Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Tudom, erre is meglesz a magyarázat…

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A MÁV meglepő módon még mindig nem érti, hogy miért háborognak sokan a hazai vasúti közlekedés használhatatlansága miatt. Nem elég ugyanis, hogy sokszor túlárazott, de emellé hihetetlenül lassú, megbízhatatlan és több helyen túlterheltek a járatok. Az utóbbit ne úgy értsék, hogy van, akinek esetleg állnia kell a szerelvényen – ez ma már mindennapos bármely távolsági járaton – hanem úgy, hogy például a lajosmizsei vonalon az emberek konkrétan arra kényszerültek, hogy a csomagtartóra üljenek! Igen, jól olvasták, a probléma okait szinte soha meg nem értő MÁV ma, 2019-ben eljutott oda, hogy utasaik a mentjegyekért cserébe, akár már a csomagtartón is utazhatnak. Micsoda fejlődés ez kérem szépen! Aki esetleg nem hinné, annak itt egy fotó a kialakult helyzetről:

Forrás: Facebook, MÁV 142 Budapest-Lajosmizse-Kecskemét

Nem elég tehát, hogy rohadnak a vasútállomások, és a hozzá tartozó kiszolgáló épületek, a jegyvásárlási rendszer a múlt századot idézi, megbízhatatlan és lassú a vonatok igen nagy százaléka, de már lassan arra sincs elegendő hely, hogy ezt a nagyszerű élményt mi is átélhessük. Mi lesz a következő, kedves MÁV? Az indiában látottakhoz hasonlóan legközelebb már a tetőn ülve fognak utazni a menetjegyüket egyébként megváltó utasok? Természetesen a cég hamarosan kiadja a kötelező közleményét, ahol majd szépen megmagyarázza a problémát, azonban azt ne felejtsük el, hogy ezt a problémát többen is megemlitették már a MÁV vezetőségének – ez a bejegyzés alatti kommentekből látszik – azonban az égvilágon semmi nem történt. Ameddig ugyanis csak egy mezei utas „elégedetlenkedik”, addig nincs probléma. Majd megunja és befejezi az írogatást, gond egy szál sem.

De ez a nagyszerű állami cég volt az is, amely nemrégiben azzal került be a hírekbe, hogy az egyik, általa üzemeltetett bakterházban dolgozók összedobtak közösen egy klímaberendezésre, mert egyszerűen megpusztultak a melegben. Mint kiderült, ez hatalmas hiba volt, azonnal megjelent ott egy fontos személy és kitépte a klímaberendezést a falból, mondván, arra nem kértek engedélyt. A cikk megjelenését követően a MÁV természetesen bocsánatot kért, majd pár nappal később ugyanazt, az ott dolgozók által beszerelt klímaberendezést kötötték vissza. De szintén a MÁV volt az, amely megakadályozta azt, hogy a Kétfarkú Kutya Párt passzivistái befejezhessék Rákosrendezőnél a bicikliútnak a MÁV területére eső 100 méteres szakaszát, aminek költségeit a párt támogatói állták. Nem elég, hogy rendőröket hívtak rájuk, de emellé még felbéreltek egy őrző-védő céget is, amelynek feladata a terület megvédése volt, az MKKP passzivistáival szemben. Ez egyébként többe került, mintha a MÁV fogta volna magát és megépíti azt a 100 méteres kerékpárutat, feltéve, hogy nem Mészáros Lőrincet kérik fel a feladat megoldására.

Eléggé hihetetlen az a helyzet, amikor egy állami cég évtizedekkel korábbi működését sírjuk vissza. A huszadik század második felében ugyanis a vasúti közlekedés virágzott Magyarországon, aminek hála azt rendben is tartották. Ma azonban eljutottunk oda, hogy ez a közlekedési forma nem hogy nem modernizálódott, hanem olyan elavulttá vált, hogy talán még egy elektromos rollerrel is előbb érnénk le Budapestről a Balatonra, mintha fogtuk volna magunkat és kifizettünk volna egy vagyont azért, hogy egy csiga lassúságú, megbízhatatlan, ámde túlzsúfolt vonatra szállhassunk fel. Indok persze mindenre van, valós magyarázat azonban már annál kevésbé. A MÁV tehát ne csodálkozzon azon, hogy az állami cégek közül az egyik legtöbbet szapult, még úgy is, hogy a verseny igen éles ezen a területen.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.