November 26,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Miért, hogyan?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,560,868 forint, még hiányzik 439,132 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Naponta jön velem szembe a kérdés: „Hogyan süllyedhettünk idáig, és még ugye nincs vége?” A java még csak most fog jönni. Nem tudja az ember kikerülni, hisz itt él, létezik. Naponta olvassa a híreket, beszélget emberekkel. Persze naponta egyre erősebb a válasz is. Jellemtelenséggel, korlátoltsággal és egy nagy adag szervilizmussal.

Naponta verhetnék ki a biztosítékom azok a mocskos dolgok, mint például hogy a magyar kormány milyen új, életképtelen, buta, cinikus döntést hozott éppen aznap. Vagy valamelyik megmondóembere a kormánynak milyen otromba, tahó dolgot tudott kiejteni a száján éppen. Vagy hogy épp milyen sunyi, alattomos módon hazudnak bele a pofánkba, miközben lopják szét az országot. És még mosolyogni is tudnak hozzá.

Naponta egyre jobban látszik, hogy minden, az ország (nemzet) jövője szempontjából fontos dolog, a hazug sikerpropaganda súlya alatt rothad. Úgy, hogy a bűze egyre jobban árad az újság papírján és a laptop monitorán keresztül. Undorítóan és szégyenletesen viselkedik a kormány, a hozzá kötődő vállalatok, a kezükben lévő média és a támogatóik jó része.

A politika nem lehetne hit kérdése, hanem a gondolkodásé, vitáké és konklúzióé, és a valóság mégis az, hogy mára a Fidesz oldalán hit kérdése lett. Vakhit. Értelem, gondolkodás nélkül. Mondd, ha gondolkodsz, hogy nem fedezed fel a rémisztő tendenciákat? Mondd, tiszta erkölcsökkel hogyan éljenzed az erkölcstelenséget? Gondolkodó emberként, ha annak tartod magad, hogyan ismételgetheted papagájként a propagandát, amelyről te is pontosan tudod, hogy hazugság?

Végtelen szomorúság tölt el, amikor látom, hogy emberek tömegei tapsolnak, sőt rajonganak Orbánért. Vagy amikor azt hallom, hogy itt nincs diktatúra, mert akkor jönne a fekete autó meg az ÁVH, és ha azt mondom, a diktatúra nem csak akkor van, ha fekete autó meg ÁVH, akkor még én leszek a hülye, aki nem élt akkor és nem tudja. Nem fogom fel, hogyan süllyedhet valaki emberileg és erkölcsileg odáig, hogy szimpatikus neki, amit ez a kormány csinál. Hogyan tapsolhat a rombolásnak, a népvagyon szétlopásának, a többszörösen túlárazott értelmetlen beruházásoknak, a rengeteg hazugságnak. A megfélemlített vállalkozók kifosztásának (lásd: Bige például). Nem egyet ismerek, akik egyszer csak kaptak egy telefont és kénytelenek voltak megszabadulni a sikeres vállalkozásuktól, csak mert egy fideszes helyi kiskirály szemet vetett rá.

Gyűlöljünk mindenkit, aki nem hasonlít ránk, tapossuk el azt, aki nem úgy gondolkodik, mint mi, és legyenek egyszavas megoldásaink a világ minden bonyolult problémájára? Ettől vagyunk magyarok és emberek? Ettől leszünk jobbak? Ettől vagytok fideszesek?

Hová lett az értékek mentén való politizálás, beszélgetés? Egyáltalán, hová tűntek az értékek? Mint erkölcs, igazságosság, ésatöbbi. Miért tapsolnak ma tömegek a lopásnak, az uram-bátyám világnak ismét, vagyis immáron száz éve, hisz már Móricz is megírta. A mások eltaposásának, csak mert másképp mernek gondolkodni? Miért?

Régen nem arról van szó, hogy nem az a kedvenc politikusunk, mint a másiknak. Hanem ha különbözőek, akkor már értelmes beszélgetést sem lehet folytatni. Csak az utálat jön a felszínre. Vagy jobb esetben többet nem is beszélget az ember a másikkal. Aztán persze a háta mögött meg jön a sárdobálás. Jobb esetben.

Persze lehet hinni továbbra is vakon, hogy „Magyarország jobban teljesít”, meg hogy „Brüsszel az új Moszkva”, nem kell gondolkodni sem, az összefüggéseken sem kell. Lehet hinni továbbra is vakon, hogy a hazugság az igazság, hogy Orbán egyedül megvédi az országot, hisz naponta ez hallható mindenhonnan. Lehet hinni, hogy egy bonyolult probléma esetén elég valakire/valakikre gyűlölködve rámutatni, és minden rendben lesz. Sőt! Azt is lehet hinni, hogy Orbán az új magyarok nemzeti Istene.

Csakhogy a kormány hazugságai és a valóság köszönőviszonyban sincs egymással. A kormány fényezi a rothadó almát, és a hívei meg még tapsolva mosolyognak is hozzá. Zárnak be a kórházi osztályok, mert nincs orvos, aki teheti, az állami iskolából menekíti ki a gyerekét, de már ezt a lehetőséget is, hogy magántanuló lehessen, vagy nem állami suliba járhasson, elvette a kormány épp a napokban. Csak azt tanulhatod, amit pártunk és kormányunk előír. Folyamatosan lép le a fiatalság, a nyelveket beszélő kreatív jövőnk, és mi a nép, szótlanul tűrjük. Nem kiabál az értelmiségünk immáron kilencedik éve, hogy hé, baj van, itt szétverik az országot, amikor az MTA-t, meg a többit verik szét, akkor meg csodálkozik, hogy van kint az utcán vagy 10 ember. Itt már senkit nem érdekel, mi zajlik, lehet valóban ezt akarja a nagyon nagy többség?

Egyre jobban távolodunk én meg a haza egymástól. Emberileg, értékek tekintetében érzem magam egyre távolabb ettől a rothadástól. Nem tudok azonosulni a hazugságokkal, a lopásokkal, amikhez még tapsolnak is emberek, csak mert legalább a mi kutyánk lopja a pénzt és nem a szomszédé. De hát egy az udvar. Vagy mégsem? Akkor meg ez ugye nem haza, csak egy összehordott szeméttelep. Ahol az épp legnagyobb rakáson pöffeszkedő kiskakas az úr.

Szerintem nem politikai pártok, hanem értékek mentén kellene végre politizálni, beszélgetni. Ezeket az értékeket pedig szem előtt kellene tartani a mindennapi életben is. Nem nevezhetném magamat erkölcsösnek, ha bűnözőknek tapsolnék. Nem lehetne jogom hozzá.

Nem nevezhetném magam emberségesnek, ha egy embertelen hatalmat segítenék hatalomban tartani, akik még a menekült gyerekeket is börtönviszonyok közt éheztetik. Ha az általam jónak tartott elvek és értékeket kidobnám, tényleg hazaárulóvá válnék. Kell hogy legyenek olyanok, akik nem adják fel az emberi értékeket ebben a posványban sem. De most kicsit elfáradtam. Minimum 15 éve mantrázom, hogy gyerekek, baj lesz, és süketek a fülek. Nincs kedvem értelmetlen beszélgetéseket folytatni már, ahol csakis a másiknak lehet igaza, mert képtelen még csak meghallgatni is, amit mondok. Önjelölt semmi emberek játsszák tudás és értékek nélküli hatalmasra duzzadt egójuk közepette a ki ha ők nem játékot, csak mert épp a Fidesz seggében vannak derékig. Itt sajnos jobb nem lesz. Csak a bűz szaga lesz egyre erősebb. És egyre elviselhetetlenebb. De hát tudjuk. Ez itt Magyarország. Itt 30-40 évente így mennek a dolgok. Néha kicsit jobb, aztán meg jön a gödör alja. A baj, hogy többet van ez az ország lent, mint fent. Ja bocs. Nem is volt igazán fent még sohasem. Zsebre vágott kezű suttyók uralkodnak ma, és cinikusan röhögnek bele a nép pofájába, miközben azt mondják: „Nem tetszik? El lehet menni, vagy boldog karácsonyt!”

Csak az ostobák hagyják figyelmen kívül a jól informáltak szavait. Egy hazugságot mantrázhat a tömeg napestig, de az soha nem fakul meg, nem válik igazsággá, ha akár csak egy ember is marad, aki ki meri mondani a valót. Mert a szavaknak erejük van. Hangyák a fülben, amik nem hagyják békén az embert. Késztetést érez a miértek megfejtésére és kíváncsivá teszi, és egy kíváncsi elménél nincs rosszabb, mert mindig kutakodik és mindig kérdez. Miért, hogyan? Persze csak a gondolkodó, értelmes elme.

Czotter József  

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!