NEHAZUGGY

Azt most már biztosan tudjuk, hogy Ursula von der Leyen elnökasszony is viszolyog Orbán Viktor kézcsókjától

Tóth Ilona | 2019. Augusztus 2, Péntek | 18:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Foglaljuk össze, mit tudunk! Azt tudjuk, amit Orbán Viktor elmondott. Azt nem tudjuk, mit mondott Ursula von der Leyen. De egészen biztosan annyit tudunk kettejük brüsszeli találkozójáról, hogy a nagy magyar vitéz már az elején égett, mint az olajos rongy. Nem sikerült a kézcsókja, nem cuppanhatott rá Ursula kezére. Még lehajolni sem volt ideje, mert az Európai Bizottság elnöke határozott mozdulattal lefele húzta Orbán kezét, jelezve a kedves magyar vendégnek, hogy menjél már te a francba, fogjál rendesen kezet, ahogy az a diplomáciában illik. Na jó, ilyent nem mond egy úriasszony, esetleg csak gondol.

Szóval, elmaradt az orbáni kézcsók, pedig tudja már a világ is, ahogyan Orbán kézcsókol, nem kézcsókol úgy senki. Kezek marokban, rántás fölfelé, és cupp! Jó hangosan. Angela Merkel, Condoleezza Rice, Hillary Clinton, Eleni Kounalakis kapott már Orbán-cupit. Azóta is boldogok tőle. Arra mindenki emlékezik, amikor Sonia Gandhi indiai kormányfő azonnal elhúzta a kezét, amikor markolta Orbán. Indiában a nők és férfiak, ha nincs köztük családi kapcsolat, szinte soha nem érintik meg egymást. Gandhi kulturáltan, az utolsó pillanatban rántotta el a kezét O. V. szájától.

Szóval, annyit tudunk konkrétan, hogy Orbán változatlanul kézcsókban is a legszarabbul teljesít. Bárdolatlansága mit sem változott, csak növekedett éveinek számával. Azt eddig is tudtuk, hogy keveset ért a kulturált nyugatból. A találkozóról pedig annyit, messziről jött ember, azt mond, amit akar. Brüsszel nem földrajzi távolságban esik messze a magyar miniszterelnöktől, hanem szellemiségében, kultúrájában, demokratikus elveiben.

Nyilván azt mondja, hogy elégedett a találkozóval. Akkor is azt mondaná, ha csalódott, mert a büdös életben nem akarja magáról levakarni, hogy az EP-választások királycsinálója lett. A miniszterelnök szerint az Európai Bizottság elnökének „a jövőről való gondolatai között ugyanazok a kérdések lebegnek, mint a mi fejünkben”. Az új bizottsági elnökről kijelentette azt is: szenvedélyes meggyőződése, hogy az Európai Uniónak fenn kell maradnia, ezért “ösztönszerűen” utasít el minden olyan ügyet, amely távolítja egymástól a tagállamokat. Orbán Viktor ezt magyar érdeknek is nevezte, hiszen

“Mi is azt szeretnénk, ha úgy tudnánk összehozni az Európai Unió különböző országait, hogy közben minden ország az maradhasson, ami, hogy Magyarország magyar ország maradhasson.”

Én például konkrétan nem akarom, hogy ez a Magyarország orbáni Magyarország maradjon. Orbán olyan, mint a Münchhausen báró, szeret kiszínezve nagyot mondani, aztán várja a hatást, ki tapsol neki. Csak az a különbség, hogy a báró szerethető. Orbán hiába árulja magát Ursula von der Leyennek a legszebb lóként, nyilván tudja az elnökasszony, hogy a patás, ha úgy gondolja, rúg is. Váratlanul.

Szóval, annyit tudunk, amit elmondott a királyi sajtójában Orbán, de például a kakukk rádió sem említette meg egyszer sem, hogy a jogállamiságról is szó esett a beszélgetésen, nem idézték von der Leyer Twitter bejegyzését: „A jogállamiság alapvető, és mindenkire vonatkozik”.

Ha pedig azt akarná Európa szájába rágni, hogy nálunk kolbászból van a kerítés, felhívnám a figyelmet arra, hogy egy kicsike változtatással igaz is. A kolbászt ellopták maguknak, a kerítésre pedig szögesdrótot szereltek. A kettő együtt pedig azt jelenti, hogy sem itthon, sem Európában, Orbán nem a tisztességéről és a humánumáról ismerszik meg.

Az öregedő pávatáncosnak hajlik a gerince, mint nádszál a szélben: a gyűlölködő Sorosozásból, az Állítsuk meg Brüsszelt! szólamokból, a jobboldali nacionalizmusából akarna kikeveredni. Most. Ez nem megy. Illiberalista ideológiával itthon megszédítheti a neki kezet csókolókat (csók csók hátán), de Európában maradt a földrész problémás, demokráciát tipró, bumfordi kölke. Azt pedig egyáltalán nem hiszem, hogy Ursula von der Leyen az európai értékekből enged. Nem enged, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy szélsőséges ideológiával ráncigálják szét az öreg földrészt. Be is szart az Orbán-gépezet, amikor Finnország, az Unió soros elnökeként beígérte, hogy ragaszkodnak a jogállami eljárás folytatásához.

A hétgyermekes családanyázás pedig egyértelműen a hazai csúfondáros családbarátozós, szüjjé már hamis propaganda hívőinek szól. Azt egyetlen percig nem tudom elképzelni, hogy Von der Leyen elfogadna egy Európa mamikája szerepet, ezen és Orbánon úgy röhögnének, hogy kiáradna a Szajna is.

Foglaljuk össze, mit tudunk. Azt tudjuk, hogy Ursula von der Leyennél a lépéselőny, a kullogó szerepében a miniszterelnök. Jó magyaros kézcuppal.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!