Szeptember 15,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Pocsolyában talált, édes-keserű, tízezer forintos gyönyör

Marika a falu végén, a legutolsó, ha ellenkezőleg nézem, akkor a legelső házban lakott. Pici ház, konyhával, szobával, éléskamrával és fürdőszobával. Meg egy picike mosó-vasaló és mindenes lyukkal. Ketten osztozkodtak a helyen Roland fiával. Elfértek és megfértek.

Azon a reggelen ideges volt. Úgy rakta ki ágyára a negyven darab tízezrest, mint Roli szokta a kártyalapokat, amikor leültek játszani. Mindig a fiú nyert. Szerencsés fickó. A negyven darab tízezrestől fejére állt az aznapi világ. Marika reggel ért haza az éjszakai műszakból. Nem csak a sürgés-forgástól, markolászástól fájt a keze. A lába is: megbotlott hazafelé, elesett a sok esőtől taknyossá lett földúton. Magányos jaj közben vette észre a táskát a pocsolyában. Fölemelte, és botorkált tovább kicsit sántítva.

Otthon letörölgette, majd kinyitotta a bordó, sokzsebes szütyőt: benne zsebkendő, fésű, tükör, cukorkák, igazolványok, bankkártyák – rendezetten. Fehér borítékban a halom pénz. Jézusmária, úristen! Roli még aludt, álmában nevetett. Az asszony csak ült a széken: Jézusmária, úristen! Négyszázezer forint. Megtalált gyönyör.

Számolt. Télikabát már nem kell, jön a tavasz; mosópor, mosogató is van elég; egye meg a fene a bedöglött platnit, majd főz továbbra is a nagyon. Egy szép ágytakaró, színes párnákkal milyen jól mutatna a zöldre festett szobában! Jézusmária! Szédült. Hoppá, Roli elmaradt osztálypénze a kirándulásra. Számolta motyogva: szeptembertől januárig; az idén júliusig – tízezer forint. Beletette fia bérletébe a tízezrest, a többi pénzt visszasöpörte a táskába.

– Vigyázz a pénzre, kisfiam, add oda a tanító néninek! – szólt oda ébredező fiának. Aztán visszahúzta cipőjét, és sántikálva elindult a faluba. Megtalálta megtalált gyönyöre gazdájának házát. A táska a leveles ládába nem fért be; behajította az udvarba, megnyomta a vörös rókafejes csengőt, és uzsgyi! Roli már elment iskolába, ő lefeküdt, de csak forgolódott, nem találta helyét, nyugtalanul újra és újra végigjátszotta a kora reggelt. Fölkelt, lefeküdt, fölkelt, lefeküdt.

Gőzölgött a leves, amikor Roli hazaért. Zokogott. Elvesztette a bérletét. Marika idegesen nyakon legyintette, aztán sírva puszilgatta kisfiát: úristen, úristen! Hová lett a megtalált, tízezres gyönyör?

Alighogy bekanalazták a bablevest, kopogtak. Szőke fiú állt az ajtóban. – Csókolom, a szertárban találtam meg Roli bérletét, sok pénz is van benne. Roli szipogva mutatta be a váratlan vendéget: – Anyukám, ő Balázs, az új barátom, szép házuk van az új soron, tök jó vörös rókafejes csengővel.

Dóra mesélte el a történetet. A fiúk a tanítványai voltak. Láttam, az osztálykiránduláson készült fotókon mindannyian ott mosolyognak. Közös titkuk maradt a talált, édes-keserű, tízezer forintos gyönyör.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS