Tisztelt (?) Fidesz!
Jelentkezni szeretnék az önök által kezdeményezett ösztöndíjprogramra. A pályázati feltételeknek kis képzelőerővel megfelelek. Önök fiatal demokratáknak aposztrofálják magukat, úgyhogy én nyugodtan lehetek „polgári értékrendet valló egyetemista.” Végül is jártam egyetemre, sőt, el is végeztem (Soros – ösztöndíj nélkül, kizárólag önerőből), és a polgári értékrend sem áll tőlem távol (épp ezért nem tévesztem össze az uszító, szociálisan érzéketlen, tolvaj és autoriter rendszerrel, ami a NER).
A pályázatban feltétel, hogy a jelentkező 18 és 25 év között legyen. Semmi gond. 42 éves vagyok, azaz 2 x 21, úgyhogy a 60ezer Ft nettó ösztöndíj dupláját szeretném kérni, elvégre két egyetemistányi élettapasztalatom van, és kétszer annyit is dolgozom majd a nekem kiutalt, közpénzből folyósított ösztöndíjért. Valamint, mivel adófizető állampolgár vagyok, ez csak amolyan visszatérítés lenne, amiért a befizetett adómat erre a programra költi a kormány (igen, tudom, a stadionokra is…).
A feladat: „A program időtartama alatt a hallgatók publikációkat, véleménycikkeket írnak és jelentetnek meg, hallgatótársaik körében közösségszervező feladatokat látnak el, valamint rendezvények szervezésében működnek közre” Erre maximálisan alkalmasnak érzem magamat. Meglévő publikációimat és véleménycikkeimet olvashatják többek közt a Kolozsvári Szalonnán, de hasonlókat bármikor és bármilyen mennyiségben szívesen írok, és boldogan vállalnám, hogy kormányközeli sajtótermékekben is megjelenjenek. Tessék belőlük mazsolázni, külön az engedélyemet sem kell kérni, mehet holnap főcikknek a Ripostba bármelyik, változtatás nélkül.
Ami a hallgatótársak körében ellátott közösségszervező feladatokat illeti, ebben sem tétlenkedem. Nagyon elszomorít ugyanis, hogy sok a hallgató társam. Hallgatnak, amikor a kormány vegzálja a hajléktalanokat, ellehetetleníti a felzárkóztató oktatást, elüldözi a CEU-t, kinyírja a Magyar Tudományos Akadémiát, tovább is van, mondjam még? Hallgatnak, sőt, hallgatják, ahogy a média minden felületéről hömpölyög a hazugság és a tömény gyűlölet. Szóval, hallgató társaim körében gyakran népszerűsítem a városban épp aktuálisan tartott „tüntikéket”. Tetszik tudni, az olyan, mint a Békemenet, csak kicsit más. Rendezvényt még nem szerveztem, de szívesen megpróbálnám. Mondjuk lehetne egy ételosztással egybekötött piknik a Parlament előtt… ezt utóiratban még bővebben kifejtem.
A három témához, ami kifejtendő a jelentkezéskor, itt csak dióhéjban szólnék hozzá:
– Az egyén szabadsága vagy a közösség érdeke fontosabb?
Az egyén szabadsága a közösség érdeke is. „Ennyike.”
– Helyettesíthető-e az atomenergia más energiaforrásokkal?
Igen, például a Putyin elvtárs ülepéből kifelé ragyogó napsugár által termelt napenergiával. Vagy egyéb nap- szél- és geotermikus energiával.
– Hogyan látod az Európai Unió jövőjét az elkövetkezendő tíz évben?
Mindenképpen felfelé ívelő skálán. Egyre több hanyatló nyugati országot fognak egyre nagyobb arányban benépesíteni a magyar ki(be)vándorlók, ami köztudottam remek fejlemény.
Utóirat:
Azt a pikniket tényleg meg kéne szervezni. Mondjuk találjunk egy napot, amikor mindenki kiül a Kossuth térre két szendviccsel: egyet hoz magának, egyet pedig odaad olyasvalakinek, akinek nincs szendvicse, mert nem telik rá, de örülne egy finom falatnak.
Goitein Vera
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.