormány, hanem arról, hogy a valóságban ez már nem így van.

Románia tehát újabb statisztikákban verte meg a nagyon erős és büszke magyar nemzetet. Ezt követően nincs kizárva az sem, hogy Bulgáriában is hasonlónak lehetünk majd szemtanúi. Már talán nem kell sokat várni arra sem, hogy Albánia, sőt, talán még Fehéroroszország is lekörözzön bennünket, hiszen a lehetetlen nem létezik, mint tudjuk. Ezen adatok a magyar kormányt nem érdeklik, hiszen mindig találnak olyat – vagy ha nem, majd gyártatnak valamelyik intézetükkel -, ami az ő szavukat támasztja alá és ami megmuttja, hogy a valóságban itthon minden a legnagyobb rendben van, sőt, már az osztrákokat is beérjük hamarosan.

Elég csak megnézni az egészségügyben, vagy az oktatásban dolgozók helyzetét és rögtön kiderül, milyen jövő vár erre az országra, ha így haladunk. Ebből a mély gödörből már nem évek, hanem évtizedek kérdése lesz kikecmeregni, ami megpecsételheti gyermekeink, sőt, talán még unokáink jövőjét is. Minket már nem csak a Nyugat, de szinte teljes Európa elhagyott, magunkra maradtunk, itt, a kontinens kellős közepén.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!