NEHAZUGGY

Jancsika

Tóth Ilona | 2019. Július 31, Szerda | 18:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hatalmas félkör alakú udvarban laktak. Ők középen, jobbra egy cigány család, három gyerekkel; tőlük balra öregember két cicával. A kapu túloldalán Teke őrizte a lakókat. Teke akkora volt, mint egy póniló. Még ilyent! Jó volt odamenni, állandó zsibongás, jövés-menés, lovaskocsik nyikorgása, traccsolás űzte el az unalmasságot. Mint egy kastélyudvarban. De ez nem az volt. Ica néniékhez így lehetett bejutni. A lakásban újabb varázs: virágtenger az üvegfal mögött, fekete zongora terpeszkedett a szobában, ott lehetett pötyögni. Meg pingpongozni, dömperezni, bármit.

Azért is jó volt Ica néniékhez menni, mert délutánonként kaptunk kalácsot, kakaót, gyümölcsöt. Jancsikával és két nővérével együtt majszoltunk. A faluban ott volt a nagy élet meg érdekesség. János bácsi állatorvosként mindennap mesélt érdekes sztorikat. Ilyenkor az ölébe vette kisfiát és Cipőt. A cicát ő találta egy lyukas cipő mellett, ő gyógyítgatta. Jancsikát szerette a legjobban a szürke szőrgombóc. Mindenhová elkísérte, még a padlásra is, amikor bújócskáztunk. Jancsika mindig Cipő miatt bukott le. Ahol Cipő, ott Jancsika.

Az nagyon jó volt, amikor János bácsi oldalkocsis motorjába beleülhettünk. Ilyenkor Jancsika fogta a kezem, és közölte, ne nyavalyogjak, ne finnyáskodjak, mert néhány állatszőr és -toll is van az oldalkocsiban, apukája ezzel szállítja a beteg állatokat. Inkább élvezzem a suhanást. Körbe-körbe az udvaron. Aztán csere volt, a szomszéd gyerekek is motorozhattak. Teke pedig olyan vircsaftot csinált, hogy az öregember macskái elő sem jöttek a vízfelfogó hordó mögül.

Azon a nyáron nagyon készültünk az iskolára, nagyok lettünk, elhagytuk az ovit. Jancsika már tudott olvasni, tanítgatták a nővérei – Zsuzsi olvasni, Judit írni. Sosem hagytam, hogy kérkedjen tudományával, irigyeltem, és ilyenkor lejancsiztam. Durcásan hagyott magamra, az a fiú, aki folyton kacagott, és a barátom volt.

Ica néni egy kánikulai napon meglepett bennünket. Elvisz a Balatonra. Engem is. Hujjé, Balaton! Kérte, szépen öltözzünk fel, kisgatyában nem illik utazni, bármi történhet az úton. Jancsika kantáros rövid nadrágban, rövid ujjú ingben, fehér zokniban és férfi módra fekete cipőben állt elénk. A lányokon nyári ruha, papucs, szalmakalap, rajtam pöttyös ruha, szandál. Nagyon csinosak és vidámak voltunk. Autóval mentünk, János bácsi nélkül.

Amikor megláttuk a magyar tengert, volt öröm, sikítás. A strandon már néhányan nyüzsögtek, úszkáltak. Ica néni leült a partra, ő lett a vízi felügyelőnk. Jancsika végzett legelőször, rajta volt már a fürdőnadrágja. Kiabálta a vízből, gyertek, gyertek, nagyon jó. Illedelmes lány nem vetkőzik nézőközönség előtt, elmentem átöltözni szintén pöttyös fürdőruhámba. Felkaptam a labdát meg a nápolyit is, amit anyukám csomagolt nekünk. Boldogan szaladtam ki a kabinból, végre fürödhetek a Balatonban. Reszkess, Jancsika, nem úszod meg vízfröccsök nélkül!

Sok ember állt a parton, kiabáltak. Ica néni a vízben, férfiakkal, a leghangosabban: megyek, Jancsikaaa! Jancsikaaa, megyek, kisfiam! Kiabáltam én is, várjál meg, Jancsika, viszem a labdát.

Nem kellett. Jancsikát elnyelte a Balaton. Körülötte is gyerekek és felnőttek lubickoltak, de éppen ő lépett bele egy mély gödörbe a fürdőzésre kijelölt strandon. Azonnal megállt a szíve az ijedtségtől. A felnőttek elküldtek bennünket a partról, amikor megérkezett a mentőautó. Ráírtam Jancsika nevét a pöttyös labdámra, és beledobtam a vízbe. Vigye.

Néhányszor még elmentem a házukba. A tengernyi virág lekókadt; a madárcsontú Ica néni még kisebbre töpörödött, néha leült a zongorához, játszott a lányoknak. Eltűnt Cipő is.

Iskolás lettem. Sokáig nyúztam anyukámat, írassa meg az újságban, mondassa be a rádióban; dobjunk be minden házba papírt, hogy keressük Jancsikát, a barátomat! Ismertető jele: nagyon vékony, nagyon szőke hajú, nagyon kék szemű fiú. Aki mindig kacag, mindig mosolyog.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!