NEHAZUGGY

Sámánok és keresztény papok járják a csűrdöngölőt közösen a jelen és a jövő megásott sírja mellett

Forgács Erzsébet | 2019. Július 16, Kedd | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagyszerű dolog az, amikor az ember nyugodtan foglalkozhat a hobbijával. Sokan sokféle szórakozást találnak maguknak. Van, aki bélyeget gyűjt, más söröskupakot, gyufásdobozt, plüssöket, szalvétát, borokat, fogpiszkálót, ezernyi dolog ragadja meg az emberek fantáziáját. Vannak, akik nem gyűjtögetnek, hanem például barkácsolnak, festenek, hímeznek, tehát ők maguk hoznak létre valamit. A hobbi többnyire jó dolog és van egy közös jellemzője. Az emberek a szabadidejükben, saját pénzből, saját erőből és olykor a saját magánéletüket vagy kapcsolataikat kockáztatva, esetenként feláldozva élnek a szenvedélyüknek.

Akkor van nagy baj, amikor a hobbi túlterjeszkedik a magánélet keretein. Az pedig egyenesen tragédia, amikor egy egész ország azon kapja magát, hogy néhány megszállott hobbista rögeszméinek fogságába esett. Magyarországon pontosan ez történik. A miniszterek elnökének hobbija a foci. Meggyőződése, hogy az ember élete a fociról szól, a politika valójában sport, az országot úgy kell irányítani, mint egy csapatot. Egy véget nem érő meccsben él, van az ellenfél és a sajátjai, a feladat pedig a győzelem. Bármi áron. Miután már ott tart a dolog, hogy ebben a giga-meccsben a szabályokat is ő írja -visszamenőleg, utólag vagy éppen menet közben is – egészen félelmetes irányba haladunk.

Egy megrögzött hobbistát egyvalaki ért meg igazán: egy másik megrögzött hobbista. Ezért nem meglepő, hogy sorra bukkannak fel olyan figurák a politikában, a kormány körül, akik rögeszmésen hisznek valamiben és végre kiteljesedhetnek a megszállotságukban. Közpénzből. Magukkal rángatva egy egész országot. Emlékezzünk csak Kerényi Imrére, aki állítólag tehetséges rendező volt valamikor, de mégsem ezzel írta be magát a köztudatba, hanem az alaptörvény asztalával, az összelopkodott irodalmi művek nemzeti kiadásaival, a borzalmas festmények legyártatásával és halála előtt már egy elittábort tervezgetett a politikusok gyerekinek.

Fekete György belsőépítész, aki nem igazán lógott ki a középszerű átlagból a tehetségével, mígnem felfigyelt rá Orbán Viktor. Akkor kapott saját művészeti akadémiát, rendezhetett saját magának ünnepi kiállítást, költhette a közpénzt nyakló nélkül és végre sikeres, befolyásos szerepet alakíthatott. Az fel sem merült benne, hogy miért volt szükség 77 évre ahhoz, hogy felfedezzék a zsenialitását.

Matolcsy György bizonyára pénzügyi zseninek álmodta magát már egészen kisfiúként is, végre megkapta a lehetőséget, hogy kiteljesedhessen. Miután nem csak a pénzhez, hanem a művészetekhez is nagyon ért, született mecénás (amennyiben nem a saját pénzéből kell ezt művelnie), nagy előszeretettel vásárolgat festményeket, szőnyegeket, hangszereket.

Kásler Miklós is majdnem hetven évet várt arra, hogy kirobbanhasson a tehetségével, de megérte, végre szabadon hirdetheti az eszméit a tízparancsolatról, ősmagyarságról, vallásról és lényegében bármiről. A hobbitörténész végre a felszínre törhetett. Már említettem, hogy egy megrögzött hobbistát egy másik megrögzött hobbista ért meg igazán. Most be is bizonyítom ezt a gondolatomat:

…mindig nagy érdeklődést tanúsított a magyar nemzeti történelmi, történelemfilozófiai sorskérdések iránt, és számos szakértővel folytatott e témákban mélyreható beszélgetéseket. Az a véleménye alakult ki, hogy „a mai ember utat tévesztett, elveszítette értékeit. Majdnem azt lehet mondani, hogy morális interregnum alakult ki, amikor a régi klasszikus, az évszázadok által megszűrt értékek egy részét az emberiség elvesztette, és keresi a megoldáshoz vezető utakat.”

Ebből a felismerésből kiindulva az M1 televízióban a hasonlóan gondolkodó vendégeivel (írókkal, tudósokkal, filozófusokkal) együttműködve beszélgetős sorozatműsort készített a nemzeti sorskérdésekről Nemzeti nagyvizit címmel. A tévésorozat anyagát 2014-től kezdve a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány (PADA) 39 millió forintos támogatásával a Kairosz Könyvkiadó 6 kötetes könyvsorozatban jelentette meg. (Wikipedia)

Most pedig lett nekünk egy Berner Zsoltunk, aki a Természettudományi Múzeum főgazgatói tisztét tölti be hamarosan. A hvg.hu megszerezte a győztes pályázat anyagát. Meglehetősen ijesztő írás. A Múzeum szétdarabolása és különböző városokba telepítése mellett ott az a pont, ami feltétlenül szükséges Orbán Viktor jóindulatának elnyeréséhez:

a magyar történelem természettudományos (antropológiai és genetikai) tényeken alapuló megismerésére – például annak vizsgálatára, hogy kimutatható-e a hunok, a honfoglaló magyarok és az Árpád-ház között genetikai kapcsolat – fokozódó igény figyelhető meg a társadalomban.

A foci mellett ez az, ami a kormányfő érdeklődésébe be tudta verekedni magát. A dicső múlt felkutatása, szükség esetén átírása vagy legyártása. Nem hiszem, hogy ez összemérhető lenne a sport iránti rajongással, inkább egy tanulási folyamat eredménye. Az igazán sérült lelkű diktátorok előszeretettel próbálták bebizonyítani, hogy az ő népük különb, jobb, többre hivatott és éppen ezért minden más nép felett áll. Valami ilyesmi folyik most itt is. Az ősmagyarkodás, az egészen extrém szintet elérő nemzetieskedés nagyon kifizetődik a jelenlegi rezsim alatt.

Itt tartunk tehát most, 2019 közepén. Van pénz kutatni a genetikai kapcsolatot Attila és a magyarok között, van törzsi gyűlés közpénzből, sámánok és keresztény papok járják a csűrdöngölőt közösen a jelen és a jövő megásott sírja mellett. Aki nem ropja velük, az kiirtandó ellenség, aki beáll ebbe a förtelmes haláltáncba, az jó hazafi és ha elég magasra tud kapaszkodni, kap pénzt, paripát, fegyvert a hátrafelé nyilazáshoz. Aki mindezt kívülről nézi, valószínűleg elborzad és nem érti, hogy jutott ide ez az ország. Az a baj, hogy én belülről szenvedem meg és én is elborzadok, én sem értem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!