Szombat délután beültünk ebédelni Fónyodon egy házias étterembe a feleségemmel, mindig ide járunk, ismernek, mi is ismerjük őket. Ide jár minden törzslakos a környékről, nagyjából tudjuk, ki kicsoda. Sok német vendég is van, akik itt vettek nyaralót. Egy idősebb, 60-70 éves éveiben járó asztaltársaság (szüleim korosztálya, szerintem) ült közvetlenül melletünk. Három pár, jól szituáltak, jól öltözöttek, amolyan jómódú nyugdíjasoknak mondanám őket. Értelmiségieknek. Az idősebb urakon látszott, hogy korukhoz képest jó egészségi és mentális állapotnak örvendenek, viszonylag választékos beszéddel kommunikáltak egymással.
Ilyenkor a párommal mindig eljátszunk azzal a gondolattal, vajon kik lehettek a múltban, milyen munkájuk, beosztásuk volt, esetleg melyik állami intézménynek vagy vállalatnak lehettek a dolgozói? A feleségeken márkás ruhák, csinos, ápolt külső, az urakon vékony, aranykeretes szemüveg, elegáns, nyakra felkötött teniszpulóver. Egy szó mint száz, az átlaghoz képest jól mutattak.
Ilyenkor eszembe jut, hogy Európában egy ilyen látvány természetes, nem pedig feltűnő. A feleségem ismer, mert amikor látja rajtam, hogy elkalandozok, egyből tudja, mi jár a fejemben, és oda súgja: tuti, hogy fideszesek. Felocsúdván merengésemből egyből azt válaszolom, dehogyis, ezek szerintem értelmiségiek. Egy felkapaszkodott fideszest messziről felismerek. Ám magabiztosságom nem tartott sokáig. Az ember akarva, akaratlanul áthall ilyen helyzetekben szófoszlányokat a másik asztaltól, bármennyire is zsivalyos egy étterem. Bár a háttérben egy tévéből éppen a Forma-1 közvetítés zaja hallatszott, lehet ezért, vagy alapból is hangosabban beszélgettek, de szinte mindent hallottam és értettem abból, amit ebéd közben beszéltek. Ha nem is szóról szóra, de megpróbálom felidézni a mondandójuk részleteit:
Idős úr 1: Rengeteg a barack idén, sokat elrakunk, imádjuk, visznek a gyerekek is. Csak leszedni nem szeretem. Kár, hogy nincsenek néger rabszolgák itt is mint Nyugaton voltak. Vissza kéne állítani (a többiek harsányan nevetnek).
Idős úr 2: Majd a migránsokból vásárolunk, úgy is annyi van belőlük, majd biztos egy idő után eladják ezeket, úgysem jók semmire, olyanok mint az állatok (jaja – komoly dünnyögés kíséri a szavait).
Idős úr 1: Cigány nem kéne, az csak ellopná a felét annak, amit leszedett. Meg utána jól meg kéne mosni (a többiek hahotáznak).
Idős úr 2: Néztem az időjárásjelentést a Hír TV-n, az ATV-n és az M1-en. Szerintetek melyiken mondták be az igazit? Persze, hogy az M1-en, a többi libsi még ebben is hazudik. És mit szóltok ehhez a tehetségtelen Kálmán Olgához? Ez akart polgármesternek indulni, mikor mindenhonnan elzavarták? Ez az alja nő? Volt már ez minden, most polgármester akart lenni. Felháborító!
Idős úr 3: Miért? A Dobrev mit keres ott Brüsszelben? Apró Antal unokája. Szerintetek? Megy a Sorossal a kokettálás, kérlek alázattal, Gyurcsányné… Mit akar ez a szemkilővető komcsi?
Idős hölgy 1: Bizony, na mindegy, valahogy pedig le kell szedni a barackot, nagyon jó receptem van!
Idős úr 1: Rettenetes az út a Balatonig, az M7 katasztrófa, ezért pénzt kérnek el? A németeknél ingyenes az autópálya. Belgiumban is. Felháborító! Ezt is Gyurcsánybajnaiék lopták el, na mindegy. De legalább elvették a segélyt! Nagyon helyes!
Idős hölgy 2: Igen, mert azt csak elitták, meg elgépezték.
Idős úr 2: Már nincsenek gépek a kocsmákban!
Idős hölgy 2: Mindegy, akkor is csak elszórják, utána lopnak, csalnak. Így legalább megdolgoznak érte. Ja, a cigányok nem, azok csak lopnak és jogsi nélkül vezetnek! Undorító! Ne segélyt adjanak hanem emeljék a nyugdíjat! (Ha-ha-ha)
Idős úr 1: Majd emelik, mindig emelték a Viktorék! Csak a Gyurcsány vette el, és odaadta segélynek.
Idős úr 2: Miért kell ennyit várni a kiszolgálásra?
Pincér: Mert nincs munkaerő, és hárman dolgozunk 8 ember helyett.
Idős úr 1: Bezzeg régen minden jobb volt!
Pincér: Itt is van az ebéd, libamájat kinek szabad? Fogas egyben az úrnak? A hölgyeknek valami desszertet?
Azt hiszem, ezen a ponton kértük ki a számlánkat, és villámgyorsan távoztunk az étteremből.
Jó étvágyat, Magyarország!
Vogronics András
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.