VENDÉG

Szegény srác?

Szalonna | 2019. Július 29, Hétfő | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ma reggel egy zárt Messenger-csoportunkban a következő üzenet fogadott ébredéskor: „Láttátok Kenderesit? Szegény srác!” – írta az egyik lány.

Láttam, és miután még nem zárult le a nyomozás, ítélkezni sem szeretnék a témában, de azt megjegyeztem, hogy Kenderesi azt nyilatkozta:

Úgy gondolom, nem követtem el semmilyen súlyos vétséget, azt viszont meg kell értenem, hogy megsértettem bizonyos erkölcsi normákat, amely a helyi értékrend alapját képezik.

Hm, én pedig úgy gondolom, hogy nem helyi erkölcsi normák sérültek, amennyiben valóban megfogta valakinek a fenekét, hanem egyetemes morális normák sérültek.

Nagyon megdöbbentő és zavaró számomra, hogy még mindig olyan társadalomban élünk, hogy egy nő erre a történetre azt reagálja, hogy „szegény srác”. Hosszas vita indult el köztünk, amiben szerepelt még az is, hogy a feljelentést tevő „kurva volt, vagy táncosnő”. És akkor mi van? Egyrészt a táncosnő és a kurva között nincs egyenlőségjel, másrészt a prostitúciónak is megvannak a maga keretei és a prostituáltaknak is vannak jogai. Egy barátom táncosnő volt az USA-ban. Emlékszem, amikor arról kérdeztem, hogy nem fél-e, azt válaszolta nevetve, hogy a kezét eltörné a security annak, aki hozzájuk merne nyúlni.

„Túl van ez reagálva, elküldöm a francba, de nem hívok rendőrt!” – jött a következő szövegbuborék a Messengeren. Sajnos ez Magyarországon így van, ezért érezheti azt némelyik férfi, hogy joga van egy idegen, tetszetős fenékhez hozzányúlni. Nincs joga. Egy nő teste nem tárgy.

Én például híresen jól kezelem az olyan helyzeteket, amikor bárki megdicsér, bármilyen formában (időnként minősíthetetlenül) is teszi azt, de például 1988-ban (!) szóltam a rendőröknek egy siófoki szórakozóhelyen, amikor a pultnál állva valaki megfogta a fenekem, átölelt és szorosan magához húzva elmondta, hogy mi mindent szeretne csinálni velem. Ráöntöttem a maradék kólámat – no, nem azért, mert nagyon bátor voltam, hanem ijedtemben – majd kimentem, hogy megkeressem az ismerőseimet. A diszkó előtt rendőrök álltak, odamentem és elmondtam nekik, mi történt. Döbbenten és értetlenül nézett rám a két negyvenes éveiben járó rendőr. „Megsérültél? Bántott? Nem. Akkor?” – kérdezték. „Nem sérültem meg, de bántott. Ha az önök 18 éves, 48 kilós lánya lennék, akkor valószínűleg úgy ítélnék meg, hogy bántott. Ha az én apukám állna itt, akkor bármilyen lány esetében úgy ítélné meg a helyzetet, hogy bántották!” A két rendőr egymásra nézett, fejüket csóválva, nagyot sóhajtva azt mondták: „Mutasd meg, melyik volt!”. A srác, aki olyan huszonöt körüli lehetett, a pultnál állt és csodálkozva nézett hol rám, hol a rendőrökre, ahogy közeledtünk felé. Szóltak neki, hogy menjen ki. A protokoll szerint elkérték a papírjait, de hamar kiderült számomra, hogy a fiú a helyi „menőkhöz” tartozott, jól ismerték a rendőrök. „Mi a gond?” – kérdezte. „Ez a lány azt állítja, hogy fogdostad.” „És? Jó a segge!” – válaszolta. „Mindegy milyen, nem fogdoshatsz idegen lányokat. Most vagy elindulsz haza, vagy keresünk valami okot, amivel beviszünk reggelig. Tudjuk, hogy nem lesz nehéz találni…” Kicsit még ellenkezett, aztán elindult. Közben még odavetette nekem, hogy „Hülye kurva, holnap találkozunk!” Időközben engem is elkezdtek keresni az ismerőseim és meglepetten vették észre, hogy éppen a rendőröktől köszönök el. Mi történt? – kérdezték ijedten. Elmondtam. Pont azzal az értetlen tekintettel néztek rám, mint a srác a pultnál és ahogy a rendőrök. „Ezért szóltál a rendőröknek? Miért? Semmi bajod nem lett. Ráadásul tudod, ki volt ez a fickó? Atyaég, bárcsak az én fenekem jött volna be neki!” – mondta az egyik lány.

Ma reggel, 31 év után ugyanolyan furán éreztem magam, mint akkor ott, Siófokon. Nem értem, hogy hogyan tud így megítélni hasonló esetet bárki, főleg egy nő. Hogy fér el ilyesmi a „semmi sem történt” kategóriában? Hogy nem alakult ki azóta sem a tisztelet nők vagy pusztán egy másik ember iránt, pedig azóta már megérkeztünk mélyen Európába…

Azt hiszem, amíg egy felnőtt nő, akinek ráadásul lány gyereke van, így reagál hasonló helyzetre, ahogy ma az ismerősöm, amíg a kormány „nőügyekkel nem foglalkozik”, amíg nem írják alá az Isztambuli Egyezményt, addig csak a férfiak morális gátjaiban bízhatunk Magyarországon.

Kenderesi Tamásnak pedig őszintén kívánom, hogy kiderüljön, hogy valóban semmit nem csinált, és véletlenül se az derüljön ki, hogy „Semmi sem történt”.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

VENDÉG

Szegény srác?

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY