Október 1,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az unoka

Húszéves. Nagyszülei szemefénye. Az egyetlen unokájuk. Szokott kedveskedni az öregeknek, de azon a napon valami rendkívüli történhetett vele. Mert eléjük állt, és sorolta: – Ti tényleg azt hiszitek, hogy megint a hárommillió koldus országa lettünk? Egy frászt, mi a minimum hárommillió milliomos országa vagyunk. Köztük ti is, nagyikám.

Csodálkozva hallgatták a nagyszülők a gyereket, legyintettek, máskor is beszélt már hülyeségeket a fiatal. Folytatta a fiú: – A kétszobás téglaházi lakás legalább tízmilla, kinyögtétek érte a kisebb-nagyobb összegeket. Egy kis nélkülözéssel. Valamit valamiért. Észre sem vettétek, hogy egyik napról a másikra milliomosok lettetek. A Zsiguli után, papikám, Suzukit vezetsz. Ha eladnátok, az is legalább egymillió. De jó ez az autó, ez is pontosan odavisz, ahová akarjátok: szombatonként Klárika néniékhez. És akkor mi van, ha nem Merci.

A nagypapa közbeszólt: – Mi van az autókkal, mi bajod van? Nem tudta mondani tovább, mert a szavak irányítását megint átvette az unoka. – Hát istenem, megkorosodtatok mind a ketten. Van bútorotok is, jól van nem az Ikeából, de például a komód kimondottan szép, és az ágyatok is kényelmes. Nem kell luxus garnitúra. A déditől örökölt arany ékszerdobozka és óra? Tényleg, megvan még? Nagy értékek azok is. A kettőtök nyugdíja is van évente cirka két és félmillió. Jól megy nektek, láthatjátok. Mégsem egy hordóban laktok, mint Diogenész tette. Jobban álltok, mint akinek sem sörös, sem boroshordóra nem futja. Abban ugyan meg nem húzhatja magát az ember. Milliomosok vagytok. Ti igen, de velem mi lesz?

Nagyika és papi soha nem látta ilyen szomorúnak, kedvetlennek a fiút, kicsit meg is ijedtek, mi történhetett vele. Nagyika megfogta unokája kezét: – Kisfiam, érettségiztél, kicsi korod óta állatgondozó akartál lenni, szereted; a telepen is szeretnek téged. Ne légy türelmetlen, mi évtizedek alatt szépen lassan alakítottuk ki az életünket. Nagyapád éjjel-nappal dolgozott, én pedig az édesanyádat segítettem, abból a varró pénzből, amit itthon tudtam keresni. Azért, hogy tisztességesen fel tudjon nevelni, amikor az apád eltűnt. Dolgozz kisfiam, meglátod, boldog leszel.

Az unoka éppen válaszolt volna, hogy nem is az állatokkal van a baj, hanem a hajnali és éjszakai álmos bóklászásokkal, mert az állatok nem tudnak várni, azoknak enni, inni kell adni, tisztán tartani őket. Várni csak neki lehet, amikor minden hónapban elé áll a főnök a borítékkal, és abban annyi tízezres sincs, mint amennyi négylábút ő naponta ellát. Csupán töredéke. Mindig csak ígéret van, ha jobban megy, akkor neki is többet fizet. Húszévesen olyan lett, mint az aszott szilva, reménytelen jövővel. Ezt is gondolta, amikor elé állt a nagyapja egy lakattal lezárt ládikóval:

– Nézd kisfiam, ebben a dobozban van a te jövőd, a mi múltunkból. Minden a tiéd lesz egyszer, akkor biztosan te is lehetsz milliomos. A mi örökségünkből milliomos, csak várd ki türelmesen.

Az unoka vörös lett, mint a paprika, szégyenében belebújt volna a komód fiókjába. Zavarában még a kedvenc lekváros buktát sem fogadta el. Elbúcsúzott a nagyszüleitől, és az ajtót becsukva arra gondolt, hogy a világ legtrógerebb embere lenne, ha papi és mami halálát várná a dobozkába rejtett jövőjéért. És amiért meglátogatta ezen a napon imádott nagyszüleit, nem merte megmondani nekik: egy hónap múlva Dél-Franciaországba költözik. Egy állatfarmon dolgozik majd.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!