Október 27,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A figyelem pogácsája

Pakoltuk a bevásárló kocsiba a csomagolt pogácsákat. Nem egyet, nem kettőt, többet, mert ilyent csak ebben a boltban lehet kapni. Idős asszony nézte csodálkozva és érdeklődve a kosárba röpülő pogácsákat, és végre vette a bátorságot megkérdezni:

– Kedveskéim, mi ez, amiből sokat vásárolnak? Elmondtuk neki, hogy szénhidrát csökkentett, magos, szép nagy pogácsa; puha, finom, és a fagyról kivéve is megőrzi frissességét.

– Nagyon finom lehet, soha nem ettem még ilyent, de biztosan drága. Kilencvenkilenc forint, nyugtattuk meg.

– Akkor megkóstolnám, veszek én is egyet. Mára négyszáz forintom van élelemre. Talán belefér ez is. A kosarában egy doboz tej, két darab paradicsom, egy rejtvényújság sorakozott. Közösen számoltunk, közben mondta:

– Az ebédem megvan, tegnapról maradt lecsó virslivel, majd ma főzök hozzá egy kis rizst. Ha nagybevásárolok mindig veszek virslit, az jó sütve, főzve, pörköltnek is; veszek húsz darab tojást, szeretem, sütve, főzve, pörköltnek is. Még szerencse, hogy nem vagyok húsos, csak a csontos csirkét szeretem szopogatni – nyakat, lábat, szárnyat. Csinálok hozzá jó sok szaftot, kenyérrel isteni. A rejtvény nekem ugyanolyan táplálék, mint a kenyér. Képzeljék, kedveskéim, már háromszor nyertem ajándékot. Nézzék, ezt a pénztárcát is. Sajnos, üresen küldték – mosolygott -, de örülök neki, mert soha nem tudnék ilyen szépet megvenni.

A pogácsát beletette a kosarába, elnézést kért, hogy ennyit locsogott, de egyedül él, jólesik néha beszélgetni. Elköszönt, még sétálgatott a polcok között. Aztán eltűnt a szemünk elől. Már a pénztárnál álltunk, raktuk fel a cuccot a szalagra. A bolt csupa üveg falán át megláttuk az asszonyt.

– Figyelj – böktem meg a lányomat -, a néni talált új traccsoló társat, de nézd csak, mit csinál. Egy fiatalasszonnyal beszélgetett, a nő oldalába belebújva egy kislány. Az üvegfalon át jól látszott az élő pantomim játék. Az anyuka keserves arccal beszélt, rá-rá pillantva kislányára. Alkalmi ismerősünk a kicsi fejét simogatta.  Mígnem, rövid kotorászás után előkerült a szatyorból a pogácsa. Két kézzel kapott érte a gyerek, kínlódtak a celofánnal, az anyja a fogával megszabadította az ennivalót.

Fizettünk, és mire kimentünk a boltból, már csak a celofán darabka kandikált ki a kukából. Arra gondoltam, hogy a pogácsás ismerősnek szerencséje, hogy szereti szopogatni a húscsökkentett csirkenyakat. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!