NEHAZUGGY

Okostojás, ez nem vicc, ez a NER

Mikes Mirtill | 2019. Július 6, Szombat | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: NER

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Sok minden ok miatt ne tessék most hazajönni. És ezen okok közül nem minden eget rengető ám. Van, ami csak ciki, és van, amibe halni lehet. Az utóbbi itt stabilan a kórház, de ne gondolja, hogy az iskola fáklyás menet. Bár a fáklyásmenet is lehet több mint ciki. Ha az az égő trutyi nyakába csöppen valakinek a fáklyából. Na, nekünk, iskolásoknak mostantól egy született takaró rakja fel az értelmet takaró szemellenzőt közpénzért és ne gondolja kend, hogy ez jó hír, sőt az anyu pedagógus ismerőse szerint oltárira égő.

A kend szemérmességét gondolom az is erőteljesen csiklandozná hazajövet, hogy nálunk az iskolában szexuális felvilágosítás van. Külön a lányoknak, külön a fiúknak, ami azért érdekes, mert a tanultak szerint ennek szakszerű kivitelezése koedukált. Minden más esetben szabálytalan. A Margit apáca néni szerint – aki az órákat tartja – szabályosan is csak az Isten áldotta frigyben, gyermekáldás céljából, hazafias kötelezettségként végzik a felnőttek. Ennek némileg ellentmondani látszik, amit a „Svejk, a derék katona” című könyvben olvastam. Abban emlékezetem szerint két, testi és lelki szükséglet kielégítésére irányuló tevékenységet dotált a hadvezetés. Ezek közvetve szolgálták a személyi állomány hadi potenciáljának szinten tartását. A másik a tábori mise volt.

Most tessék elképzelni azt a nyárikonyhai konzultációt. Ami a felvilágosítási eljárásról szóló beszámolóm alatt – de főleg a tájékoztatómat követően – zajlott. Már mikor nekikezdtem, a nagyi letette a kanalat és kiment. Az anyu állandóan a tüzet piszkálta a sparheltben, a tata (láttam) nagyon vigyázott, hogy komoly maradjon, de a többiek leplezetlenül vigyorogtak. Kivéve a bátyámat, mert az teli szájjal röhögött, mert hitetlen és fogalma sincs arról, hogy a nemzet fennmaradásában, meg az „európavédelmezőnemzetikeresztény” gyökérzet terebélyesítésében a családbarát kormány kínálta kedvező hitelfeltételek mellett mekkora nemzetmentő felelősség hárul majd rá, ha ivarérett lesz.

Igazán nem tudtam kibontakozni, például a misszionáriusok tárgybeli innovációs szerepéről semmit nem tudtam mondani, mert a Karcsi bácsi bele okvetetlenkedett a mondandómba, hogy „gyakorlat teszi a mestert, biztos nagy szakértő lehet a néni”, mire anyukám észrevette, hogy a tegnap vásárolt citromon megjelent a zöld penész. Sose fogom megtudni, hogy hűtőben vagy szabadon praktikusabb, biztonságosabb-e a citromtárolás, amiről nagy hirtelen beszélni kezdtek, mert anyukám malacvágtában küldött másikért és igazából nem tudtam felvilágosítani a nyári konyhába egybegyűlteket.

Mire a szomszédból visszaértem a kölcsön citrommal (mert biztos írtam már, és tetszik tudni, hogy a mi falunkba kocsma sincs, nemhogy bolt lenne, viszont van kegyurunk ajándékaként két új csilivili állampárti templom is), már mindenki befejezte a reggelizést és újfent nem tudtam elmondani, amit akartam. Pedig szerintem fontos lett volna a felnőtteknek, mert a mostani keresztény erkölcs nem az, ami régen volt. Ez már nemzeti is, amitől a jógaoktató simán amortizálhat egy Isten áldotta frigyet, ha megfelelő ágyba viszi magával a megszokott kispárnáját, és a volt feleség kap egy közpénzekkel kitapétázott falut, hogy hamarabb utolérjük Ausztriát.

A kora délutáni órákban egyéb is kiderült. Mert nekünk, gyerekeknek csendes pihenőt vezényeltek, a tatámék pedig a vasmunkás testvérével, a szűcs komájával, a kancsal pékkel, meg a nagyhangú Józsi bácsival – aki szintén nyugdíjas, iskolázott ember hírében áll, és állítólag csak pap meg párttitkár nem volt, olyan sok foglalkozást űzött a fél évszázados munkaviszonya alatt – a nagy melegre való tekintettel fröccsöztek a diófa alatt. Szakszerűen. Az arány és a hőmérséklet legalább annyira fontos követelmény, mint a zamat, a fröccs, méghozzá kisfröccs esetében, mert az ember nem állat, hogy csak vedel ösztönből, ész nélkül. A szűcs esetében az illatnak nincs szerepe, mert a szaglását már inasként kikapcsolták a vegyszerek.

Tehát fröccsöznek és anekdotáznak, hogy emlékeztek még amikor… és néhány, számomra összefüggéstelen szó elhangzása után úgy nevetnek, hogy a pékre rájön a csuklás. Vicc nincs, mert ami most itt van, az akkora tragédia, hogy kész röhej cakumpak. Mi a résnyire nyitott ablakon át hallgatózunk. A szűcs bepróbálkozik egy Mórickával. Megy a piroslámpás negyedben. Minden szolgálattevőt megkérdez lehet-e nála nemibetegséget kapni. Persze elzavarják. Lógó orral kullog vissza, végül az egyikük megsajnálja és rákérdez, miért. Megmagyarázza. Ha ő megkapja, akkor tőle a szomszéd lány, attól a postás, attól a felesége, attól a feleség szeretője, attól a szerető felesége, attól a hentes és én azt akarom megszívatni, mert nem adott csontot a kutyámnak.

Mi odabenn kuncogunk, ők hallgatnak. Végül a Józsi bácsi megszólal: „Okostojás, ez nem vicc, ez a NER”.

Gondolta volna kend, hogy a jelenünket megálmodó futurológusok is Soros-ösztöndíjasok voltak és a szegény Móricka kísérleti alany volt?

Tessék ezen gondolkodni. Ott a jó helyen. Itt cselekedni kéne, nem totojázni, a tata vasmunkástestvére szerint.

Én kezitcsókolom kendnek és megkövetem, ha illetlent írtam, de mi egyáltalán nem emberhez illően élünk és nem is szabad akaratunkból, bár írva vagyon; „Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók!”

Bütyökfalva, 2019. július 5.

Mirtill

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!