Szeptember 21,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Szeretném megérteni

Nevek nélkül, konkrét kijelentéseket és cselekedeteket szeretnék agyilag felfogni, ehhez kérek segítséget.

Beszélni, néhány roboton és egyéb gépen kívül, tudtommal csak az emberek képesek. Márpedig az alábbi, nagy nyilvánosság előtt elhangzott kijelentés egészen olyan, mintha egy szoftverhibás masinából jönne:

… ideje lenne.., hogy Jorgen elvtárs Norvégiából – hogy eresztenék rá édesanyjára a bikát – is távozzon az élők sorából, és így csökkentse az ökológiai lábnyomát.

Mert ember ilyet egyszerűen nem mondhat. Akkor sem, ha egy nagyhatalmúnak tűnő kisvakond mellett ül, áll, írkál és néha szavakat potyogtat a szájából. Hofi mondta anno Kötéllaciról, hogy annak folyik a [email protected] a szájából – nos, az idézett förmedvény még a kakánál is gusztustalanabb. Szép teljesítmény überelni a házmestert.

Szeretném megérteni, hogyan juthat el valaki egy olyan szintre, ahol ilyen „gondolatok” egyáltalán felmerüljenek egy valószínűleg nagyon tehetséges fejben. Ha a tehetség alatt azt az adottságot értjük, ami ma nélkülözhetetlen Magyarországon ahhoz, hogy valaki érvényesüljön kisvakond rendszerében. Vagyis a sűrű nyelvcsapások művészete alsó fertályok irányában.

Azt is szeretném megérteni, mire jó ez, mármint az ilyen kijelentések. A gyűlölet szítását mások iránt értem – ameddig a tömegek leginkább a soha nem látott menekültektől rettegnek, addig nem foglalkoznak azzal, hogy mennyi kárt okoznak azok a „nagy emberek”, akik négyévente leereszkednek hozzájuk egy kis alamizsnával, és csak a szavazatukat kérik ezért cserébe, meg egy kis kézcsókot és imádást, ha lehet. Arra talán  nem is gondolnak ezek a hatalmasok, hogy a puskaporos hordó fel is tud robbanni. Hogy a lelkekbe – fejekről nem beszélnék – ültetett gyűlölet egyszer akár ellenük is fordulhat. Mert eljöhet az a pillanat, amikor sokan rájönnek arra, hogy nyomorúságukat nem a migránsoknak, nem a szomszédoknak, még csak nem is Brüsszelnek köszönhetik, hanem saját bárgyú hitüknek olyasmiben, ami nincs, és soha nem is volt.

Azt is jó lenne tudni, hol van a határa annak, hogy egy emberszabásúnak tűnő lény közszereplő lehessen. Mi kell ma Magyarországon ahhoz, hogy a fülkeforradalmárok által a felszínre került söpredék mégis csak ismerjen legalább valamilyen keresztény korlátot abban, amit mond és tesz? Tőlem lehet nem keresztény is, csak legyen egy határ – és nem a kerítésre gondolok -, amelyet nem lépnek át. Nagy lihegésekkel kell eleget tenni az elvárásoknak, de ebből a fenti ocsmányságból ki profitál, és mit? Van akár egyetlen ember a nagy vagy a kicsi magyarok között, aki nem szégyelli el magát, ezt látva, hallva?

Szeretném megérteni, tényleg. Mint ahogy azt is, miért nem elég már a lopásból, csalásból, lenyúlásból. Mennyi kell még? Nincs az a még csak tervezési fázisban lévő, leendő ivadéka a mai nagyok családjának, amelyiknek anyagi vagy megélhetési gondjai lehetnének. Ha csak nem robban a hordó, és söpri ki a zsebükből és számláikról az összeharácsolt vagyont. Arra a robbanásra rámenne az ország. Volt már rá példa, sok országban, és lehet, hogy nem marad nálunk sem más megoldás.

Nem azért fog robbanni, mert vagyunk néhányan, remélem, jó sokan, akik látjuk és értjük, hogy mi történik. Mi csak a gyutacs (vagy valahogy így hívják) lehetünk. Szerintem minden társadalomnak van egy tűrésküszöbe. Például lásd Albániát: ki gondolta volna valaha is, hogy egyáltalán kimerészkednek az utcákra?

Hogy mitől fog robbanni, azt ma még nehéz megjósolni. Olyan ez, mint a pohár víz – mindig van egy utolsó csepp, amitől kicsordul a tartalom. Soha nem tudod, melyik lesz az utolsó csepp, de el fog áztatni mindent.

Nagyon nem szeretnék sem robbanást, sem árvizet. Sem együtt, sem külön-külön. Akkor már csak azt szeretném tudni, hogyan lehet ezt elkerülni. Egy új Messiás nem jó, abból van elég az egész világon. Egy új ideológia is nehéz út, először meg kell alkotni, azután terjeszteni kell és támogatókat keresni mögé.

A leggyorsabb megoldásnak azt látom, ha elkezdünk nem tűrni. Fenti és fentihez hasonló kijelentéseket. Ordas hazugságokat. Megtévesztést és visszaélést a hatalommal.

Már soha nem fogom megérteni, hogyan jutottunk idáig, mi, magyarok. Mint ahogy azt sem, miért is jó sokaknak egy olyan szellemi pöcegödörben élni, amiben az idézett szöveg elhangozhat. Ami akkor nem érdemelne egy büdös reakciót sem, ha kivételes lenne, de nem az, csak az egyre inkább mélyülő sötétség újabb állomása.

Érjünk már el a végállomásra. Nagy, piros stop-táblával a kezünkben állítsuk meg ezeket a magukból kivetkőzött lényeket.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!