NEHAZUGGY

Jöjjön el a mi országunk, sok millió Kristófé

Tóth Ilona | 2019. Július 15, Hétfő | 10:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy magyar fiú és egy szudáni fiatal történetét szeretném beszippantani, és eltenni. Rasovszky Kristóf az úszó világbajnokságon megnyerte a nyílt vízi úszás öt kilométeres számát. Mohamed Ibrahim szudáni úszó a 61. helyen végzett. Soha nem látták addig egymást. Ez a fiú saját költségén egész éjszaka utazott, hogy Dél-Koreában rajtkőre állhasson. Úszott. Utolsó lett.

A sztoriját felfedező brazil újságíró a sajtótájékoztató után odalépett a magyar Rasovszky Kristófhoz, hogy esetleg nem szólna-e két jó szót az afrikai sráchoz. Le a kalappal az újságíró előtt, aki a rideg számok, eredmény hajhászás után-helyett felfedezte a titkot. „Persze” – válaszolta Kristóf, majd megkeresték Ibrahimot, és két jó szó helyett a magyar világbajnok azzal indított, hogy a szudáni nyakába akasztotta az aranyérmét. „Emlékszel, mit mondtak az eligazításon? Aki itt elindul, és aki teljesíti a távot, az mind bajnok, helyezéstől függetlenül. Te is bajnok vagy!” – mondta neki. Ibrahim szóhoz sem jutott a döbbenettől, de elkönyvelhette magában: mindent megért, hogy itt lehessen, és ezt átélhesse. Kristóf nem csupán fantasztikus úszó, hanem fantasztikus (sport)ember.

Azt nem tudom, Ibrahim milyen vallású, de országában a lakosság döntő többsége szunnita muszlim, a csekély maradék keresztény. Ha ez a fiú menekültként érkezik Magyarországra, Orbánék olyan gyorsan kisöprik a nyugati határon, hogy gondolkodni sem lenne ideje. Ibrahim akár tíz deka pogácsa és egy üveg ásványvíz nélkül, kialvatlanul, fáradtan, és nem sokat értve hagyná el az országot. Úgy gyűlölnék a szerencsétlent, mint aki háromszor mártotta döbrögis nagyságú gyomrukba a kést. Mert minálunk a hatalom felfuvalkodott hólyagjai viszolyognak más kultúrájú, más vallású, más bőrszínű emberektől. Nem a lazactól, hanem tőlük van okádhatnékjuk. Nekünk pedig attól, hogy ilyen galád vezetésű országban kell élnünk. Ez a Magyarország nem a miénk.

Olyan országban szeretnék élni, ahol Kristófok az erkölcs és a tisztesség urai. Olyan országban, amelyikben a kisfiú mindennap plusz tízórait csomagoltat édesanyjával, mert viszi a mellette ülő, szegénységben élő roma kislánynak. Olyan országban, amelyikben a szomszédom minden hétvégén főz az utcabéli magányos nőnek. Olyan országban, amelyikben baráti társaságok hordják fagyos hajnalban a tüzelőt a hidegtől remegő öregembernek. Olyan országban, amelyikben nem csonkolják tovább az életét a megcsonkolt lábú, kezű embereknek. Olyan országban, amelyikben a kisbabáknak az első zenei élménye nem az ablakuk alatt dübörgő bakancsok hangja. Olyanban, ahol nem elvárás feljelenteni a diákoknak a tanáraikat. Olyanban, amelyikben a kolléganőmnek sem kell beledögleni a munkanélküliségbe. Olyanban, amelyikben nem Istent, hanem magunkat, az embert szabad szabadon szeretni. …és nem a tolvajok birodalmában.

Van ilyen, ahol a Kristófok ösztönösen, spontánul jók. Akik anyatejen nőttek érzelemgazdag emberekké, és azóta sem mások izzadságával létrehozott bankókban mérik a tudást, tehetséget. Nem olyan országban szeretnék élni, ahol előre tervezetten zabálják a pacalt és a luxust a mi pénzünkből az emberségükből kifordult szar alakok. Meg olyanban sem, ahol parancsra vetkőztetnek ki a személyiségükből kisiskolásokat, beteg, kiszolgáltatott anyákat, apákat; bárkit, aki nem a köpködő, buggyos gatyát viselő imádója. Meg olyanban sem, amelyikben felkapaszkodott sima agyúak cipelik a jobbjukon az aranyba mártott asszonyaikat, rokonaikat. Olyanban sem, amelyikben húgyeszűek vigyorognak, amikor egymásra díszdoktori, díszpolgári jelmezt húznak, és ezért akár a keleti diktatúrákba is elröpülnek. Nyalni. Olyanban sem, amelyikben fideszes kötőszóvá lett a gyűlölj; a hisztériakeltés és a rühes ellenzék. Olyanban sem, amelyikben az európai szellemiséget, jobb létet kidobva, emberbábokat akarnak igájuk alá nyomni. Olyan országban sem jó élni-halni, amelyikben a feudalista nagyurak és nagyúrnők csillogó gyöngyök helyett fekete kődarabokat akasztanak a nyakadba: ezt viseld, ez a tiéd!

Szudán nemzeti mottója: Al-Nasr Lana, azaz Miénk a győzelem. Az úszó világbajnokságon kettős győzelem született. Kristófé és Ibrahimé. Meg a miénk. Emberségből vágták pofán a magyar álkeresztény nyavalyásokat. Azt szeretném: jöjjön el a mi országunk, a milliónyi Kristófé.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!