NEHAZUGGY

A gigászi propagandagyárral kormányzó Orbán Viktor a sajtószabadságról úgy sír, mint egy fürdős kurva

Tóth Ilona | 2019. Július 30, Kedd | 20:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.

Boldog karácsonyt! – még időben szólok, hiszen az értelmes ember figyel a másik értelmes vagy kevésbé értelmes emberre, és kíván minden szépet és jót neki. Akár mindjárt boldog húsvéti ünnepeket is. Ezen ugyan nem vitatkozunk.

Körülbelül ezt gagyogta szőrös szívű Richárd magyar változata, Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár. A Népszavának beszélt arról, hogy a miniszterelnök miért csak a propagandamédiával áll szóba.

„Az értelmes párbeszédnek vannak feltételei. Ilyen például, hogy a magát kormánykritikusnak tartó sajtó tudjon olyan kérdést feltenni, amelyből nem süt eleve az elfogultság” – mondta szigorú tekintetű és szőrös szívű Kovács elég értelmesen.

Csak hát lehet ilyen pozícióban hazudni is, sőt kötelező. Mert ő is meg a Főnök is ahhoz szokott, hogy utóbbi beül a kakukk közpénz rádióba péntekenként, és egy jót vitatkozik magával. Mert egyszer ezt mondja, másszor éppen az ellenkezőjét, és ámulatában a műsorvezető-kérdezőnek ott ülő úr vagy hölgy bólogatni is bír. Nagyon értelmesen. Teljesen elfogulatlanul. Ilyenkor aztán hallani a kakukk közpénz rádióban Orbán elégedett sóhaját: emberek, megint nagyon jó voltam. Ez a műsor is neki van kitalálva, az ő ízlése és mondanivalója szerint. Ha netán a műsorvezető kérdésre vetemedik, akkor Orbán rögtön lecsap rá, nagy örömmel nyugtázza, hogy jó kérdés, igaza van, szerkesztő úr, én is így gondolom.

Ezekben az Orbán-sajtókban olyan ritka vendég az ellenzéki politikus, mint Magyarországon a demokrácia. Többet ér három Bayer-ocsmányság minden másnál. Mellette, ami nem kakukk rádió meg nem kakukk televízió meg nem kakukk újság, hanem Fidesz-KDNP és Orbán-rendezvény, oda gyakran be sem engedik a kormánykritikus újságírókat. Mégis csak egyszerűbb és hatásosabb segget nyaló mikrofonállványokkal, kamerákkal szót érteni. Ez pontosan abból adódik, hogy a hazugságot, sumákságot, a hatalom agymenős törekvéseit csak maguk között bírja eladni a Vezér. Ott, ahol nyálas szájjal eszik-isszák minden szavát.

Amint rázós kérdést kap vitéz Orbán, szarba lép a levegő, és lesz boldog karácsony. Gyakorlat teszi a mestert, ebből kizökkenni elég kínos lehet neki. Mesteri fokon rúgták ki-be-át-szét a demokratikus intézményeket, darabolták fel a sajtópiacot úgy, hogy a tortából nekik jutott tizenkilenc narancsos szelet, a nem kormánypártiaknak egy szelet. Csak azt tudnám, akkor miért vannak berezelve, ha azzal az egy szelettel kellene szembenézniük. Megmondom: egyetlen diktatúra sem tűri el, hogy az átkozott ballib, vagy milyen sajtó számon kérje a hamis híreket, a korrupciót, azokat a hatalmi intézkedéseket, aminek következtében az emberek szívnak.

Amikor interjút adott a Bild német napilapnak Orbán Viktor, arra az újságírói felvetésre, hogy Magyarországon egyre rosszabbul áll a sajtószabadság, a gigantikus propagandagyárral kormányzó miniszterelnök úgy sírt, mint egy fürdős kurva. Igen, pontosan úgy sajnáltatta magát szegény magyar miniszterelnök. Nyilván ez is elfogult kérdés volt, ugye, Kovács, pedig csak igaz.

„Ezen a vádon Magyarországon mindig jót nevetnek az emberek. Engem a média minden felületén élesen kritizálnak. Jó volna, ha egyszer hátszelem lenne a magyar sajtóban, mert most folyton ellenszélben haladok.” Íme Orbán ellenszeles sajtója!

Ezek szerint rendelkezik olyan képességgel, hogy bír pisálni széllel szemben is. Úgy van, Messiás ő, aki letöröl magáról minden hazugságot, aztán tiszta lappal hazudik, lop, csal tovább. És bekebelez, egybeolvaszt – nyilván nemzetgazdasági szempontból – 500 kormánypárti médiaterméket.

Mitől van úgy berezelve, hogy nem megy kormányellenes újságírók közelébe? Attól, hogy vitaképtelen, attól, hogy sarokba szorítják, és akár még olyat is mondana, amitől a hívei három napig trágyaleves lapáttal vernék a fejüket csalódottságukban. Na azt már nem! Inkább gyáván megfutamodik minden szó- és gondolat ütköztetéstől. Különösen azóta, amióta Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök-jelölti vitán olyan hülyét csinált belőle, mint Jerry szokott Tomból a rajzfilmben.

És ha már elfogulatlanságról beszélünk. Olyan kiváló újságírókat, szerkesztőket tettek utcára szó nélkül a jobboldali szócsövek, akik nem illettek a képbe. Maradt azért néhány közöttük, főleg a megyei lapoknál, akik féltik az állásukat, a megélhetésüket, mert vidéken nem úgy van az, hogy ripsz-ropsz átmennek másik laphoz. Ők mit csinálnak? Megkérdeztem egyszer volt kollégámat, ő azt mondta: – Nem látok, nem hallok, nem beszélek. Ő is újságíró. Politika mentes.

Na látja, szőrös Kovács, igaza van, lehet elfogulatlanul beszélni bárkivel a fű növéséről, a gyertyaláng fényéről vagy a kicsit büdös bakkecskék szerelmi életéről. Hátha Orbán ezekre tud igaz választ adni.

Kenderesi Tamás úszó dél-koreai fenekes zaklatási ügyéről Lackfi János költő írt baromi jó verset Facebook oldalán. Minden szólamnál többet ér.

BALLADA A POPSIFOGÓ BAJNOKRÓL

Dél-Korea oly messze van,
Oly árván érzem magamat,
Az emberlélek meztelen,
Felvérzi minden pillanat…
Kozmosz-magányom közepén
A semmiben zuhantam én.
És kapaszkodó kelletett,
Hát megfogtam egy feneket.

Oly stresszben él, ki versenyez,
Ha bukik, jön helyére más,
Léte pörgő CD-lemez,
Mindene az országimázs.
Hát nem csoda, ha néhanap
Megszédül, s ekkor odakap,
Hol csalódás nem fenyeget,
És megmarkol egy feneket.

Ó, körök, gömbök, hengerek,
Az kövezzen meg engemet,
Kinek soha még a matek
Fejébe nem szállt, emberek!
Felizgattak a vektorok,
Az érintők, hiszen robog
A tudomány, ez így kerek:
Megfogtam azt a feneket.

Tapasztalatnak meglepő:
(Nem mentegetőzés ez itt)
Kiderült, hogy az illető
Popóhoz nő is tartozik.
Eszem megáll, ez egy helyi
Szokás lehet, oly emberi!
Hogy mik nem érnek, rettenet,
Ha megfogok egy feneket!

Herceg, fatális apropó
Versre e kétes alkalom!
Éppen akkor, ott, a popó
Meg a lendülő alkarom…
Annyi popó s tenyér kering
A nagyvilágban rendszerint,
Ám a sors úgy rendelkezett:
Én fogjam meg e feneket!

Az önök véleménye

Im memoriam: amikor az egyetemi éveim alatt milyen boldogan jártam a Vár Palotába, az Országos Széchenyi Könyvtárba tanulni. Még a szakdolgozatomat is ott írtam. Gondolkozni kellene azon, hogy az évszázados könyvek bírják-e a dohos pincék levegőjét. Hát nem. Aggódom értük, de sajnos azok nem, akik kezében a sorsuk sorsunk. (anima)

Megvan ott minden névmás a szótárban: én – ismerjük a nemzethy tudatrepedést… te – csókos haver, magánrepülőztető, szotyiköpködő páholy- és bűntárs ő – a Zellenség (bolsilibsi stb. hazaáruló) mi – kiccalád, maffia
ti – lásd ‘te’, többes számban ők – lásd ‘ő’, többes számban És a pusztításban a józan ész szikrája sincs meg, aug. 31-gyel beszántják az utolsó független kereskedelmi rádiót is, a szegedi Rádió88-at. Tipikus sunyi Fidesz-tempó, nem bírálták el határidőre a pályázatot, szeptemberig szabadságra mentek, a frekvenciaengedély meg közben érdemi döntés nélkül leketyeg. Ha ezzel akarták visszaszerezni Botkától Szegedet, akkor elég rossz lóra tettek, mert ez elég sok embernél kiveri a biztosítékot…Aljas banda. (Madárlátta)

3 millió koldus országból, lesz az nemsokára 6 is. Szellemi szodoma lett az országból. (Benjamin)

Orbánnak és udvartartásának valszeg kábé annyi jut eszébe Heller Ágnesről, hogy „büdös komcsi”, oszt kész. Szerintem már attól kiütést kapnak, ha meghallják a „filozófia” szót. (marbles)

Azt hiszem az a vonat amin ülünk, soha nem ér a végállomásra. Jár körbe-körbe, mert nincs rajta a mozdonyvezető aki megállíthatná. A napokban már az egyik kommentemben leírtam, hogy addig amig mindenki arra vár, hogy majd csak lesz valaki, aki elinditja a cunamit, a vonaton lévők közzül majd lesz valaki aki felvállalja, hogy megállítsa a vonatot, csak az az egy ne én legyek, addig itt változás nem lesz. Várhatunk itéletnapig, mert az a hős aki nem félti azt a kicsit amilye van, talán soha nem fog megszületni. (N. Csabáné)

Így írtunk mi

Az eleve elfogultság és a szereptévesztett arrogancia

Ha ez a ti magyar világotok, tartsátok meg nyugodtan magatoknak

Majd jön egy fiatal, kiáll a dobogóra és azt fogja mondani a kivénült forradalmárnak, hogy elég volt már belőle, húzzon el sürgősen

Szeretném megérteni

Van valami egészen megejtő abban, amikor az önkritika totális hiánya és a feltétel nélküli szervilizmus kéz a kézben ballag az ostobaság és az önellentmondás hímes mezején

Azt mi is szeretnénk, Lajos

A kereszténységről sokadszor

A Berkik országa

Az elűzött könny

Az embereknek nem kedvezményes hitel, hanem élhető körülmények kellenek

A rendszer és az ő legitimációja

A nap kommentje:

Igen, és, nagy hiba lenne hagyni, hogy feledésbe merüljön: 2018. április 8-án egetverő választási csalás(ok) történt(ek) Magyarországon! Ezt folyamatosan hangoztatni kell, hogy mindenkiben tudatosuljon és ne felejtsük el egy percre sem! (Zoltán)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!