Október 27,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Tulipán

Nekem a legszebb virág, a maga egyszerűségével, szépségével, titokzatosságával. A számtalan szín és forma lebilincselő gazdagságával. Mindennel együtt, amit a holland kertészek az eredetileg „egyszerű” kis virágból teremtettek.

Ma kaptam egy csokrot belőlük, és erről az jutott eszembe, hogy szép és jó, ha lehet, magyar dolgokról szeretnék írni egy kis szösszenetet. Nincs ma kedvem Lalákról, Lölőkről, lopásról, megalomániáról, átverésekről gondolkodni. Nyár van, nagyon piszok meleg nyár – majdnem hozzátenném, hogy [email protected] a pártpolitikai érdekekre a klíma rombolás, csak dúl – de nem teszem hozzá, mert most csak szépségről és jóságról lesz szó. Vagy majdnem.

Bálint György kertészmérnökről, mindenki Bálint gazdájáról, már régen terveztem írni, annyira méltatlannak találtam a számára díszpolgári címet meg nem ítélő cirkuszt. De a szép és a jó ma az, hogy ebben a hónapban lesz Ő 100 éves. Aminek alkalmából a Reuters hírügynökség cikket írt e kiváló emberről. Mint írják, 430 ezer ember követi Bálint gazda Facebook oldalát, és ott teszik fel kérdéseiket, kérnek tanácsot – és mindig kapnak választ. „Ha visszatekintek erre a 100 évre, elmondhatom, hogy a környezet ápolása a legcsodálatosabb foglalkozás, amit egy ember kívánhat magának az életben”. Nincs ezen mit ragozni, annyira egyszerű és nagyszerű, mint a tulipán. Sok erőt, jó egészséget, és boldog születésnapot, tisztelt Bálint György tanár úr!

Következő. A magyar férfi vízilabda – válogatott csapat. Az egy dolog, hogy a párom kiütéseket kap, ha valamelyikük medencéből kilépős fényképét meglátja a képernyőn – hiába, nagymamáknak már csak fotók maradnak, de semmi pornográf, isten bizony – ami jobban vonz, az a töretlen teljesítmény, amit nyújtanak. A csapatszellem. A sportszerűség. A néha fel-felmerülő, botrányszagú bulvárhírek minden alapot nélkülöző mocska ellenére is kiválóan működő együttes. Összetartó és eredményes. Most ugyan nem kerültek be a döntőbe, de sebaj. Legközelebb be fognak.

Következő. Londonban élő – a változatosság kedvéért eredetileg ecuadori – nagyon jó ismerősöm, írta a minap, hogy találkozott egy magyar utcazenésszel. Aki gitáros, és járja Európa nagyvárosait. Amíg játszik, az előtte lévő gitártokba lehet dobálni a teccik-jattot. A tok előtt egy tábla hirdeti több nyelven, hogy: „Zenész vagyok, szeretek játszani. Ha éhes vagy, szomjas vagy, hajléktalan vagy, vegyél ki annyi pénzt innen, amennyire szükséged van.” Volt egy  magyar zászló a tokon, Soraya barátnőm miattam elegyedett szóba a harminc körüli sráccal. Az nem derült ki, próbálkozott-e Péter ezzel a mentalitással Magyarországon az utcán zenélni – de magyar jóság, nekem. Remélem, egyszer majd Budapesten, Alsóörsön, Baján, Sopronban stb is értékelni fogjuk, amit tesz.

Tudom, hogy mindez kevés ellensúlyozni a mindennapi tömény fekáliát, ami a nyakunkba zúdul, mint propaganda. Azt is tudom, hogy egy fecske nem csinál tavaszt. Azt is tudom, hogy tisztelet a kevés kivételnek. De szeretnék bízni abban – mert a remény hal meg utoljára, mint írta egy kedves hozzászóló nemrég valamelyik írásomhoz – hogy sokkal több a jó és a szép ma kis hazánkban, mint ami felszínre – vagy a sajtóba – kerül. Mert a jó fél, amikor dúl, tör és zúz a gonosz – de létezik. Ámen.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!