Október 17,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Tessék mondani, lehet euróval fizetni?

Mármint nem úgy, hogy nagy kegyesen elfogadják egyes kereskedők, hanem úgy mindig, mert ez az ország pénzneme jelenleg.

A kérdés Horvátországban valószínűleg nemsokára felesleges lesz. Ők 2013-ban lettek az Európai Unió tagjai, és pár napja hivatalosan is bejelentették, hogy csatlakozni szeretnének az eurózónához. Az iratban, amelyet tegnap eljuttattak a megfelelő intézményekhez, felsorolásra kerültek mindazok a reformok amelyeket az ország és/vagy a kormány végre kíván hajtani annak érdekében, hogy beléphessenek az euró zónába.

Hm. Nem vagyok irigy, egy cseppet sem, á, dehogy. Mink itten mimagyarok az idén ünnepeltük – már aki – az unióhoz való csatlakozásunk 15-ik évfordulóját. Keresve kutatom, vagy fordítva, az arról szóló kormányzati ötleteket, előterjesztéseket, bármit, hogy mi mikor lépünk valami ilyesmit  – nem találom.

Igaz, nem csak az a különbség Európa élhető része és kis hazánk között, hogy még nem eurónak hívják a pénzünket.

Minden reggel, munkába menet, egymásnak és nekem köszöngető emberekkel találkozom az utcán. A mosoly nem maradhat el az arcokról. Van, aki a reggeli kávéját is inkább valamelyik kávézó teraszán üldögélve szereti meginni, közben incselkednek a pincérrel a politikán vagy a focin. A kollégáim vígan szidják az irodában a mai kormányalakítási állapotokat – a lassan két és fél hónapja lezajlott általános választások után még mindig ügyvezető kormány működik, mert… hosszú. Egyszer majd írok erről is, most a legrosszabb hír, hogy előfordulhat egy olyan helyzet is, hogy novemberben újra szavazniuk kell a spanyoloknak. Négy év alatt talán talán ötödször? Elvesztem a számokban… Miközben eszementen kapkodunk, hogy megoldjuk a ránk zúdult munkával kapcsolatos feladatokat, még a Parti Őrség tisztje is azzal kezdi a telefonbeszélgetést, hogy szia, mi újság? Jól vagytok? Természetesen, várja a választ.

És szinte minden más is emberszabású módon működik. De nem erről akartam írni, hanem arról, hogy miért is nem vagyunk akár még csak a közelében sem annak, hogy eszébe jutna az illetékeseknek az eurózónához való csatlakozás.

Horvátország tényekkel bizonyítja, hogy alkalmas az euró bevezetésére. Öt év alatt. Ami harmad annyi idő, mint a 15 év. Ebből lassan 10 telt el azzal Magyarországon, hogy dübörgően sikeres, unortodox, NER, nagyon nagyot fejlődő, még nagyobb keresztény lerohasztott gazdaságot és közéletet építenek, akik engedélyt kaptak erre. Tőlünk, a szavazóktól. (Tőlem biztosan nem.)

Ami még inkább érdekes: az Unió legszegényebb országa, Bulgária is közelebb került ahhoz, hogy beléphessen a közös európai pénz világába. Igaz, ez tavalyi hír, de azért megér egy kis odafigyelést.

Na jó, bevallom, mégis irigy vagyok. Mimagyarok miért nem vagyunk még a láthatáron sem ebben a kérdésben?

Pleschsinger Gyula, a Monetáris Tanács tagja, idén márciusban azt nyilatkozta  a portfolio.hu-nak, hogy az eurózónába való belépésről (mármint annak kérvényezéséről, szerintem), a kormány dönt. Ehhez azonban öt „érettségi feltételt” kell teljesíteni – és most száraz szakmai kifejezések következnek:

– fiskális mozgástér megteremtése

– bérkontroll

– makrostabilitás

– makroprudenciális szabályozás

– hatékony és transzparens állami intézmények.

Talán nem is kell tovább rágódni a kérdésen, miért is lebeg még a legoptimistább szakértők szemében is az, hogy 2025 előtt esély sincs arra, hogy ne csak a pult alatt lehessen euróval fizetni szép hazánkban. A fenti pontok közül sokhoz nem tudnék hozzászólni sem.

Az utolsóról könyveket tudnék írni. Vagyis a nemlétükről.

Ennyire egyszerű  lenne a nagyszerű forint tündöklése?

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.