December 15,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Csak a csodára várás

Tudom. Persze. A reményt sosem lehet feladni. Bízni kell a lehetetlenben is, hogy sikerülhet. De valójában tudjuk – mi, két lábbal a földön járók biztosan -, hogy ez az ország elveszett. Nekünk egykori rendszerváltóknak biztosan, és valószínűleg a mi gyerekeinknek is hatalmas munka lesz majd, hogy az ő gyerekeiknek valóban jó és boldog életük legyen. Az ember az életében sok mindent tapasztal. Tapasztalatokat gyűjtöget és a tapasztalataiból tanul. Megtanulja például, hogy a lehetetlent nem erőlteti. Megtanulja, hogy a probléma három csoportba osztható. A megoldható, a majd az idő megoldja, illetve a megoldhatatlan, ergo nem foglalkozunk tovább vele csoportokra. Megtanulja, hogy ha a rosszat erőlteti, az csak még rosszabb lesz, és csak elodázza a megoldást. Valójában már az elején változtatni kell, amikor felmerül, vagy végképp elengedni. Vagy az időre hagyni, és berendezkedni a túlélésre. Alkalmazkodni, felvéve a víz tulajdonságait. Mert.

Ami ma fent van, holnap lent lesz. Ahogy a nap nem süt örökké, a vihar sem tart ki addig. Csillagok születnek és meghalnak, majd újak születnek. Az éjszakát a nappal váltja, a nappal után pedig újra felragyognak a csillagok. A jó dolgok sem maradnak örökké, ahogy a rosszak sem. Az élet minden területen egyensúlyra törekszik. Az ember megpróbálhatja erőszakkal megváltoztatni a törvényt, attól még a törvény létezik. Mert egyedül a törvény örök. Előbb volt, és lesz az ember után is.

Én 1961-ben születtem bele a szocializmusba, a Kádár rendszerbe. 5 évvel ’56 után. Éltem és túléltem. Mint ahogy most is. Tapasztaltam és alkalmazkodtam. Mindig is rendszerellenes voltam. Akkor az a rendszer volt az, ma pedig az orbáni, ami ellen mindig is harcoltam és harcolni fogok. De közben figyeltem, mint ahogy most is. És tanultam, mint ahogy most is. Ezt csak azért írom ide, mert nehéz engem már táncba vinni. Nem dőlök be első látásra senkinek és semminek. Fiatalos hév sincs már bennem, hogy gyerünk, vágjunk bele a bizonytalanba, oszt majd csak lesz valahogy. Nekem ma már kevés az az egyszerű mondat, hogy „Orbán takarodj!” Ma már tudom, a dolgok nem így működnek, hisz így kevés a siker, sok a kudarc. Olyan ez, mint a viccben a bikák esete. Egy fiatal és egy öreg bika áll a domb tetején, és nézik a völgyben legelésző tehéncsordát. Megszólal a fiatal bika: – Szaladjunk le és hágjunk meg egy tehenet. Erre az öreg: – Nem úgy, fiam. Szépen leballagunk, oszt meghágjuk mindet.

Az ország kétfelé szakadt. Igazából mindig is kétfelé volt szakadva, csak most sokkal jobban látszik. Az egyik fele harcol a másik fele ellen. De vajon feltette-e a kérdést magában az uralomra törő, hogy mi lesz Orbán után, és azt hogyan is akarja megvalósítani? Vettem a bátorságot és egy héttel ezelőtt minden pártnak feltettem privátban a kérdésem.

Tisztelt Pártelnök Úr ! Van egy kérdésem. Szeretnék én és még nagyon sok választó választ kapni az ellenzéki pártok vezetőitől, így öntől is, hogy egy kormányváltás után, hogy akarják kivitelezni a Fidesz megbüntetését az ország szétveréséért, mentális lerohasztásáért, az ellopott több ezer milliárd visszaszerzését, és a felelősök börtönbe kerülését? Mert azt már 9. éve halljuk, hogy elég, meg, hogy mi között kellene választanunk, de azt, hogy pontosan mi lesz Orbán leváltása után és hogyan, azt még nem hallottuk. Főleg úgy érdekes a kérdés, ha nem lesz 2/3-os kormányváltás. Hogy akarják kivitelezni a váltást, a működést Orbán után? Szeretnék én és még nagyon sok választó erre a kérdésre világos, tömör, egyértelmű választ kapni.

Válaszát előre is köszönöm!

Czotter József

Még egyik sem válaszolt.

Tudom, nem is fog. Pedig ebből is látni lehetne, hogy bármit is komolyan gondolnának, mert az egyén is fontos lenne nekik. Mert a jövő is fontos lenne nekik. 12, 16, vagy ki tudja hány évnyi Orbán uralom után. Tegyük fel, győz a demokratikus oldal. És? Mit hogyan fog cselekedni? Orbán kezében és a hátországában összpontosul az elrabolt vagyon. Több ezer milliárd. A gazdaság meghatározó része az ő irányítása alatt, kiépített hálózattal. Egy olyan támogató hátországgal, amely rengeteg megfélemlített, gyűlöletre szított, kiszolgáló elméből áll össze. Ez a tábor ma minimum 2 milliós. Biztos vagyok benne, hogy egy bukás után be fogja húzni a kéziféket, mint ahogy tette ezt 2002 után, csak akkor még nem volt akkora ereje, mint most lenne egy bukás után. Azt sem szabad elfelejteni, hogy saját képére írt alkotmánya van, minden 2/3-os törvényekkel bebetonozva, és a kulcsfontosságú intézményekben 9 évre választott káderek ülnek. Majdnem teljesen kiépített orbáni rendszer, és abban teljesen biztos vagyok, hogy szó nélkül ezt nem fogja kiadni a kezéből. Demokratikus úton biztos nem. De tegyük fel, hogy mégis. Demokratikus választáson a demokratikus oldal legyőzi Orbánt. Talán egy fokkal jobb helyzetben lenne ha 2/3-dal sikerülne. De akkor is hatalmas munka lenne mindent helyre állítani újra úgy, hogy közben ott lesz egy ellenzékbe szorult mai hatalom. Mindenki játsszon el a gondolattal, ezt a szabadságot meghagyom mindenkinek, én nem szeretném egyéni vízióimat most ide leírni.

Én csak játszom a gondolattal. Mi lesz Orbán után és hogyan? Ma ez nem látszik. Ma erre a jelenlegi ellenzéknél nincsenek válaszok, és ez az igazi baj. Egy bizonytalan jövőre nehéz támogatást szerezni egy olyan országban, ahol az emberek többsége amúgy is fél a változástól. Az újtól, a mástól. A megszokott dolgokat szereti, még ha azok számára nem is olyan jók. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy gyűlöletben élő társadalom nehezen és hosszú idő alatt nyugszik meg, és egyezik ki a végén egy nemzeti minimumban. Ezek a folyamatok évtizedekben mérhetők, és közben bármikor elbukhatnak, ha a nemzetben a változásra nincs meg a hajlandóság, a képesség, a kitartás. Ebben a játékban kellene egy új országot építeni – Orbánnal ellenzékben! – valakiknek úgy, hogy közben már minimum 20 éve ismerjük Orbán játékát, a habitusát, a gondolkodását, a nárcizmusát, magát az embert.

Ezért mondom már elég régóta, hogy a jelenlegi ellenzékkel szerintem képtelenség lesz leváltani az orbáni rendszert. Nincs meg benne az erre való képesség. Ezért mondom azt, hogy történjen bármi, ez az ország 30-40 évre elveszett. Itt nem lesznek gyors változások, mert képtelen rá a nép is. A változáshoz az kellene, hogy tegnaptól tömegek álljanak át egy teljesen másfajta gondolkodásra. De a másképp gondolkodásra való átállás vezetők nélkül, világos cél nélkül, világos út nélkül, képtelenség. Itt az egyén tömegesen nem fog holnaptól másképp gondolkodni. Az ellenzéki pártoknak már évekkel ezelőtt, de minimum a 2014–es bukás után nem sokkal valódi összefogást kellett volna mutatni, felállítani egy árnyékkormányt, vezetővel, miniszterekkel, világos célokat kitűzni, világos válaszokat adni, és bemutatni, hogy ők hogyan és mit akarnak csinálni majd. Mivel ez nem történt meg, nem csoda, hogy nincs változás. Csak az állandó remény a változásra. Nincsenek kint az utcán tömegek, napról napra folyamatosan, követelve a kormány távozását. Nincs összefogás, nincs szolidaritás, valójában semmi sincs, semmi sem működik, legfeljebb kiscsoportos szinten. Vannak egyének, néhányan a különböző ellenzéki pártokban, de ennyi. Igazából a pártokban sem látszik az akarat a változásra. Az viszont látszik, hogy nem lennének alkalmasak a kormányzásra Orbánnal ellenzékben. És ezt látja ma a magyar nép nagy többsége. Még az a fideszes táborrész is, amely mozdulna, ha látna valódi alternatívát. Mert egyet nem szabad elfejeteni és bizton állíthatom, hogy kell hozzá: az a ma még a Fideszre szavazó, aki igazából már rég nem lenne Fidesz-szavazó. Mert őt is zavarja az, ami ma itt folyik oktatás, egészségügy, korrupció stb. tekintetében. Zavarja, mert látja, érzi, tapasztalja, de mivel nem lát egy biztos alternatívát, inkább nem mozdul, mert a biztosat a bizonytalanért, egy lehetséges káoszért, no pláne egy forradalmi állapotért senki sem ad fel szívesen.

Nem tudom a tuti megoldást, én csak egy megoldást tudok, azt itt leírtam. Én így látom. Eddig a járt, ismert utakat járták az ellenzéki pártok és a járatlanok járatlanok maradtak. Ők is a biztosra játszanak. A kivárásra. Majd csak összeomlik a rendszer, mint ahogy a kádári is egyszer csak nem bírta tovább. Addig meg jól elvannak, bent ülnek a parlamentben, elbohóckodnak kicsit, eljátsszák a rendszer ellenzékét, néha kijönnek, kicsit hergelnek minket, hogy nehogy elaludjunk. Csakhogy ebből így nem lesz semmi. Sem jövő, sem változás. Csak a csodára várás.

Czotter József

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.