Július 22,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ne hagyjuk, hogy Orbán nevessen a végén!

Ma a magyar nép többsége pont olyan lelkesen asszisztálna a holokauszthoz mint 70 évvel ezelőtt. Pont ezért sikeres Orbán hazugság- és gyűlöletpolitikája. Mert a többségi magyar társadalomban ott szunnyadt a gyűlölet mindig is. Ezért sikertelen például az ellenzék bármilyen lépése ezzel kapcsolatban. Még a baloldali érzelmű szavazótáborban is többségében ott van. Az irigység a szomszéd iránt, vagy az idegen betelepülése akár csak egy faluba, a bizalmatlanság a feltámadó gyűlölet a mai napig ott van a magyar társadalom nagyon nagy részében. Kiirthatatlan, mert sem a család sem a magyar oktatás nem tesz semmit ellene. Az iskolában a kisgyerek elég hamar megtanulja, hogy vannak kivételezettek mert a kivételezettek anyukája puncsol a tanárnak, hogy kompenzálja gyereke tudáshiányát. Ezért aztán a kivételezett kap ötöst vagy piros pontot, a tanulásban kitűnő meg négyest és valami mondvacsinált okból fekete pontot. A társadalom többségében nem szolidaritásra összetartásra a másik elfogadására, tiszteletben tartására nevelik a gyereket, hanem az egyéni ego-t erősítik. Korán megtanulja, hogy nem a tudás számít hanem a kit ismerünk és hogyan tudunk a másik kárára ügyeskedni, hogyan tudunk a másik fölé nőni, és nagyobbnak látszani.

Rossz nézni ezt az egyre romló és elbutuló magyar diliházat. De a többség legyint, nincs itt semmi látnivaló, nincs itt semmi baj kérem. Azt hogy Magyarország gazdaságilag, erkölcsileg, meg mindenhogy dübörög a gödör alján a pocsolyában, a kutyát se érdekli. Megy a harc ezerrel, a besározunk, lejáratunk, karaktergyilkolunk minden téren. A kutyát se érdekli hogy a Fidesz ellopja az országot, hogy több százezer normális ember menekül az országból, hogy lassan a templomi hozsanna lesz az uzsonna, hogy a tartós gazdasági növekedést hírből se ismerjük, hogy a nagy össznépi játékban lassan mindenki elfelejt ember lenni. Mosolyoghatnék is, mint a Fidesz hívek, ha egy kicsit még nem éreznék belül valami magyar vagyok érzést, ha nem fájna belül, hogy éveken keresztül én is hozzátettem az ország Európába meneteléséhez valamicskét. Pont 1/10milliomod részt. Hogy felneveltem 2 normális, erkölcseiben tiszta adófizetőt, akiknek most szívből tanácsolom, hogy meneküljenek vagy legalábbis kezdjék el tervezni a jövő menekülőútját. Az alaptörvény kimondja, hogy Magyarország keresztény ország, melyben mára jó, ha egymillió keresztény van. És ebből talán pár tízezer, aki tudja is, miről szól a Biblia. Keresztény erkölcstanra akarnak nevelni gyerekeket olyanok, akik hírből sem tudják, mi az. Senkit sem érdekel már a jövő, csak a mát túléljük gondolat van. Ki foglalkozik már a jövő tervezésével, hisz már csak a túlélésre koncentrál. Ha fejben nincs jövőkép, akkor – kiábrándítalak, kedves olvasó – már jelened sincs, csak vegetáló elméd, amely normális gondolkodásra képtelen. Ezért van az, hogy egy rezsicsökkentésnek nevezett hazugságot, ami a jövőt éli fel, 2 milla ember ír alá vakon, mert csak a számlában szereplő pár száz forintját látja. Ezért van az, hogy minden osztály, kezdve a tanároktól, a közalkalmazottakon át a kétkezi gyári munkásig megosztott és mélyen hallgat. Alamizsnát osztanak és ő hozsannázik. A naponta szajkózott hazugságokat már igazságként fogadja el és elhiszi, hogy miközben léc a kerítés, az valójában kolbász, csak egy kicsit fűrészpor ízű. Nem hiszem, hogy annyi józan ész, egyenes derék és tiszta szív nem maradt e honban, hogy változás legyen.  Mivé lett az az ország kedves olvasó, ahol barát volt a szomszéd, ahol mindenki mindenkinek segített felépíteni, szántani vetni és aratni. Ahol megbecsült polgár volt a falun élő földműves, és befogadott a gyárban dolgozó cigány. Tudom, most átkosnak nevezik. Nem értettem politikailag vele én sem egyet, de ennél emberibb, összetartóbb és a jövőben hívő, keresztényebb ország volt.

És még egy kis apróság. Sokszor megkapom a Facebook-on és néha itt is kommentben, hogy nem megmondókra van szükség, hanem  cselekvőkre, vezetőkre, én miért nem?

A magyar megvilágosodás és csodavárás margójára.

Király mondások vannak a népek történelmében. Pl. „Semmi sem jön előbb mint annak ideje van” Aztán. „Ha változást akarsz, előbb magadban kezd el azt.” Vagy: „A sors a ma cselekedetének jövőbeni gyümölcse. Amit ma vetsz, annak gyümölcsét leszel kénytelen a holnapban aratni.”

Sosem vágytam vezető szerepre. Sőt celebségre sem. Ismertségre sem. Csak élni szeretnék békében, boldogan. Mivel a buddhák útját járom itt nyugaton, alkalmazkodnom kell. Egy buddhista országban sokkal könnyebb dolgom lenne, de itt alkalmazkodnom kell a társadalmi viszonyokhoz, szokásokhoz. Ezért nekem dupla nehéz a ma itt történéseit megélnem.

Nincs szándékomban tömegeket mozgatni. Én legfeljebb utat tudok mutatni de azon járni a tömegeknek kell. De, Magyarországon sosem voltak tömegek. Kitartó, bátor tömeg meg egyáltalán nincs. A magyar nép sosem díjazta a rendszerváltókat és sorra elárulta őket. Mindentől fél, ami változást akar hozni a kis megszokott életébe. Okos ember itt nem vált semmit. Évtizedes munka lenne ezt a népet megtanítani a másképp gondolkodásra. Generációkon átívelő. Ehhez én és még pár hozzám hasonló roppant kevés. Amíg tömegek nem éreznek magukban kényszert, hogy változzanak, addig én és a hozzám hasonlók mindig elfognak bukni. Bölcs ember pedig nem vág bele bukott dolgokba. Azt mondják a bölcsek ,türelem kell a változáshoz, és idő. Nem lehet sürgetni a változást, ha arra sem az idő sem a nép nem érett meg. Egy iskolás sem fog lediplomázni az első osztály elvégzése után. Egy nép sem fog tartósan szabad elmével, bátran demokráciát építeni előbb, mint annak eljönne az ideje.

A magyar nép sosem tanult demokráciát. Ennek a népnek előbb meg kell tanulni, ki kell járni az iskolás éveket, hogy majd tudjon demokráciát építeni és abban tartósan élni. Meg kell tanulnia, mit veszíthet, ha nem értékeli azt, amiért megharcolt, amit megtanult.

Az eltelt évek bizonyították, hogy a nép egyik fele változást akar, a másik ragaszkodik berögzült szokásaihoz. Így viszont sosem lesz itt változás.

A magyar népnek el kell kezdeni egyéni szinten bátornak lenni. Kiállnia önmagáért és aztán másokért.  Késznek kell lennie a változásra és azt valóban akarnia is kell. Rendelkeznie kell kitartással türelemmel. Ha ez nincs, meg kell tanulnia. Képessé kell válnia valódi szolidaritásra, együttérzésre. El kell fogadnia, hogy a rossz dolgok sem rossz dolgok, mert okkal jönnek az ember életébe, de képesnek kell lennie tanulni kudarcaiból. Ahogy egy nap éjszakából és nappalból áll, úgy az élet is jó és rossz történések örök körforgásából. Egyik sem létezik a másik nélkül. Le kell vetkőzni a rossz szokásokat, mint: mások hibáztatása kudarcainkért, irigység, kivagyiság, ego. Világos célt kell kitűznie, és ebben a célban hinnie kell erősen. Mert ez a hit fogja végül elvinni a  célig. Ha az első göröngynél feladja az utat, el se induljon.

Messiások nem voltak és nem lesznek. De ha lennének is, abban is tömegeknek kellene hinniük. De mi van, ha meghal a messiás? A benne való hit nem elég a túléléshez. Ha bármi oknál fogva megszűnik a messiás, akkor a tömeg szétszéled. A csodavárók egész életükben csak várnak, aztán meghalnak.

Javaslom inkább a tanulást, amit fentebb írtam. El kell kezdeni az oskolába járást mindenkinek egyénileg, a kis mindennapi életében. Aztán majd lesz belőle tömeg. Hogy mikor kell kezdeni? Tegnap.

Czotter József

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS