NEHAZUGGY

A figyelem pogácsája

Tóth Ilona | 2019. Július 23, Kedd | 12:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Pakoltuk a bevásárló kocsiba a csomagolt pogácsákat. Nem egyet, nem kettőt, többet, mert ilyent csak ebben a boltban lehet kapni. Idős asszony nézte csodálkozva és érdeklődve a kosárba röpülő pogácsákat, és végre vette a bátorságot megkérdezni:

– Kedveskéim, mi ez, amiből sokat vásárolnak? Elmondtuk neki, hogy szénhidrát csökkentett, magos, szép nagy pogácsa; puha, finom, és a fagyról kivéve is megőrzi frissességét.

– Nagyon finom lehet, soha nem ettem még ilyent, de biztosan drága. Kilencvenkilenc forint, nyugtattuk meg.

– Akkor megkóstolnám, veszek én is egyet. Mára négyszáz forintom van élelemre. Talán belefér ez is. A kosarában egy doboz tej, két darab paradicsom, egy rejtvényújság sorakozott. Közösen számoltunk, közben mondta:

– Az ebédem megvan, tegnapról maradt lecsó virslivel, majd ma főzök hozzá egy kis rizst. Ha nagybevásárolok mindig veszek virslit, az jó sütve, főzve, pörköltnek is; veszek húsz darab tojást, szeretem, sütve, főzve, pörköltnek is. Még szerencse, hogy nem vagyok húsos, csak a csontos csirkét szeretem szopogatni – nyakat, lábat, szárnyat. Csinálok hozzá jó sok szaftot, kenyérrel isteni. A rejtvény nekem ugyanolyan táplálék, mint a kenyér. Képzeljék, kedveskéim, már háromszor nyertem ajándékot. Nézzék, ezt a pénztárcát is. Sajnos, üresen küldték – mosolygott -, de örülök neki, mert soha nem tudnék ilyen szépet megvenni.

A pogácsát beletette a kosarába, elnézést kért, hogy ennyit locsogott, de egyedül él, jólesik néha beszélgetni. Elköszönt, még sétálgatott a polcok között. Aztán eltűnt a szemünk elől. Már a pénztárnál álltunk, raktuk fel a cuccot a szalagra. A bolt csupa üveg falán át megláttuk az asszonyt.

– Figyelj – böktem meg a lányomat -, a néni talált új traccsoló társat, de nézd csak, mit csinál. Egy fiatalasszonnyal beszélgetett, a nő oldalába belebújva egy kislány. Az üvegfalon át jól látszott az élő pantomim játék. Az anyuka keserves arccal beszélt, rá-rá pillantva kislányára. Alkalmi ismerősünk a kicsi fejét simogatta. Mígnem, rövid kotorászás után előkerült a szatyorból a pogácsa. Két kézzel kapott érte a gyerek, kínlódtak a celofánnal, az anyja a fogával megszabadította az ennivalót.

Fizettünk, és mire kimentünk a boltból, már csak a celofán darabka kandikált ki a kukából. Arra gondoltam, hogy a pogácsás ismerősnek szerencséje, hogy szereti szopogatni a húscsökkentett csirkenyakat.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!