Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Kevesek bőségben lakomáznak, miközben túl sokaknak még az életben maradáshoz sincs kenyerük

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„A jogtalanság a szegénység perverz gyökere. A szegények kiáltása minden nappal erősödik, mégis minden nappal kevésbé hallatszik. Napról napra erősebb az a kiáltás, mégis napról napra kevésbé hallatszik, mert elnyomja a kevés gazdag lármája, akik egyre kevesebben vannak és egyre gazdagabbak.” (Ferenc pápa)

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete és a Segíts a rászorulókon facebook csoport július 28.-án, a hónap utolsó vasárnapján, Debrecenben, a Petőfi térre ismét vendégségbe hívta a városban élő szegényeket, a közmunkából tengődő családokat, a magukra maradt kisnyugdíjasokat, a fedél nélkül élő felebarátainkat. Kis csapatunk igyekezett – ha csak pár órára is – szebbé tenni a térre érkezőknek a vasárnapját. A gyerkőcöknek és szüleiknek fagyival is kedveskedtünk. A nagy meleg miatt hűtött ásványvizet is vittünk, jól is esett a hideg víz az embereknek. 

A tegnapi óriási eső után vasárnap már a nagy melegben, a sorban – mint eddig mindig – most is sokan álltak. Kisnyugdíjasok, utcán élők, gyermekes családok. Többségük már visszatérő vendég, tudják, minden hónap végén számíthatnak ránk. Miközben várakoznak, sokan panaszkodnak arra, hogy alacsony a nyugdíj, hónap végére már gyógyszerre sem telik. A hajléktalanok a melegben a hűvöset keresik, sokuk számára a Nagyerdő a menedék. A városban ilyenkor még napközben sem jutnak sem vízhez, sem tisztálkodási lehetőséghez. Kitaszítottnak, megvetettnek érzik magukat, úgy gondolják, a hivatalok nyűgnek tekintik őket. Nem igazán értik, hogy miért nem működik egy olyan gazdag városban, mint Debrecen, az év minden napján a szociális ellátórendszer. Miért kell itt a cívis városban – is – hétvégeken, vagy  a többnapos ünnepek alatt nélkülözni azoknak, akik a kopottas asztalukra – ha van egyáltalán – sokszor még kenyeret sem tudnak kitenni. Bármilyen hihetetlen – mondta egyikük -, a „csóró”  éhes akkor is, amikor az ingyenkonyhák zárva tartanak. Vajon miért nem gondolnak erre azok, akik tehetnének azért, hogy az országban mind kevesebb legyen az éhező ember? 

Szomorú tekintetű, megtört, elkeseredett emberek várták, hogy sorra kerüljenek. Ahány ember, annyi sors, annyi tönkrement élet. Nehezen nyílnak meg, saját nyomoráról senki sem beszél szívesen. Valamikor az ételosztásainkon az utcán élők voltak többségben. Sokan a devizahitel áldozatainak mondják magukat, hozzátéve, hogy elvesztették mindenüket. Úgy három éve mind több a kisnyugdíjas, a közmunkából tengődő ember, akik egyik napról a másikra élnek. Mára ők vannak többségben: sokan mondják, szégyellik, hogy ide jutottak, de így hó végére a családi kasszában apró is alig akad. Megdöbbentő, hogy kisnyugdíjas házaspárok is érkeznek. Kicsit félénken, szégyenlősen, egymás kezét fogva. Kettőjük nyugdíja sem futja arra, hogy hó végén meleg ételhez jussanak. Egy 88 éves nénike könnyeivel küszködve mondta, mennyire örül annak, hogy végre töltött káposztát ehet. Ezt a luxust már régóta nem engedheti meg magának. Nincs egyedül, sokan mondták, ma már a szegény családok többségének a csirkefarhátra sem futja. 

Sajnos egyre többen érkeznek gyermekeikkel. Így volt ez ma is. El sem akartuk  hinni, hogy két család jött négy-négy  gyermekkel, akik mint az orgonasíp sétáltak egymás után. Egy másik család három gyerkőccel érkezett. De többen jöttek egy-két kisgyerekkel is. A gyerekek egy része már régi ismerős. Minden hónapban találkozunk velünk, régi barátként jönnek, s ölelnek meg bennünket.  Szemükben látni véljük a reményt, egy jobb, tisztább, emberibb életre. Elkeserítő, hogy ezek a gyerkőcök már pici koruktól a nincsben nőnek fel. Az egyik anyuka könnyes szemmel mondta, míg sétáltak az ételosztásra, azon gondolkodott, hogyan tudna a gyerekeinek fagyit venni. Hiába osztott-szorzott, sajnos – mondta, nem volt nála még 500 forint sem. Óriási boldogság volt a családnak, hogy két- két gombócos fagylalt mellett, haza is vihettek pár gombócot egy kis tálkában. 

Az ételosztás „szigorú” tényei: kiosztottunk közel 200 főnek töltött káposztát, 45 kilogramm friss kenyeret. Sok gyerkőc nyalta boldogan a maga választotta fagyit, és elfogyott 35 palack hűtött ásványvíz is. Több debreceni polgár hozott a térre ruhaneműt, illetve gyermekjátékokat. Gyorsan gazdára talált minden, a gyerekek talán még a fagyinál is jobban örültek a játékoknak. Féltett kincsként őrizve mutatták egymásnak, amit kiválasztottak. Tiszta szívből köszönjük a jó embereknek a segítségét. 

Az  anyagi lehetőségeink végesek, nem vagyunk tehetős emberek, a költségeket úgy adjuk össze, ki-ki anyagi lehetőségei szerint járul hozzá a költségekhez. Ezért kérünk minden jóérzésű honfitársunkat – ha erre lehetősége van -, akár anyagi támogatással, gyermekjátékokkal, tavaszi, nyári ruhákkal segítse a nélkülöző honfitársaink és gyermekeik megvendégelését. Higgyék el, minden adomány jó helyre kerül, nagyon sok rászoruló ember számára szerezhetünk közösen örömet. A mai nap költségeihez két adományozó is hozzájárult, amit hálásan köszönünk. 

Minden segítséget, támogatást, felajánlást örömmel fogadunk.

Aki szeretne bármilyen módon hozzájárulni a rászorultak megvendégeléséhez, hétfőtől-péntekig, 09.00-16.00 óra között az alábbi telefonszámokon jelezheti: 52/ 476 405, vagy 20/ 460 32 53.

Átutalással: Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma: Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802.

Kísérőszöveg: Ételosztás -2019.

Email címünk: [email protected]

Osztjuk, amit Ferenc pápa mondott tavaly a szegények világnapján:

Fontos ráébrednünk arra, hogy az ilyen méreteket öltő szegénységgel szemben lehetőségeink korlátozottak, gyengék és elégtelenek, ennek pedig arra kell indítania bennünket, hogy kinyújtsuk kezünket mások felé és így a kölcsönös együttműködéssel hatékonyabban érhessük el a célt.”

A pápától azért is bátorkodtunk idézni, mert közeledik a virágkarnevál, és a debreceni hajléktalanok attól tartanak, hogy a hatóságok akár erőszakkal is kizsuppolják őket a belvárosból, távol a turisták szemétől. Természetesen tudjuk, nem szép látvány egyetlen városban sem az utcán élők sokasága. Kérjük azonban a város vezetését, legyenek tekintettel arra, hogy a fedél nélküliek is emberek. Tessék gondoskodni fürdésről, normális, emberhez méltó szállásról, nappali melegedőkről és — bizony – bizony -, ünneptől függetlenül az év minden napján legalább egyszeri meleg ételről. Nem teszi tönkre a város költségvetését az az összeg, amelyből mindezt kulturáltan, európai módon, a Kálvinista Rómához illő módon meg lehetne oldani. Ehhez csak egy kis jó szándékra, felebaráti – mondjuk így: keresztényi – szeretetre van szükség. Nem gondoljuk, hogy az anyagiakon múlik. Nem hisszük, hogy rendőri eszközökkel kell a társadalom számkivetettjeivel szemben fellépni, még akkor sem, ha a megyei napilap online oldalán már megkezdte a kommunikációs felkészítést. Szerintünk méltatlan lenne a város hírnevéhez, ha nem a humánus megoldást választja. 

Kis csapatunk a jövőben is – ahogyan már hetedik éve teszi -, minden hónap utolsó vasárnapján várja mindazokat a felebarátainkat, akik segítségre szorulnak. Időközben elindítottuk  az „Utca jogásza” jogsegély szolgálatot is. Minden héten csütörtökön 17.00-18.00 között Debrecenben, a Petőfi téren a „Jog asztalánál” várjuk a jogi tanácsra, segítségre szoruló szegényeket, köztük a hajléktalanokat is. Szeretnénk abban segíteni, hogy ég alatt élők is tisztában legyenek jogaikkal, ne szenvedjenek csorbát alapvető emberi jogaik, ne legyenek kiszolgáltatva a hatóságoknak. 

Az „Utca jogásza” szolgálatunk  legközelebb augusztus 1-jén várja mindazokat, akik úgy érzik, tanácsra van szükségük. Az aktualitásra tekintettel felvilágosítást kaphatnak a CSOK-ról, a falusi CSOK-ról és a Babaváró-hitellel kapcsolatban is az érdeklődők. 

Meleg ebéddel a következő hónap utolsó vasárnapján,  augusztus 25.-én várjuk a nélkülöző debrecenieket.

Tukoráné Kádár Ibolya

az egyesület elnöke  

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.