NEHAZUGGY

Hároméves kortól parancsra készítenek fel bennünket a sötét jövőre

Mikes Mirtill | 2019. Július 19, Péntek | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,629,337 forint, még hiányzik 370,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Papírmagyar

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Jaj de jó kendnek, hogy ott van, mert nincs itt, és ez már önmagában kedvezmény innen nézve. Több szempontból is. Piacgazdaságilag például velünk, itthoniakkal ellentétben külmagyarként esélye van néhány milliárd belmagyar adóforint és uniós lóvé eldőzsölésére, ha a gusztusa engedi az elvárt nyelvhasználatot. A világ már úgyis tele van Szíj- és bérszavazómagyargyártó termékkel, legalább a kend esetében jó helyre megy a pénzünk.

Persze nekem momentán nem kedvez a kend távolléte, mert a tisztázatlan kérdések halmazában tévelygek. A házi bölcseket szabadságoltam, zúdul rám a sok okosság, és amikor összepászítanám kendnek való jelentéssé, akkor meg butasággá kerekedik. És még igazán a NER ránk se vetette a NAT-tal a Takarót. Már most elkelne a kend bölcsessége itt, hogy a lényeget vehesse kézhez ott. És mi lesz még majd, ha a kormányzati kommunikáció hitelességét nyomatékosító német tankokat is leszállítják, és a T-Systems chipet ültet a gondolkodó, pláne másként gondolkodó alattvalókba?

Ihol, ni, egy egyszerű, mindennapos példa. A marxizmus-leninizmus kebelének ingyen tején kigömbölyödött, munkás-parasztszármazású magyar értelmiség a kontár módon elvégzett öncsonkító mellműtét után, most a tízparancsolattal fogyókúráztatja az éber kómába szedált mellmentes donor őseit, és kijelenti, hogy nem is úgy volt, ahogy volt.

Az őseik valójában felszíni búvárok voltak. A proletárdiktatúra idején felmerültek az uralkodó osztályba, de egyébként elnyomott csendőrök, ludovikás katonatisztek, uradalmi intézők, kulákok, levente- és cserkész führerek voltak. Csak papíron lettek prolik, ifjúkommunisták, vagy ha nyíltan nem vállalták fel a kommunista eszmét, akkor besúgók. Esetleg Vörös Zászló Érdemrendes könyvtárigazgatók, ha büdös volt a kétkezi munka. Mert nem volt nagy kunszt kinyalni egy íróasztalt, főleg mikor már „aki nincs ellenünk, az velünk van” állapot lett. És az a Gyuri bácsi is nyomta nekik a zsét (hogy „okosba” tudják majd kiszolgálni a mostani újgyarmatosítókat), akit most hálából agyon cikiznek, amiért a rabszolgahajcsár posztra cuppantotta őket a prűd és celebmentes KISZ kongresszusról, ahol még kedélyjavító se volt.

Na, most mondja meg, hogy mi a bánatot kezdjek én ezzel a katyvasszal? Egyelőre ott tartok, hogy a helyi parírozási szakértő, a Peti bácsi javaslatával sunnyogok, aki önvédelmi kiképzésbe részesített engem: „Csukd be a szemed/szád/füled – ha nincs mit elvenni tőled, máris szerencséd van – és akkor nem mar beléd a hatalom, mert itt az uraság úgy működik, hogy nekem az kell! Mi az?”

Jól van. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Ezzel se. A magam esze után úgy okumulálom, hogy vagyunk mi a valóságban, akik nem vagyunk. És van a papírmagyarság, ami a valóságban nincs, de írják/mondják: mimagyarok, és ettől úgy tesznek, mintha lenne.

Biztos nem érti kend a nyöszörgésem. Várjon csak! Megmagyarázom. A minta kormányzóúr őfőméltósága tiszti különítményesei jóravaló keresztény magyar emberek voltak ugye 1919/20-ban? Így utólag. Papíron. Rittyentgetik is nekik a drága emlékműveket rakásra, mert ők most papíron jóravalók, keresztények, és sőt pláne magyarok lettek talpig. A Peti bácsi meg azt mondja, hogy virtigli labanc neve volt majdcsak mindnek még a magyarosítás után is, és bizony kiszúrták a katolikus pap szemét, ha azt látta, amit a szegények, és úgy voltak az antant zsebében Nemzeti Hadsereg, mint amilyen nemzeti most a Dohánybolt a multinál.

Most már remélem, belátja kend, hogy nagyon tipródok én. Nem a megértéssel, mert azzal én nem próbálkozom. Hanem, hogy hiteles tájékoztatást adjak kendnek, mint ha szkennelve, PDF- ben nyomatnám az itteni állapotokat.

Azt mondja a kolostorlakó, hogy ebben az országban nincs éhező gyerek. Nem tudom, hogy melyik ország fölött volt a repülőgépe mikor letekintett és ezt látta a méltósága magasából, de a tények lakkozásában fáradhatatlan, folyamatosan és sokoldalúan hazudozó hivatalai indirekten elismerik, hogy a magyar népesség megközelítőleg 40%-a a szegénységi küszöb környékén vegetál. Ráadásul az össznépesség 10-12%- a mélyszegénységben. 22% -kal csökkent a felsőoktatásban tanulók száma 9 év alatt. Európában Magyarországon halnak meg legtöbben rákban. És amíg 1989-ben 108,4 millió, addig 2017-ben 26,2 millió példány könyv talált gazdára. Ha az utóbbiból levonjuk a Madách színház hajdani MSZMP titkárának „bűnbánó köteteit”, amit az Alaptörvény nevű műalkotással egyetemben a még megmaradt könyvtárakkal megvetettek, akkor nem sok bennszülött rongálta a szemét olvasással a körbálamászó vő által biztosított fényárban.

És nem azért, hogy nyafogjak. Meg a személyes dolgaimmal előhozakodjak. Meg kend sajnáljon engemet. Bár jól esne, ha legalább kend. Nem is a sajnálat, mert azzal nem sokra megyünk. A tata megmondta: „Minden gyerek sajátos nevelési igényű!” Én annyival vagyok más, hogy nekem papírom is van róla. A mostani törvénymódosítással oda lett a papír és egységes kincstári elsötétítésre ítélt papírmagyar lettem! Hároméves kortól parancsra készítenek fel bennünket a sötét jövőre. Gondolom én. Mert sötétben megyünk el otthonról és sötétben jövünk haza a templomból/iskolából. A Takaró is elsötétít napközben, és mivel állítólag az iskola az életre készít fel, ezért a magam eszével úgy gondolom, hogy mire én felnövök, akkor itt már teljes lesz a sötétség. De a gondos idomításnak hála a Lölö bácsi kukoricáját képesek leszünk éjjellátó készülék nélkül címerezni és neki 15 milliónál is több kukoricaszem terem, mi pedig nem éhezünk, mert kapjuk a Magyarok Kenyerét kolduláskor.

Nem tudom, jól gondolom-e, de azt tudom, hogy kend puttonyában a felvilágosodás eszméivel piszkosul megszívná, ha hazajönne! Maradjon!

Bütyökfalva, 2019. július 18.

Mirtill

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!