Szeptember 27,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Jöjjön el a mi országunk, sok millió Kristófé

Egy magyar fiú és egy szudáni fiatal történetét szeretném beszippantani, és eltenni. Rasovszky Kristóf az úszó világbajnokságon megnyerte a nyílt vízi úszás öt kilométeres számát. Mohamed Ibrahim szudáni úszó a 61. helyen végzett. Soha nem látták addig egymást. Ez a fiú saját költségén egész éjszaka utazott, hogy Dél-Koreában rajtkőre állhasson. Úszott. Utolsó lett.

A sztoriját felfedező brazil újságíró a sajtótájékoztató után odalépett a magyar Rasovszky Kristófhoz, hogy esetleg nem szólna-e két jó szót az afrikai sráchoz. Le a kalappal az újságíró előtt, aki a rideg számok, eredmény hajhászás után-helyett felfedezte a titkot. „Persze” – válaszolta Kristóf, majd megkeresték Ibrahimot, és két jó szó helyett a magyar világbajnok azzal indított, hogy a szudáni nyakába akasztotta az aranyérmét. “Emlékszel, mit mondtak az eligazításon? Aki itt elindul, és aki teljesíti a távot, az mind bajnok, helyezéstől függetlenül. Te is bajnok vagy!” – mondta neki. Ibrahim szóhoz sem jutott a döbbenettől, de elkönyvelhette magában: mindent megért, hogy itt lehessen, és ezt átélhesse. Kristóf nem csupán fantasztikus úszó, hanem fantasztikus (sport)ember.

Azt nem tudom, Ibrahim milyen vallású, de országában a lakosság döntő többsége szunnita muszlim, a csekély maradék keresztény. Ha ez a fiú menekültként érkezik Magyarországra, Orbánék olyan gyorsan kisöprik a nyugati határon, hogy gondolkodni sem lenne ideje. Ibrahim akár tíz deka pogácsa és egy üveg ásványvíz nélkül, kialvatlanul, fáradtan, és nem sokat értve hagyná el az országot. Úgy gyűlölnék a szerencsétlent, mint aki háromszor mártotta döbrögis nagyságú gyomrukba a kést. Mert minálunk a hatalom felfuvalkodott hólyagjai viszolyognak más kultúrájú, más vallású, más bőrszínű emberektől. Nem a lazactól, hanem tőlük van okádhatnékjuk. Nekünk pedig attól, hogy ilyen galád vezetésű országban kell élnünk. Ez a Magyarország nem a miénk.

Olyan országban szeretnék élni, ahol Kristófok az erkölcs és a tisztesség urai. Olyan országban, amelyikben a kisfiú mindennap plusz tízórait csomagoltat édesanyjával, mert viszi a mellette ülő, szegénységben élő roma kislánynak. Olyan országban, amelyikben a szomszédom minden hétvégén főz az utcabéli magányos nőnek. Olyan országban, amelyikben baráti társaságok hordják fagyos hajnalban a tüzelőt a hidegtől remegő öregembernek. Olyan országban, amelyikben nem csonkolják tovább az életét a megcsonkolt lábú, kezű embereknek. Olyan országban, amelyikben a kisbabáknak az első zenei élménye nem az ablakuk alatt dübörgő bakancsok hangja. Olyanban, ahol nem elvárás feljelenteni a diákoknak a tanáraikat. Olyanban, amelyikben a kolléganőmnek sem kell beledögleni a munkanélküliségbe. Olyanban, amelyikben nem Istent, hanem magunkat, az embert szabad szabadon szeretni. …és nem a tolvajok birodalmában.

Van ilyen, ahol a Kristófok ösztönösen, spontánul jók. Akik anyatejen nőttek érzelemgazdag emberekké, és azóta sem mások izzadságával létrehozott bankókban mérik a tudást, tehetséget. Nem olyan országban szeretnék élni, ahol előre tervezetten zabálják a pacalt és a luxust a mi pénzünkből az emberségükből kifordult szar alakok. Meg olyanban sem, ahol parancsra vetkőztetnek ki a személyiségükből kisiskolásokat, beteg, kiszolgáltatott anyákat, apákat; bárkit, aki nem a köpködő, buggyos gatyát viselő imádója. Meg olyanban sem, amelyikben felkapaszkodott sima agyúak cipelik a jobbjukon az aranyba mártott asszonyaikat, rokonaikat. Olyanban sem, amelyikben húgyeszűek vigyorognak, amikor egymásra díszdoktori, díszpolgári jelmezt húznak, és ezért akár a keleti diktatúrákba is elröpülnek. Nyalni. Olyanban sem, amelyikben fideszes kötőszóvá lett a gyűlölj; a hisztériakeltés és a rühes ellenzék. Olyanban sem, amelyikben az európai szellemiséget, jobb létet kidobva, emberbábokat akarnak igájuk alá nyomni. Olyan országban sem jó élni-halni, amelyikben a feudalista nagyurak és nagyúrnők csillogó gyöngyök helyett fekete kődarabokat akasztanak a nyakadba: ezt viseld, ez a tiéd!

Szudán nemzeti mottója: Al-Nasr Lana, azaz Miénk a győzelem. Az úszó világbajnokságon kettős győzelem született. Kristófé és Ibrahimé. Meg a miénk. Emberségből vágták pofán a magyar álkeresztény nyavalyásokat. Azt szeretném: jöjjön el a mi országunk, a milliónyi Kristófé.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!