NEHAZUGGY

Most akkor hulladék, vagy kincs?

Lázár Gergő | 2019. Augusztus 4, Vasárnap | 10:07

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mág hetekkel ezelőtt járta be a hazai sajtót az a hír, miszerint Székesfehérvárra érkezik be fél Horvátország szennyvíziszapja. Akkor a történetet megszellőztető 24.hu cikkét sokan átvették, és országos méretű felháborodás kerekedett beőle. Igen ám, azonban napokkal később az Index egy cikket jelentetett meg a témában, ahol a szerző maga látogatott el a szennyvíziszapot tároló telepre, ahol az ügyben érintett szakemberekkel is beszélt. A cikk mondanivalója annyi volt, hogy lehet, hogy elsőre ijesztőnek tűnik, hogy más ország szennyvíziszapja érkezik hozzánk, de valójában ez nem probléma, sőt, hiszen az ügyben érdekelt cég felhasználja az iszapot és abból még akár a vörösiszap-katasztrófa által sújtott területeket is újra termővé tudják tenni.

Ezt követően lecsengett a dolog, hiszen az Index is megírta, hogy azzal semmi probléma nincs, ezért fogadjuk el, hogy van és kész. A Népszava azonban nem szállt le a témáról és a külföldről idehozott, vidéken tárolt iszap mellett megvizsgálta, hogy Budapesten mi a helyzet. Nos nem meglepő módon elég hamar kiderült, hogy a városvezetésnek fogalma sincs, hogy szabaduljon meg a felhalmozott hulladéktől, azt végső elkeseredésében már akár el is égette volna, ha a helyi lakosok nem vétózzák meg a tervet.

Budapest kapcsán a dilemma a legkorszerűbbnek számító, uniós támogatásból épült Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep kapcsán merült fel a legélesebben. A csepeli üzemben évente mintegy 40-60 ezer tonna iszap keletkezik, és termelődő hulladéktól a szennyvíztisztító üzembe helyezése óta, vagyis több mint egy évtizede nem sikerül(t) megnyugtató módon megszabadulni – annak ellenére sem, hogy a feldolgozást az első években az EU is támogatta. – Népszava

Ezek után ugyan mi értelme van még azon vitatkozni, hogy vajon jó döntés-e Székesfehérvárra, vagy Egerszalókra szállítani más országok hulladékát? Ha még a saját szennyünkkel sem tudunk mit kezdeni, akkor teljesen értelmetlen más országok szemetével foglalkozni. Először oldjuk meg a saját problémáinkat, aztán, ha valóban nem hordoz egészségügyi kockázatot, és bizonyítottan hasznos lehet a környezet számára a szennyvíziszap, akkor el lehet gondolkodni annak behozatalán. Addig azonban egyszerűen meg kellene tiltani azt, hogy városok közvetlen környezetében rakjanak le veszélyesnek minősülő hulladékot.

A szennyvíziszap ugyanis – annak ellenére, hogy Így próbálják meg sokan beállítani – nem egy zseniális trágyázási lehetőség, hanem ipari hulladék. Lehet persze, hogy a szennyezőanyagok határértékét sikerül szinten tartani, azonban ez még mindig nem jelenti azt, hogy ne lenne káros egy idő után az emberek egészségére. Sokan azzal védekeztek, hogy a szennvíziszapból készült trágyát nem gyümöclsfákon, vagy mezőgazdasági növényeken használják, hanem erdei fák trágyázására. Igen ám, de egy tölgyfa makkját a disznó megeszi, amit a vadász lelő, amely állat egy étterem menüjére kerülhet. Vagyis végső soron az emberi szervezetbe kerülhetnek a szennyezőanyagok.

Az eredeti elképzelés az volt, hogy hulladékégetőben semmisítik meg a képződő szennyvíziszapot, ami önmagában meggyőzően demonstrálja a kihívás nagyságát: ha egy magas víztartalmú, éghető anyagokat alig tartalmazó hulladékot a legdrágább eljárással, égetéssel akarják ártalmatlanítani, annak aligha lehet egyéb racionális magyarázata, mint hogy nincs más megoldás. – Népszava

Ha olyan aranybánya a szennvíziszap, vajon miért választották volna annak elégetését Budapesten? Őket nem érdekli ez a nagyszerű üzlet? Jávor Benedek utánajárásának köszönhetően kiderült, hogy egy ilyen égető 60-80 milliárd forintba kerülne, amelyet a városvezetés nem tud finanszírozni, az EU pedig nem kíván pénzt adni rá, hiszen egyszerűen egy értelmetlen beruházás lenne, amellett, hogy környezetszennyező is egyben. Hogy akkor mi történt az ügyben? Semmi, az ötlet szépen elhalt, a Budapesten keletkezett hulladékot pedig a 24.hu információ szerint jelenleg a dél- és az észak-pesti szennyvíztisztító is egy Hatvan melletti lerakóba szállítja, és ott – díj ellenében – lerakja. Ez is mutatja, hogy hulladékról van szó, hiszen a lerakásért még nekik kell fizetniük, nem pedig fordítva. Hogy akkor most mégis értékes trágyáról, vagy veszélyes hulladékról van-e szó? Mindenki döntse el maga, mindenesetre engem személy szerint nem győztek meg azok, akik az előbbit állítják. Ugyanis ha olyan értékes termék lenne a szennyvíziszap, a fejletebb nyugati országokban is kapkodnának érte, nekem ilyenről azonban nincs tudomásom.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!