NEHAZUGGY

Édeskéim, Cuncikáim, megvan a sodrófa?

Tóth Ilona | 2019. Augusztus 5, Hétfő | 17:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A jó kabarét nagyon szeretem. A szellemes, nagyot csattanó sületlenségeket. Főleg, ha kiváló szereplők adják tovább a lapot a hallgatónak. Meg lehet kreálni egy-egy jelenetet, érzék kell hozzá, mégis a legjobb vigyorogni valót az élet produkálja – valódi szereplőkkel.

Ilyen kiváló előadásnak lehettem élvezője nemrégiben. Feldobta a napom. Egy egészen jóféle bariton hasított a levegőbe: – Ennyi lökött, gyönyörű szőke nőt egy helyen! Így háborgott a pepita öltönyös, zselézett fejű, magas sarkú cipőben toporgó, vörös férfi. Édeskémnek szólította az előtte sorban állót a pénztárnál. Sietett volna, miközben megtisztelte figyelmével a szőkéket. Mint külön lényeket a Föld nevű bolygón, akik őt feltartják, várakozásra ítélik vásárláskor.

Az einsteini magasságokban röpködő, izzadt vörös egyre inkább szellemessé vált, amikor kibökte: – Sietnék, de magukkal olyan vitatkozni, mint egy lóval ultizni. Tudják-e, Édeskéim? Odaszólt Husikámnak is, merthogy miért bámul úgy a gyönyörű szemeivel, mintha hatlábú rigó röpködne a feje fölött? Nem bírt magával, pakolta a cuccot a szalagra. Közben zengedezett: – Cuncikák, Angyalkák, maguk a Föld legcsodálatosabb lényei, csak segítsenek, rohannom kell.

A kislány sem maradt ki, ő Szentem, Csillagom lett, az anyja pedig Drágaság. Nagyon vártam, hogy engem is megszólítson, kíváncsi lettem volna mézes-mázos nevemre.

Sajnos, kimaradtam belőle, következett az össznépi színmű végkifejlete. Sokkot kaphatott az úr a nagyjelenettől: az összes paradicsom kigurult a műanyag dobozból, a földre is jutott belőle. Az akkor már morcos és türelmetlen bókoló félresöpörte a paradicsomokat, a földön lévők a földön maradtak. Volna.

A szalag végén egy lírai szoprán kezdett áriájába: – Ki ne gyere az összes cucc nélkül, te Emeletesjószág! Lesz neked Édeske is, Cuncika is! B*meg, én meg otthon nyanya, banya, sárkány vagyok! Igyekezz! Vettél új sodrófát?

A férfi megmutatta. Vajon hová lehetett a régi: elkopott, elveszett, megsérült? Vagy uramisten, banyáné szétverte drága férje hátán. Gondoltam én, de akkorra már annyira röhögött az alkalmi színházi előadás nézőserege, hogy a pénztárosnő is háromszor kezdte újra a számolást. Ő is szőke volt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!