December 6,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Erzsike néni és a huszonegyedik század

Erzsike néni közel nyolcvan éves.  Magyarország egyik nagyvárosában él, és ma is gyermekorvosként praktizál. Azért dolgozik, mert muszáj – nem csak a betegek, hanem más ok miatt is.

Szinte szappanoperába illő szerelme az első munkahelyi főnöke iránt egy fővárosi gyermekklinikán reménytelen volt, mert a főorvos úr – családos ember lévén – kizárólag szakmailag és szexuálisan kívánta továbbképezni a kezdő medikát. Mikor kiderült, hogy nem várt gyümölcse is lesz a kooperációnak, a becsületére és hírnevére roppant kényes tanár úr az első adandó alkalommal eltávolította tanítványát. Előtte még ajánlott egy nőgyógyászt, akivel már meg is beszélte, amit szükségesnek tartott megbeszélni.

Erzsike álomvilága ekkor szűnt meg létezni, de a nőgyógyászt nem kereste fel. Következtek a rideg évtizedek. A megszületett kislány az anyja vezetéknevével él mind a mai napig, mert apja tudni sem akart róla. Majdnem negyven év alatt párszor találkoztak csak apukával, amikor Kata válaszokat keresett a kérdéseire, de hiába. Soha nem voltak közös séták, fagyizás, ajándékok bármilyen ünnep alkalmából, de egyszerű telefonbeszélgetések sem.

Erzsike néni mindent megtett a gyerekéért, talán túl sokat is. Istenként imádta és imádja a mai napig. De az élet továbbra sem volt kegyes – Kata önálló, befolyásolhatatlan, okos és tehetséges ember lett, elismert kutatóként él külföldön, immár sok éve.

Az elválás rettenetes volt. A már addig is súlyos depresszióval és alkohol-betegséggel küszködő Erzsike néni életéből végleg eltűnni látszott a létezés értelme. Az elutazás előtt lett neki laptop, Facebook, Skype – hetekig tanulta használatukat, Nehezen, de sikerült az alapokkal megbirkózni. Ma is szinte csak arra használ mindent eszközt, hogy nyomon tudja követni Kata mindennapi életét. Ha egy órán belül nem kap választ Kanadában élő csemetéjétől az aktuális kérdésére, jön a kábulat, tömény ital formájában. Azután a szemrehányások és a sírógörcs, meg a millió újabb üzenet.  Lelki terror a javából, de a vége mindig kibékülés.

Évek kellettek ahhoz, hogy Erzsike néni hajlandó legyen elfogadni egy repülőjegyet, és látogatóba menni a „világ végére”. Akkor ült életében először repülőn. Megérkezve azzal kellett szembesülnie, hogy Kata eljegyzése lesz másnap. Egy francia-indián „bennszülöttel”. Mindkét lány ragyogott az egymásra találás boldogságától, és gyermekek örökbefogadását tervezgették nagy lelkesen.

(Erzsike néni évekig cibálta Katát egyik orvos kollégától a másikig, hogy „kigyógyítsák” a lányát ebből a „hülyeségből”.)

Erzsike néni félkábulatban töltötte az első látogatás napjait. Hagyta magát lefényképezni bárokban, éttermekben, a kanadai város nevezetességeinek színhelyein, és szembesülhetett saját rettenetes fotóival a Facebookon, amit azóta is rendíthetetlenül vészbúknak ejt. Nem volt ereje tiltakozni semmi ellen, és végül a „lányok” belátták, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A tíznapos távollét után az idős asszony fel sem ismerte először, hogy ismét Ferihegyen van. Hazaérve első dolga volt üzenetet küldeni a Messengeren, hogy épségben megérkezett, ne aggódjanak érte.

Arra nem volt elég az együtt töltött idő, hogy elmondja: árulja a lakását, mert képtelen kigazdálkodni a rezsit. Vagy a magán praxist kell feladni, a rettenetes költségeivel együtt, vagy kisebb lakásba kell költözni. Az utóbbi mellett döntött, és már csak akkor írta meg a „gyerekeknek”, hogy elköltözött, amikor ez már megtörtént. Szinte egyedül megoldva mindent, kizárólag a már szintén nem első ifjúsága virágjában lévő asszisztensnő segítségével.

Erzsike néni ott volt a kanadai esküvőn, a zavarodottság süt a szeméből minden fotóról.

Később Magyarországon volt még egy esküvő, a barátoknak, ennek szervezésében Erzsike néni hatalmas energiákkal vett részt. Már nem érdekelte, ki mit gondol a családból, az ismerősök közül arról, hogy félvér meleg lány lesz a menye. Kata boldog, megtalálta élete párját, és mindenki menjen a francba, akinek ez nem tetszik.

Azóta is minden évben elrepül hozzájuk. Már őszinte a mosolya és az öröme a vészoldalon. A kicsi felhő, ami beárnyékolja a majdnem tökéletes boldogságot – az unokák témája.

Mindig kapok tőle üzenetet, amikor az én Csöppjeimről felkerül valamilyen fotó vagy videó a közösségi oldalra. Rendszeresen megkérdezi tőlem, hogy vannak, mi van az oltásokkal, a kötőhártya-gyulladással Julcsikámnál, a dackorszakkal, és egyáltalán.

És aki szóba hozza, azoknak elmondja: azért praktizál még mindig, mert vér szerinti unokája neki soha nem lesz. Ameddig tudja, addig ápolja és segíti másokét. Mert minden szeretet ellenére képtelen lenne véglegesen kiköltözni Kanadába, és részt venni  az örökbefogadott afrikai kisfiú felnevelésében. Mióta van Jack, Erzsike néni angolul tanul. Nemsokára egy egész hónapot fog „nagyon rendhagyó” családjával tölteni.

Csak tisztelettel és elismeréssel tudok gondolni erre az életútra. És azt kívánom, legyen egyszer végre idő pihenni is, szeretve lenni is.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.